Szekszárdi Vasárnap 1994 (4. évfolyam, 1-51. szám)

1994-09-04 / 35. szám

12 , SZEKSZÁRDI VASARNAP 1994. SZEPTEMBER 4. Nézem, látom, sejtem, hallom... Sió Kupa-vízió Nézem a jubileumi Sió Kupát, látom, amit látok, illetve értelmezni tudok a látottakból. Sejtek amit az össze-, illetve össze nem függő dolgokból, előzetes információk birtokában, kihámozok. Hallok amit a nyitott fülekkel járók is meghallanak, és azt amit a sportcsarnok „karzatán" nem feltétlenül nyilvánosságnak szánt dialógusokból elcsípek, illetve egész pályás letámadás stílusú keresztkérdésekkel az alkalmi beszélgetőpartnerekből kipréselhetek. No akkor talán minderről valamivel konkrétabban. Vadonatúj DKSK Nézem a magyar kosárlabda pozíciójában megingathatatlan „fenegyerekét", a sajátos módszerekkel dolgozó, nemegyszer csapata valamennyi játékosának ellenszenvét „birtokoló" diósgyőri edzőt, Király Sándort. Az ezüstcsapat valamennyi játékosa eligazolt tőle. De látom amit látok!... Egy „vadonás" új DKSK-Sem a parketten. Két olyan amerikai néger lánnyal, amire a Magyarországon eddig feltűnő légionáriusok között nem volt példa. Dina Head (24), Judy Mosley (26) - szekszárdi fellépéseiken is látszott, hogy az amerikai egyetemi kosárlabda „krémjéből" valók, akik az Egyesült Államok női válogatottjában is szóhoz jutottak: a center Judy igaz csak kerettagként, de az ötkarikás együttesben meghatározó volt, miképpen az irányító - bedobó Head a nagy nemzeti együttesben. Sejtem, hogy mindketten nem csupán bőrszínűkkel hoznak új színt a magyar kosárlabdába, és azt is, hogy az átalakult Diósgyőr velük és újonnan igazolt fiatalokkal megint ott lesz a döntő környékén. Hallom, hogy az amerikai varázslatot előidéző „Király Sanyit", a második játékospuccs majdnem eltávolította a kispadról, egyesegyedül az elnök Boros Árpád állt ki mellette: Lehet, hogy neki lesz igaza...? Buttás, a szomorúság szobra Nézem a kapitányt, a BEAC edzőjét, Buttás Pált. A mindig magabiztos tréner, maga a szomorúság szobra. Látom pályafutásának egy igen kritikus szakaszához érkezett. Pont az ő kapitánykodása kezdetén „selejtezte le" Európa a magyar női válogatottat, hogy évtizedek kisebb-nagyobb nemzeti sikerei után először nem jut ki az EB-re a női együttes. Ráadásul klubcsapatát a tehetősebb klubok teljesen szétszedik. Jobbára másoknak neveltek, maholnap már a serdülőkkel kell kiállnia. Hát nem lát a magyar kosárlabdavilág másodszor csodát, hogy saját nevelésű játékosokból megint összerak amolyan Balogh Bubu-féle csodacsapatot. Sejtem, hogy a mindkét helyen (válogatott, klub) kialakult helyzetbe nem nyugszik bele. Mert ha igen, akkor őt nem Buttás Pálnak hívják. Hallom, hogy az elcsent fiatalokkal - de a legtehetségesebbeknek vélt más klubbeliekkel is - új nemzeti válogatottat építő munkája során találkozik majd. És hallom, hogy a BEAC további kifosztása ellen nagy haditervet ötlött ki. Még nem iagzán publikus, de mindenképpen a fővárosi egyetemekben, a Kupán, amelynek olyan ászai, mint a Diósgyőrnek és a Tungsramnak, a BSEnek, a Pécsnek momentán nincsenek, de csapatmunkája révén már most felveszi velük a versenyt. Hallom, hogy igencsak megnőtt a Postás vezetőinek étvágya: a legjobb négy közé jutásról beszélnek. Dönci papa erre azt mondja: ne szaladjon el az a bizonyos ló: garanciát csak az 5-6. hely egyikére merne vállalni. A hőn óhajtott négybe kerüléshez - mint mondja a riválisok játékosállományának ismeretében - még egy ász kellene. A vezetőnk, mint hírlik, egy vaskos feltétellel az öt-hat hely egyikébe is belemennekha megelőzik a hozzájuk még tegnap Balról a szekszárdi Berkó az Isztambul Universitas elleni mérkőzésen vonzáskörzetükbe tartozó mintegy 16 ezer diák adta lehetőségek kiaknázására épül a Buttás-féle eredeti koncepció. Amerikai típusú, komoly reálértékű ösztöndíj és diploma lehetősége... Szabó Ödön: még egy ászt! Nézem a másik szekszárdi kötődésű trénert, Szabó Ödönt, s látom, hogy minden ami vele a már legendás, sporttörténelmi BSE-és korszak óta - felnőttek között történt, az pótcselekvés, ahhoz képest amit most csinál, és meggyőződésem tenni fog. Már tavaly ászok nélkül is felhozta a kis Sopront, s most, hogy még profibb körülmények között egyénileg még jobb játékosokkal (az újonnan érkezett Ambrussal, Paraszcsenkóval, Veressel) dolgozhat, egészen más perspektíva előtt a Postás. Sejtem, hogy a bajnokság egyik meglepetés csapatát láttuk a Sió i — uai - cök ealabb óriás, két évvel ezelőtti bajnok Soproni Vasút csapatát. A játékosok és az edzők között semmi bibi: Szabó Ödön és Vertetics között kifejezetten jó a munkakapcsolat, de a vezetők állítólag megfojtanák egymást egy kanál vízben. Szekszárdi modernizáció Nézem csapatunkat, a KSC Szekszárd csapatát. Nézik a nem kifejezetten Szekszárd-szimpatizáns semlegesek is őket. Mert egy valami negyedszázad óta nem változik: ez a csapat vonultatja fel a legkecsesebb, legcsinosabb lányokat. No, de ez a Sió Kupa kosárlabdatorna, nem pedig a kosarasok szépségversenye, így ha tetszik, ha ném az esztétikumtól gyorsan vonatkoztassunk el! S ha mindez megtörtént, akkor azt kell, hogy lássam, az új tréner azon modernizációs elképzelése; miszerint játsszon ez a csapat az általuk megszokottnál többet és gyorsabban futva, lényegesen többször alkalmazva a játékot leegyszerűsítő, és eredményesebbé tevő leindításos taktikát, tükröződik a mérkőzéseken. Viszont látnom kell, hogy a csapat center nélkül - a „méretes kirgiz próbajátékos minden megmozdulása illúziórombolás - úgy szenved, mint jobb sorsra érdemes matematikus a kör négyszögesítésétől. Pedig van egy „szuper" Madaras Jutka, akit „Király Sanyi" - ha maga Madaras is akarná, de szerencsére nem - jóval nagyobb összegért visszavásárolna, mint amennyiért eladta. Mert szuper az „ami", de nem kifejezett irányító. Továbbá látom, hogy a nagy rohanásban a játékosok zömének még két héttel a rajt előtt a tűrésküszöb alattian gyenge a dobószázaléka: teljesen mindegy, hogy közelről vagy középtávolról: legföljebb a sokadik kísérlet megy csak be. Sejtem, hogy kritikai észrevételeim, az edzőnél Kovács Józsefnél is ülnek, sejtem, hogy ennél - bármit is csináljanak a bajnoki rajtig jobb lehet a helyzet. Hallom biztl ként, hogy a „célzóképességet" legaláí a tavalyira, de annál jobbá tevő dobóedzések éppen most kezdődnek el. Meg aztán a formábahozást is valahogy megpróbálják időzíteni, hogy az a mindenütt jelentkező leszálló ág lehetőleg ne a november-február közötti időszakra essen!... Nézem a szekszárdi városi sportcsarnokba eléggé váratlanul betoppant Rátvay Anitát. Gesztusaiból, bizonyos reagálásaiból, elejtett félmondataiból érezni, hogy nem csupán szimpla érdeklődőként van itt. Szekszárd és Baja igazán nincs messze, különben is szép időnk van... Ahogy megtudom, hogy mindenképpen el akar jönni a Tungsramból - az egykori szekszárdi edzőapuka szerint kifejezetten hazavágyódik -, reménykedem. Különösen azok után, hogy látom, dr. Sólyom Bódog társaságában valami csendes helyre, puhatolódB| tárgyalásra indul. ^^ Nem vagyok agyalágyult, sejtem, miről van szó. A Tungsram a lejárt szerződésű játékosokat másfél millióra tartja, ami szekszárdi szempontból reményvesztő, de ha nagyon haza akar térni, akkor legalább egy évre kölcsönben talán megszerezhető...? Pár napig marad a remény bizsergető érzése, de aztán maga a leforrázás, avagy éppen hidegzuhany az egyik bulvárlap hétközi híre: Rátvay Diósgyőrben. Király Sanyi, ezt azért már nem kellett volna... Sportműsor Szombat: Labdarúgó körzeti bajnokság: Szekszárdi Kovima-Györe (16.30). Vasárnap: Labdarúgó NB III.: KisdorogSzekszárd (15.30). i