Szekszárdi Vasárnap 1995 (5. évfolyam, 1-34. szám)

1995-02-26 / 8. szám

1995. FEBRUÁR 26. w szekszárdi VASARNAP 3 Ma is több vasat tart a tűzben egy­szerre? - A Német Színház már nem munkahe­lyem, nem vagyok művészeti vezető - ta­nácsadóként dolgozom. Rajta tartom a sze­mem az intézményen, részt veszek a dönté­sekben, műsorterv kidolgozásában, de ez nem napi munkám - nem is győzném. Igazá­ból csak a televízióban dolgozom. - Két évvel ezelőtt visszautasította a felkérést a Nemzeti Színház igazgatói megbízatására. Miért? - A kormány és a szakma részéről egyaránt felszólítottak, hogy pályázzam meg az állást. Nagyon megtisztelő volt ez a nyomás, amit éveken keresztül gyakoroltak rám. Egyetlen alapvető kifogásom volt a dolog ellen - az, hogy pályázni kellett. Erre két okból sem vol­tam hajlandó. Az egyik az volt, hogy ebben a korban, amikor az ember már húszegyné­l hány könyvet letett az asztalra és iksz meny­nyiségű színdarabot írt, nagyjából tudni le­het, hogy mi a véleménye az életről, világról, egyáltalán mit képvisel. Szerintem nekem ez a pályázatom, ebbe nem tudnék sok újat be­leírni. Másrészt ha én pályázom a Nemzeti Színházra vagy bármilyen intézményre, ak­kor nekem szabják a feltételeket - míg ha en­gem felkérnek, kineveznek, akkor én szabom meg azokat. Miután a Nemzeti Színház olyan állapotban van, amilyenben van, tart­hatatlan lett volna, hogy nekem tegyenek ki­kötéseket. - Tavaly augusztusban viszont elvállalta a te­levízió művészeti főszerkesztői megbízatását. Miért fogadta el a felkérést? - Ennek legfőbb oka személyes. Az elnök, Horváth Ádám régi jó barátom, sokat dolgoz­tunk együtt, több tévéjátékomat ő rendezte. Nagyon győzködött, hogy vállaljam el a meg­bízatást - komoly skrupulusai voltak e poszt­I tal kapcsolatban és szerette volna, ha kulturá­lis területen olyan embert tudhat maga mö­gött, akiről tudja, hogy kicsoda, micsoda, mit képvisel. Nem volt rövid és nem volt egysze­rű a döntésem - hiszen tudtam, hogy írói munkámat ez enyhén szólva károsan vagy hátrányosan fogja befolyásolni -, de gondol­tam, megpróbálom. Tetszett az óriási terület, tudtam, hogy őrületesen érdekes és igen sok rendbehoznivaló van - és szeretem az ilyen rekonstrukciós munkákat. - Mit jelent az, hogy óriási terület? - Nyolc stúdió tartozik hozzám, nevezete­sen a drámai, & zenei, az ifjúsági és gyermekstú­dió, a sorozat dramaturgia, a szórakoztató stú­dió, a közművelődési stúdió, az Érdi Sándor­féle Stúdió '95 és végül, de nem utolsósorban az Xstúdió. A név rövidítést rejt: iksz, vagyis irodalom, képzőművészet, színház. Ez a mű­hely eddigi munkám egyik öröme, nagyon büszke vagyok rá, hogy sikerült felépíteni. - Bár dolgozott már korábban is a televízió­ban, jelenlegi beosztásában mégis új perspek­tívából szemléli az ott történteket. Milyennek tűnik az intézmény BELÜLRŐL? - A televízió tulajdonképpen egy kis társada­lom, annak minden ellentmondásával, kaoti­kusságával, összetettségével - ez természetes is, hiszen a televízió dolga éppen az, hogy tük­röt tartson a társadalom elé, nyilvánvaló tehát, hogy annak a társadalomnak kicsinyített mása, amelyben él és dolgozik, amiből a nyersanya­gát meríti. Ez bizony nem mindig szívderítő. - Kinevezése pillanatában mik voltak a maga elé tűzött elindulási irányok? - Mindenekelőtt a kultúra súlyának és jelen­létének növelése volt. Az elmúlt években any­A drámaíró tévés Görgey Gábor - úgy tűnik - kifogyha­tatlan energiakészlettel rendelkezik. A neves író, drámaíró néhány évvel ezelőtt került kapcsolatba városunkkal, ami­kora szekszárdi Deutsche Bühnépművé­szeti vezetője lett. Közben folyamatosan publikált, a Magyar Nemzet állandó munkatársa volt. - Látszólag semmi oka nem volt arra, hogy váratlannak tűnő iránymódosí­tással a Magyar Televízió egyik legfőbb vezetői székébe üljön - hatvanöt évesen. nyira átpolitizálódott a televízió, annyira hát­térbe szorult a kultúra, a művészet, hogy mu­száj volt valamiféle rekonstrukciós, átépítő munkát elkezdeni. x - Milyen területeket tart fontosnak kiemelni? - A magyar tévéjáték például szinte telje­sen eltűnt az elmúlt években, noha a műfaj­nak óriási hagyományai vannak. Hamarosan elindítunk egy sorozatot, amiben a hatvanas évektől kezdődően a legjobb magyar tévéjá­tékokat tűzzük műsorra. Újra lesz új magyar tévéjáték, újra szer­ződéseket kötünk, mozgósítom a magyar írókat, kollégáimat, vagyis szeretném, ha mindez újraéledne. De az irodalom egészét, így például a vers jelenlétét is szeretném is­mét meghonosítani. El kell mondanom, hogy az elnökség abszolút partnerem abban, hogy a kultúra sokkal fontosabb helyet fog­laljon el, mint tette az elmúlt években a tele­vízióban. - Televízió és politika az imént már szóba ke­rült. Egy parlamenti választásnak ugye nem­csak vesztesei, hanem győztesei is vannak. Munkája során az új politikai hatalom részéről ez idáig semmiféle nyomás nem érte? - Soha nem éreztem, ugyanis ha így lett volna, már rég nem lennék azon a poszton. Miután ezt nehezebb időkben sem tűrtem el soha és sikerült elkerülnöm, mi késztetne en­gem arra, hogy most, amikor semmiféle ve­széllyel nem járna annak nem tűrése, akkor ne tegyem? - Gondolom, sok harcnak volt részese az el­múlt fél évben. - A legfőbb konfrontációt a pénzügyi hely­zet adja. A televízió óriási nagyüzem, őrüle­tes pénz kell ahhoz, hogy a legminimálisabb szinten és színvonalon működjön. Éppen azok a pénzek hiányoznak, amikkel igazán látványosan javítani lehetne ezen a nívón. Nota bene nem én vagyok az, aki a pénzért küzd, hanem az elnök és az alelnökök. An­nak idején, Horváth Ádám kinevezésekor mindenféle ígéretek elhangzottak - elsősor­ban anyagi természetűek. Ádám az egyik leg­régebbi televíziós, abszolút professzionista, kívül-belül ismeri a céget, pontosan tudta és tökéletesen meghatározta, hogy mire van szüksége. Ezeket a feltételeket aztán vagy nem, vagy nagyon vontatottan, vagy csak részben telje­sítette a kormányzat, ami állandó vergődést, küzdelmet eredményez, sokszor méltatlan, egzisztenciális alapfeltételekért, amikre oda sem kellene figyelni. - Lát arra lehetőséget, hogy a jelenlegi veze­tés nem éri meg az eredeti mandátum végét? Ha valami veszély fenyegethet, az nem az elnök vagy az alelnökök felmentése, hanem éppen fordítva, hogy netán az elnök­nek elfogy a türelme és feláll. Ezt a veszélyt sokkal kézzelfoghatóbbnak látnám, mint a másikat, amivel őt mostanában különösen szeretik fenyegetni. ORBÁN GYÖRGY Fotó: - ka -

Next

/
Oldalképek
Tartalom