Szekszárdi Vasárnap 1995 (5. évfolyam, 1-34. szám)

1995-03-05 / 9. szám

9 1995. MÁRCIUS 12. SZEKSZÁRD! mert ő tudja a legjobban, hogy a kór mennyi áldozatot követel. A közömbösség témájához érve még a fejét is rázza, amikor elmondja: annak ellenére, hogy mennyire emelkedik az emlőrákban megbe­tegedettek száma, a nők jelentős része nem veszi elég komolyan. Beszél egy európai szervezetről, az „Európa-Donná"-ról, akik párizsi találkozójukon egy kétezer lélek­számú színháztermet betöltve ­köztük világhírességek, sztárok, politikusok - vettek részt, hogy ösz­szefogjanak és tevőlegesen is küzdjenek a mellrák ellen. Ezzel szemben beszélt egy budapesti ha­sonló megmozdulásról, ahol a meghívott szakembereken kívül néhány hallgató jelent csak meg, s azok is már betegek voltak. A félel­met és a közömbösséget feloldan­dó Péntek doktor nagyon fontos feladatnak érzi a családorvosok se­gítségét. A háziorvos, aki ismeri és állandó kapcsolatban van a lakos­sággal, ösztönözheti, meggyőzheti a szűrés fontosságáról, a megelő­zésről. Hiszen aki egészségesnek érzi magát, az nehezen indul el, esetleg nem akar „beteget csinálni" magából. Pedig mindenkinek tudnia kell, hogy a betegség a még tünet- és pa­naszmentes szakban felfedezve gyógyítható csak eredményesen. SAS ERZSÉBET Fotó: - ka ­Dolgom van még a világban Tőzsér Mária, kedves, mosolygós asszony. A betegségnek nyoma sem látszik rajta. A beszélgetés során kiderül, hogy nem egyszerű önzetlenség amivel feltáija a világ­nak mindazt amit átélt az elmúlt hónapokban, ez már megérett bölcsesség. „Amikor megtudtam, hogy műtétre kerül sor, mert a kisebb dió nagyságú dagana­tot el kell távolítani, összezuhantam. Jöttem-mentem, tettem a dolgom, próbáltam erősnek látszani otthon, a munkahelyemen, s közben megállíthatatlanul folytak a könnyeim. Mi lesz velem? Ez a kérdés egy percre sem hagyott nyugodni. Akkor jöt­tem rá, hogy mennyi mondanivalóm van még szeretteimnek, hogy mennyi dolgom van még a világban. A féljem, ha lehet még jobban megijedt mint én. Húszévi házasság után már nehéz volt eltitkolni a félelmemet, a kétségbeesést egymás előtt. Műtét után, az ágyam mel­lett megállt egy nő, aki már gyógyult, és nagyon sokat segített nekem azokban az el­keseredett nehéz órákban. Vigasztalt, lelket öntött belém. Az első nagy ijedtségen túl voltam, átgondoltam az egész életemet. Akkor fogadtam meg, hogy ha felgyógyulok alakítok egy klubot, hogy a beteg és az orvos között kapocs legyek. Segíteni szeret­nék, ahogy nekem is segítettek. Ez a betegség megálljt parancsol az embernek. Arra hfv fel, hogy törődjünk többet magunkkal. Aki már megbetegedett és átesett a műtéten, annak szüksége van arra, hogy átren­dezze az életét. Átgondolja, hogy mi a fontos és mi az ami lényegtelen, s ha gyógyulni akar, akkor akár gyökeresen más életet kell éljen. Úgy a munkában, mint a táplálko­zásban, s főleg az élethez való hozzáállásban. Számomra a betegségem óta minden másodlagossá vált. Egyetlen dolog fontos, a szeretet. Megváltoztam, türelmesebb, megértőbb lettem, több időt fordítok magam­ra, a gyermekeimre, féijemre. Ebben a betegségben való küzdelemben éreztem iga­zán, hogy mennyire szeretnek és féltenek engem ők, s milyen erőt adott ez a gyógyu­láshoz. Elmondhatom, hogy mindennel és mindenkivel szemben elnézőbb lettem. Más szemmel látom a világot. Üzenem minden nőtársamnak, hogy időben menjenek el a vizsgálatra, s használ­ják ki a most induló szűrőprogramot. Akkor is menjenek, ha nem éreznek semmit. Voltak betegtársaim között olyanok, akik már 2-3 éve tudták, hogy „ott" a csomó. Későn mentek. Egy háromgyerekes édesanya azt mondta, azért, mert nem volt ideje elmenni vizsgálatra. Az éjjeliszekrényéről három gyerek fényképe nézett rá. Későn ment. Tudom, sokan megdöbbennek azon, hogy én névvel vállaltam azt, hogy elmondom a betegségem történetét. Azért tehettem, mert remélem, hogy meggyógyultam, s mert szent elhatározásom, hogy segíteni kell, minden alkalmat és eszközt megra­gadva." Az emlő önvizsgálata Havonta egyszer, menstruáció után végezze. Ha havi vérzése rendszertelen vagy már a változó kor után van, mindig akkor csinálja, ha melleit puhának érzi. Egy vizsgálat arról biztosít, hogy akkor nincs kóros elváltozása. Ezért kell folyamatosan megismételnie, minden hónapban egyszer. Sem gyakrabban, sem ritkábban. A reggeli vagy esti tisztálkodás közben szái\jon rá 10 percet és vizsgálja meg magát az alábbi módon: Vetkőzzön le derékig és vizezze, majd szappanozza be a bal mellét. Feküdjön egy kemény díványra és tegyen egy kispárnát vagy összecsavart törülközőt a bal válla alá, bal karját tegye fel. Feje alá sem a keze, sem párna nem kerülhet. Jobb kezét vizezze be és laposan tartott ujjaival tapintsa át az egész bal mellét. Haladjon csigavonalban a mellbimbótól kifelé. Ha keze megszáradt, mindig újra vizezze be. Ha vizes-szappanos bőre jól csúszik, sokkal kisebb rendellenességet is észrevehet. Ha a ballal végzett, ugyanígy vizsgálja meg jobb mellét is a bal kezével. í I jiin U I és mindkét eiiilöjél u»>anúm>tapintsa át, mini lek * <i» helv/eiben. I i«>elje most melleinek külsíí-felsö rés/él. Vénül tapintsa ál a hónalji árkokat is. Végül üljön tükör elé. Gondoskodjék jó megvilágításról. Klüször feje fölé emelt, majd teste mellé leengedett karokkal. Hasonlítsa össze a kettőt és jegyezze meg, ha olyasvalamit lát, amit azelőtt még nem észlelt. * Mossa le a szappant és törülközzön meg. Üljön le. Enyhe, fejő mozdulattal nyomja meg jobb kezével a bal mellét, majd bal kezével az ellenoldalit. A mellbimbók felé simítva figyelje meg, jön-e belőlük váladék (a vizsgálatnak ez a része természetesen nem vonatkozik a szoptató anyákra). * Ezzel a vizsgálat befejeződött. Ha valamelyik mellében megvastagodást, csomót, daganatot tapint, emlőbimbójának, esetleg az emlő bőrének behúzódását, kisebbedését, megvastagodását véli felfe­dezni, ha a mellbimbóból savós, barnás, véres váladék jön vagy emlőjét régóta fájdalmasnak, duz­zadtnak érzi (nemcsak menstruáció előtt), azonnal menjen körzeti orvosához! Ő gondoskodik majd az Ön további kivizsgálásáról. A felsorolt tünetek leggyakrabban jóindulatú betegségre hívják fel a figyelmet, az ok azonban rosszindulatú daganat is lehet. Fotó: - kafi -

Next

/
Oldalképek
Tartalom