Szekszárdi Vasárnap 1994 (4. évfolyam, 1-51. szám)

1994-02-20 / 7. szám

4 , SZEKSZÁRDI fASARNAP 1994. február 20. ÉP Nyflt tér Szomorú vagyok... Néhány nappal ezelőtt kérdezték meg, mi az ami öt éve Szek­szárdra vonzott, s mi az, ami ma itt tart. Természetesen egy mon­datban ezt elmondnani nem lehet. Ha mégis megpróbálom sum­mázni, akkor az egyikfélmondat arról szólt: ez a város támogat­ja, élteti a kulturális kezdeményezéseket, Jegyzi"a színvonalas próbálkozásokat. Ezért most szomorúan gondolkodom, hogy miért nem kap tá­mogatást sok kulturális közösség (a kultúra a világon sehol sem gazdaságos, vagy pénzügyileg „önjáró "), s miért kap a Szekszár­di Vasárnap is olyan keveset, amiből fennmaradni már nem le­het, ha nem akar reklámújsággá zülleni. Végre egy színvonalas, színes tartalmú, igényes helyi újság - nem vidéki kanászkürt, nem halálozási rovat miatt vásárolt lap, hanem minőségi újság, amelyet bárhol az országban (sőt határainkon túl) is mutogat­hatok (méghozzá büszkén!!!) Vádolhatnak engem elfogultsággal - vállalom. Nem azért íro­gatok e lap hasábjain mert szókényszerem van, hanem azért mert szeretem, s munkámmal én is támogatni akarom - tisztelve, s meg­becsülve az olvasót. De elfogult vagyok a támogatás nélkül maradt Bartina együttessel éppen úgy, mint a Big Band-del, a Madrigálkó­russal éppen úgy, mint a Pedagóguskórussal. Nagy baj lenne, ha nem az lennék, tragédia lenne, ha a kultúráért, s a városért aggódó­kat ezek a tevékenységek hidegen hagynák. Szomorúféltésem csak jelzés. Dönteni mások helyett nincs lehető­ségem, s mecénása saját családomnak is csak alig tudok lenni. A kultúra elsorvadásával azonban úgy érzem - Szekszárd valóban az ország legkisebb megyeszékhelye lesz. Ugye, ez nem fog bekövet­kezni... Hafenscher Károly evangélikus esperes * Megjelenésétől kezdve olvasója vagyok a Szekszárdi Vasárnap­nak. Örömmel és élvezettel olvasom a tudósításokat városunk életé­ről.. Az újság színvonala az elmúlt években a jó induláshoz képest is folyamatosan javult. Ez a mi újságunk, szekszárdiaké. Nem először, de most is anyagi okok miatt veszélybe került a léte. Bizakodom, hogy nem szűnik meg. Remélem, hogy a város kulturális életét eddig közmegelégedésre gálánsán támogató képviselő-testületünk talál megoldást a financiá­lis gondokra és továbbra is olvashatjuk hétvégeken kedvenc városi Újságunkat. Több kollégám nevében is Dr. Hulin István (oszt.vez. főorvos) Arcél héten ott volt a Fidesz veze­tő ötös fogata, illetve csak négyen, (Szájer úrnak nem volt érkezése) de így is megvillantották azt, ami erőssége a csapatnak. Volt itt szakértelem, ész, humor, lendület. Jó volt nézni őket ebben a verébszürke politikai mezőny­ben. Egy kis változás történt a múltkori kam­pány óta. Fehér ing, nyakkendő, hety­ke mellény, dezo­dorált hónaljak, mmmmmmmmm irány a csúcs. A négy év előtti szabadcsapatból profi szervezet lett, így kell ezt csi­nálni, hatékonyság, célirány, ki­dolgozott program satöbbi, jelöl­tek bemutatva, kampány indítva, miegymás. igaz, hogy nem igaz vagy nem úgy igaz, de valami bibi van, amit most kemény aprómunkával kell helyrehozni, mondta Orbán utol­érhetetlen percenkénti szótag­számmal lökve a sódert. Hát azért volt itt egy kis szék­házügy, Fodor-Ungár-Molnár ki­válás, Mahir-privatizáció, gondo­latkísérlet, hogy tán az MDF-el „koalálni", ezt meg kell magyaráz­ni, meg is lett, „át is jött", baba minden. Csak hát az ember valamit hiá­nyol. Azt a hangot, ami a múltta­lanságból és a fiatalságból, a friss szemből eredt, nyersességig menő őszinte szókimondást. Lett helyet­te diplomatikus beszéd. Mi is történt. Csak annyi, hogy betagozódtak, besoroltak, beda­rálták őket ebbe a mocsárszinű politikai mezőny­be. Vagy ledarál­ták ők saját ma­mmmmmm m^ gukat, mert így pépesítve sokak­nak ehetőbbek. Arcéiigazítás, be­sorolás az uram-bátyám, diszkrét telefonos, kiskapus, sógor-koma, ezisamikutyánkkölyke sumákba. Vagy nem, de az biztos, hogy egy színnel kevesebb. N. em is biztos, hogy sajnálja az ember, csak olyat érez, mint amikor azt látja, hogy virtigli gye­rekek beteszik magukat a gépezet­be hatos anyacsavarnak. Kár, mert innét az ember azt figyeli, mi­kor jön ki a szájukon először a „nemzetmegváltás ". - st ­Újra premier a Német Színházban! Grimms MSrchen, vagyis Grimm-mese válogatás címmel március l-jén 15 órakor új előadással mutatkozik be a Deutsche Bühne társulata, majd egy nappal később, március 2-án 10 órakor ismét előadást tartanak. Rendező: C. Nagy István, a díszletet és a kosztümöt Dienes Erika tervezte, zene: Lányi Péter. A színpadon láthatjuk: Hadzsi Ga­bit, Török Liliant, Victoria Adelbergert, Kozáry Ferencet, Komjáthi Tamást, Vajda Barbarát és Jozifek Jánost. Fotó: - ka -

Next

/
Oldalképek
Tartalom