Szekszárdi Vasárnap 1995 (5. évfolyam, 1-34. szám)

1995-02-26 / 8. szám

1995. FEBRUÁR 26. w szekszárdi VASARNAP 3 Ma is több vasat tart a tűzben egyszerre? - A Német Színház már nem munkahelyem, nem vagyok művészeti vezető - tanácsadóként dolgozom. Rajta tartom a szemem az intézményen, részt veszek a döntésekben, műsorterv kidolgozásában, de ez nem napi munkám - nem is győzném. Igazából csak a televízióban dolgozom. - Két évvel ezelőtt visszautasította a felkérést a Nemzeti Színház igazgatói megbízatására. Miért? - A kormány és a szakma részéről egyaránt felszólítottak, hogy pályázzam meg az állást. Nagyon megtisztelő volt ez a nyomás, amit éveken keresztül gyakoroltak rám. Egyetlen alapvető kifogásom volt a dolog ellen - az, hogy pályázni kellett. Erre két okból sem voltam hajlandó. Az egyik az volt, hogy ebben a korban, amikor az ember már húszegynél hány könyvet letett az asztalra és iksz menynyiségű színdarabot írt, nagyjából tudni lehet, hogy mi a véleménye az életről, világról, egyáltalán mit képvisel. Szerintem nekem ez a pályázatom, ebbe nem tudnék sok újat beleírni. Másrészt ha én pályázom a Nemzeti Színházra vagy bármilyen intézményre, akkor nekem szabják a feltételeket - míg ha engem felkérnek, kineveznek, akkor én szabom meg azokat. Miután a Nemzeti Színház olyan állapotban van, amilyenben van, tarthatatlan lett volna, hogy nekem tegyenek kikötéseket. - Tavaly augusztusban viszont elvállalta a televízió művészeti főszerkesztői megbízatását. Miért fogadta el a felkérést? - Ennek legfőbb oka személyes. Az elnök, Horváth Ádám régi jó barátom, sokat dolgoztunk együtt, több tévéjátékomat ő rendezte. Nagyon győzködött, hogy vállaljam el a megbízatást - komoly skrupulusai voltak e posztI tal kapcsolatban és szerette volna, ha kulturális területen olyan embert tudhat maga mögött, akiről tudja, hogy kicsoda, micsoda, mit képvisel. Nem volt rövid és nem volt egyszerű a döntésem - hiszen tudtam, hogy írói munkámat ez enyhén szólva károsan vagy hátrányosan fogja befolyásolni -, de gondoltam, megpróbálom. Tetszett az óriási terület, tudtam, hogy őrületesen érdekes és igen sok rendbehoznivaló van - és szeretem az ilyen rekonstrukciós munkákat. - Mit jelent az, hogy óriási terület? - Nyolc stúdió tartozik hozzám, nevezetesen a drámai, & zenei, az ifjúsági és gyermekstúdió, a sorozat dramaturgia, a szórakoztató stúdió, a közművelődési stúdió, az Érdi Sándorféle Stúdió '95 és végül, de nem utolsósorban az Xstúdió. A név rövidítést rejt: iksz, vagyis irodalom, képzőművészet, színház. Ez a műhely eddigi munkám egyik öröme, nagyon büszke vagyok rá, hogy sikerült felépíteni. - Bár dolgozott már korábban is a televízióban, jelenlegi beosztásában mégis új perspektívából szemléli az ott történteket. Milyennek tűnik az intézmény BELÜLRŐL? - A televízió tulajdonképpen egy kis társadalom, annak minden ellentmondásával, kaotikusságával, összetettségével - ez természetes is, hiszen a televízió dolga éppen az, hogy tükröt tartson a társadalom elé, nyilvánvaló tehát, hogy annak a társadalomnak kicsinyített mása, amelyben él és dolgozik, amiből a nyersanyagát meríti. Ez bizony nem mindig szívderítő. - Kinevezése pillanatában mik voltak a maga elé tűzött elindulási irányok? - Mindenekelőtt a kultúra súlyának és jelenlétének növelése volt. Az elmúlt években anyA drámaíró tévés Görgey Gábor - úgy tűnik - kifogyhatatlan energiakészlettel rendelkezik. A neves író, drámaíró néhány évvel ezelőtt került kapcsolatba városunkkal, amikora szekszárdi Deutsche Bühnépművészeti vezetője lett. Közben folyamatosan publikált, a Magyar Nemzet állandó munkatársa volt. - Látszólag semmi oka nem volt arra, hogy váratlannak tűnő iránymódosítással a Magyar Televízió egyik legfőbb vezetői székébe üljön - hatvanöt évesen. nyira átpolitizálódott a televízió, annyira háttérbe szorult a kultúra, a művészet, hogy muszáj volt valamiféle rekonstrukciós, átépítő munkát elkezdeni. x - Milyen területeket tart fontosnak kiemelni? - A magyar tévéjáték például szinte teljesen eltűnt az elmúlt években, noha a műfajnak óriási hagyományai vannak. Hamarosan elindítunk egy sorozatot, amiben a hatvanas évektől kezdődően a legjobb magyar tévéjátékokat tűzzük műsorra. Újra lesz új magyar tévéjáték, újra szerződéseket kötünk, mozgósítom a magyar írókat, kollégáimat, vagyis szeretném, ha mindez újraéledne. De az irodalom egészét, így például a vers jelenlétét is szeretném ismét meghonosítani. El kell mondanom, hogy az elnökség abszolút partnerem abban, hogy a kultúra sokkal fontosabb helyet foglaljon el, mint tette az elmúlt években a televízióban. - Televízió és politika az imént már szóba került. Egy parlamenti választásnak ugye nemcsak vesztesei, hanem győztesei is vannak. Munkája során az új politikai hatalom részéről ez idáig semmiféle nyomás nem érte? - Soha nem éreztem, ugyanis ha így lett volna, már rég nem lennék azon a poszton. Miután ezt nehezebb időkben sem tűrtem el soha és sikerült elkerülnöm, mi késztetne engem arra, hogy most, amikor semmiféle veszéllyel nem járna annak nem tűrése, akkor ne tegyem? - Gondolom, sok harcnak volt részese az elmúlt fél évben. - A legfőbb konfrontációt a pénzügyi helyzet adja. A televízió óriási nagyüzem, őrületes pénz kell ahhoz, hogy a legminimálisabb szinten és színvonalon működjön. Éppen azok a pénzek hiányoznak, amikkel igazán látványosan javítani lehetne ezen a nívón. Nota bene nem én vagyok az, aki a pénzért küzd, hanem az elnök és az alelnökök. Annak idején, Horváth Ádám kinevezésekor mindenféle ígéretek elhangzottak - elsősorban anyagi természetűek. Ádám az egyik legrégebbi televíziós, abszolút professzionista, kívül-belül ismeri a céget, pontosan tudta és tökéletesen meghatározta, hogy mire van szüksége. Ezeket a feltételeket aztán vagy nem, vagy nagyon vontatottan, vagy csak részben teljesítette a kormányzat, ami állandó vergődést, küzdelmet eredményez, sokszor méltatlan, egzisztenciális alapfeltételekért, amikre oda sem kellene figyelni. - Lát arra lehetőséget, hogy a jelenlegi vezetés nem éri meg az eredeti mandátum végét? Ha valami veszély fenyegethet, az nem az elnök vagy az alelnökök felmentése, hanem éppen fordítva, hogy netán az elnöknek elfogy a türelme és feláll. Ezt a veszélyt sokkal kézzelfoghatóbbnak látnám, mint a másikat, amivel őt mostanában különösen szeretik fenyegetni. ORBÁN GYÖRGY Fotó: - ka -