Szekszárdi Vasárnap 1995 (5. évfolyam, 1-34. szám)

1995-02-26 / 8. szám

12 , SZEKSZÁRDI VAÜIRNAP 1995. FEBRUÁR 26. Bravúros igazolás Egy szőke „bombázó" a Szigmában Még a happy endet jelentő sikeres BHG elleni őszi záró mérkőzés lefújásának pillanatában vagyunk. A szépszámú közönség tapsa közepette Pánczél Barabással, a Szigma vezető edzőjével már a küszöbön levő tavaszi folytatás esélyeit, sanszait latolgatjuk. „Remélem, a közeljövőben okozunk még többször is hasonló örömet a szurkolóknak. Nem vagyok felhatalmazva rá, hogy mondjam, de legyen elég annyi: olyasvalaki érkezhet napokon belül, aki ebben nagy segítségünkre lehet" - fogalmazott „virágnyelven" a tréner. Jómagam annyit mindjárt megfejtettem, hogy átlövő a láthatáron, de beidegződések, az eddigi tapasztalatok okán önkéntelenül vetődött föl a kérdés: vajon végre igazi lesz-e? Olyan, aki valóban lendíteni tud a szekéren, akit nem a szükség parancsoló kényszere miatt igazolnak, aki a piacon valamilyen oknál fogva olcsó. A Szigmának ez, mármint az átlövőposzton való erősítés legalább akkora lecke, mint a szekszárdi kosarasoknak a centerkérdés, amivel ez utóbbiak már hosszú ideje nem tudnak megbirkózni. Aztán mintegy varázsütésre beköszönt egy sudár szőke lány, aki már anélkül is, hogy labdát vett volna a kezébe, felhívta magára a figyelmet, rendkívül csinos. Bent a műhelyben másodpercek alatt igazolta a vele kapcsolatos kézilabdázás címszó alatti hízelgő híreket. Gyors, ruganyos, intelligens játékos, aki kezében időnként dinamitot rejteget, és... kétkezes! (Ez utóbbi nemcsak hazai, de a nemzetközi mezőnyben is fehér holló ritkaságú. Ennek kellemetlenségeiről, kiszámíthatatlanságáról már a kiskunhalasiaknak van tapasztalatuk, amikor a szekszárdi debütáns Renata Jancsarova (25) felugrás közben „átlövőkezet cserélt" és hanyag eleganciával egy komplett csapatot átejtve szerzett gólt.) Nem ő bizonyult ugyan a Szigma legeredményesebbjének, de Renátát képzettsége, sokoldalúsága miatt (nem szigorúan csak átlövő, a kapusposzton kívül mindenhol - nem középiskolás fokon - feltalálja magát) a közönség, de a szakvezetés is a hőn óhajtott felemelkedés zálogaként emlegeti. - Kedves Renata! Nekünk igazán kellemes meglepetés, hogy ön a szekszárdi csapathoz érkezett, de önnek mennyire volt meglepetés az, hogy sorsa így alakult?- tettükfel az első kérdést az orosz mellett lassan mára magyarban is minden igényt kielégítően perfekt, kosaras tolmács Natasa Badics segítségével - Némileg nekem is az, hiszen lejárt a csapatomnál Presovban a szerződésem, és az volt a szándékom, hogy külföldön folytatom, de hogy hol, azt még nem tudtam biztosra. Hirtelen bejött a képbe Magyarország, s a szekszárdiak meg tudtak egyezni az átigazolási ügyemben. - Szívesen jött hozzánk? - Igen, vágytam a változásra, az újra. Tudja, Szlovákiában úgy érzem, mintha leszálló ágában lenne a kézilabda. Mivel kétszer egymás után nyert a Szigma együttese, no és egy kitűnő szlovákot igazoltak, igazán fel sem tűnik, hogy a tavalyi bajnokságban első számú kapus hiányzik a kispadról. Márpedig Marlyn Ildikó, ha úgy veszszük lassan két hete nem igazoltan van távol. A rövid történet. A BHG elleni mérkőzést követően - miután a találkozón jobbára a kispadra kényszerült, a vele versenyben lévő, nemrégiben érkezett új szerzemény, Böchins Katalin kapott hosszabb időre bizalmat ezen a találkozón - férjével megbeszélték a dolgot, és arra a vaskos következtetésrejutottak: itt nem terem nekik babér, szerintük nem egyenlőek a versenyfeltételek, a másodhegedűs szerepkört pedig erkölcsi értelemben is elfogadhatatlannak tartják. Edzések elfelejtve, irány a Szigma-iroda, cél a közös megegyezéssel való szerződésbontás. (Ez év nyaráig volt (?), van (?) szerződése.) Az eset mind jogi, mind pedig erkölcsi értelemben azért nem ennyire egyszerű, ám a Szigma elnöke hajlik arra, hogy teljesítse Marlynék kérését, de ennek a megállapodásnak kell hogy valamilyen záradéka legyen, hisz Marlyn Ildikó, mint azt munkatársunknak elmondta, újra védeni szeretne, s a majdani klubnak, lehet, hogy éppen a Szigma riválisának, csak úgy három kőbaltáért - nem hullhat az ölébe a játékos... Renata Jancsarova (jobbról) és Elena Sklar - Nálunk meg felszálló ágban van? - Erre nem nekem kellene válaszolnom... A nemzetközi eredmények amúgy is önmagukért beszélnek. De az önöknél szerzett korábbi és mostani tapasztalatom is arról győz meg, hogy itt jobb a helyzet. Nálunk egyáltalán nincs olyan látogatottsága, légköre egy női kézilabda-mérkőzésnek, mint amit itt Szekszárdon is tapasztaltam. Engem ez rettenetesen feldobott, boldog vagyok tőle, remekül érzem magam. - Mivel ön válogatottjátékos, a magyarokkal, az itteni kézilabdával való kapcsolatai régebbi keletűek lehetnek... - Valóban. De nem válogatott-, hanem klubszinten találkoztam velük. A pozsonyi csapatban a Debrecen elleni meccsekre emlékszem, de játszottam a BHG ellen is. - Hússzor szerepelt a csehszlovák, illetve később a szlovák felnőtt, nagyválogatottban, a magyarok elleni derbik miért maradtak ki? - így hozta a sors... Persze azt el kell mondjam, hogy nem számítottam a válogatottnál a menők közé, jobbára csereként jutottam szóhoz. - Amivel egyetértett? - Ezt hagyjuk. Az ottani edzővel való vitáimat soha sem vittem ki a nyilvánosság elé. - Akkor már lemondott a válogatottságról? - Egyáltalán nem. A külföldön játszókat mindig figyelik. Ha jól játszom, biztosan meghívnak. ^fc - Az önről kiszivárgó, eléggé Saszavú hírek szerint: Magyarország, a Szigma egyfajta tranzitszerepét tölti be májusig, a végcél valamelyik nyugati csapat? - Igen, ez a célom. - Az nem fordulhat elő, hogy mégis Magyarországon marad? - Nem tudom, mit hoz az elkövetkezendő pár hónap. Mivel most itt vagyok, ennek a lehetősége aligha tekinthető kizártnak. - Megkezdte a külföldi proftskodást. Nincs honvágya?Miképpen viseli a távollétet? - Ettől féltem egy kicsit. Kötődöm a szüleimhez, meg a kutyámhoz is, nagyon sok barátom van odahaza. De a szekszárdi csapat, az itteni közönség, a fogadtatás olyan volt, hogy nem értem, nem érek rá hazagondolni, mondtam már: fel vagyok dobódva Aminek, ki tudja hányadik, harsány mosollyal nyomatékot is ad... fotó: -ka-