Szekszárdi Vasárnap 1995 (5. évfolyam, 1-34. szám)

1995-02-19 / 7. szám

1995. FEBRUÁR 19. , SZEKSZÁRDI USARÜP 13 Szigmagyorsmérleg Ha még ősszel elutaztunk volna valahová hónapokra és most tértünk vissza, majd anélkül rápillantunk a női kézilabda NB I. bajnoki táblázatára, hogy bárkivel is csak egy árva szót is váltottunk, akkor elsőre az „itt minden maradt a régiben" értékítélettel „nyitunk". Több pont van ugyan, mint a tavalyi hasonló időszakban, de a Szigma csapata hátul a tizenegyedik helyen szerénykedve az életért, a bentmaradásért küzd. Abban az esetben persze, ha több-kevesebb rendszerességgel nyomon követtük a Szigmások tizenöt fordulón át tartó őszi-téli menetelését, akkor a stabilizációban, a célkitűzés (8-10 egyikének megszerzése) megvalósulásában vetett hitünk, egyszóval optimizmusunk nem csupán kincstári... mert ez az Oraveczcel erősödő gárSf tudatosság, a szervezettség tekintetében (köszönhetően a nagy ambícióval, sok tapasztalat birtokában munkához látó trénernek, Pánczél Barabásnak) lényegesen jobb tavalyi önmagánál, nem anynyival erősödött játékosállományilag, amiből ez elvárható lenne. Védekezésbeli variációkkal, szépen, racionálisan felépített figurális játékkal a nagyokat is képesek voltak meglepni, dicséretes helytállás a Győr, a Dunaferr, a Debrecen ellen nyerési esély több találkozón. ..., mert az átlövőposzt kivételével másutt már adottak az alapemberek, sőt a megfelelő helyettes is. Bár Mácsai Andrea egyértelmű további fejlődése következtében már nem igaz az állítás, hogy a Szigma nem rendelkezik átlövővel. ..., mert a csapatban a fifikás, magyaros kézilabdát követve egyre több az olyan játékos, aki posztján kívül más szerepkörben is feltalálja magát, ami az ellenfeleket igencsak meglepi. ..., mert a csapatban már vannak olyan •

kosok, akik adott pillanatban képesek eregyéniséggé nőni vagy maguk lépnek elő főszereplővé vagy a többieket lendítik át a holtponton. De mindezek ismeretében sem mernénk nagy tétben fogadni azt hogy, a csapat biztosan teljesíti a számára meghatározott célt, a 8-10 hely egyikét. ..., mert a kulcsfontosságú átlövőposzton a középmezőny csapatainak többsége, de némelyik alsóházi is, momentán jobban áll. (Ha itt napokon, heteken lenne változás, a szakvezetés ez ügyben nézelődik, tárgyal, akkor még kedvezőbb változásokat lehetne elérni.) ..., mert a mérkőzéseken belüli durva hibák, labdaeladások, rossz leindítások, ziccerhibázások, vonalra lépések, belül védekezések még mindig NB l-es szinten nem megengedhető számban voltak, vannak így. Pillanatok, percek „műve" alatt lerombolják azt a játékosok, amit eddig felépítettek. ..., mert aközben, ahogy az egyesület vezetői szinte bűvészmutatványként teremtik elő a főszponzor két milliója mellé a másik nyolcat, szóval ebbe az időnként cirkuszi produkcióba akarva akaratlanul hiba csúszhat (a szponzor ígéri a pénzt, de nem annyit és nem akkor adja), ami a csapat szereplésére direkt vagy indirekt módon kihathat... d rv Pecze István: „Nagy álmom volt" így öregszünk és így válik hagyománnyá egy valamikor nagy visszhangot kiváltó kezdeményezés: 15 éves a Szekszárd Big Band. Február 20-án, 19 órakor a Babits Mihály Művelődési Ház színháztermében jubileumi hangversenyt ad Szekszárd hírneves együttese Pecze István vezetésével. Mosolygunk és nosztalgiázunk a régi felvételeken, nem volt olyan régen, amikor Szekszárdra került és egy énként járta végig a zenészeket egy fiatal trombitás, hogy egy big bandet verbuváljon. Pecze István mondja: - A zeneakadémia elvégzése után Tomsits Rudolf zenekarában, Deák Tamás big bandjében, a Stúdió 1 l-ben zenéltem, aztán 1979-ben kerültem Szekszárdra. Szekszárd választott engem és én választottam Szekszárdot. Gyermekkori álmom volt, hogy egy big bandet alakítsak, hát itt volt a jó alkalom... Nos, Pecze István jó segítőkre talált, minden zenészhez külön kopogtatott be és kérte a támogatását. Ma már nem vállalkozna erre, teszi hozzá egyáltalán nem tréfából. Tény, hogy azóta is együtt a zenekar, tizenöt éve minden héten próbálnak és számtalan koncertet tudnak a hátuk mögött. Az alapító tagok közül ma is zenél Bolvári József, Fehér József, Falusi Mária, Szily Lajos, Sebestyén László és maga az együttes létrehozója, művészeti vezetője, Pecze István. Az utánpótlás is megvan, Fűzi János vezetésével már többször bemutatkozott az Ifjúsági Big Band. Ha a legnagyobb sikerről érdeklődünk, akkor elsőként Tomsits Rudolf Szekszárdi Jazz Miséje kerül szóba, amely Countbasie, Benny Goodmann, Glenn Miller és a '40-es évek világslágereinek világától távol egy másik irányt rajzol fel az együttes életében. Párizstól Tambovig végighangversenyezték Európát, mégis az augsburgi dómban megszólaltatni a jazz misét semmihez nem hasonlítható, felemelő élmény volt. De ne menjünk olyan távol, tavaly Pécsett a Játék határok nélkül nemzetközi verseny döntőjének nyitópartiját játszották és a színháztéren vagy kétszázan rockyztak muzsikájukra... Nos, a jazz mise CD-jét és kazettáját a tervek szerint rövidesen újabbak követik, ám a legtöbb, amit elérhet bármely zenekar: széles e hazában big band műfajban elsők, vagyis, ha big band, akkor Szekszárd. Reméljük, még több, mint 15 esztendeig... T. Zs. Fotó: -kafiHa big band, akkor Szekszárd A régi fúvósszekció Szűcs András Puskás Andor Az első spirituálé: balról Kocsis Imre Antal, Bognár Alapító tag volt a felejthetetJenő, Pecze István, Szily Lajos és Lemle Zoltán len emlékű Lörinczy Gyula