Szekszárdi Vasárnap 1994 (4. évfolyam, 1-51. szám)

1994-02-13 / 6. szám

1994. FEBRUÁR 13. , SZEKSZÁRDI VASARNAP 3 Mi lett vele? Csillogás és kínzó hétköznapok re vissza. A lányok nagy része rendszeresen vízhajtót, hashajtót szed, végigkoplalja ezeket az éve­ket. Én mindennap négy kilométert futok, ha időm engedi délután is, aerobicra járok, de így is állandó harcban vagyok a kilókkal, mert a családban mindenki szeret jókat enni. Kriszti egyébként 178 centi­méter magas és 53 kiló, az igazi rostát a ruhák mérete jelenti, tudjuk meg a műhelytitkokat. Egy-egy bemutatón ugyanis min­dig ugyanazt a „manökenmére­tet" hozzák bemutatócégek és ugye, ha valakin feszül, netán nem tudja begombolni, az kí­nos... Közelről smink nélkül karikás, agyongyötört szemek - a manö­kenek gyorsan öregednek és a fod­rászszakma ad biztos hátteret ­mondja a perspektívát a fiatal hölgy - aki a kivételek közé tar­tozik: „Nem szeretem a kencéket, egy-egy bemutató vagy válogatás után mindjárt letörlöm magamról. Persze az is előfordult, hogy reggel nyolcra egy válogatáson kell len­nem, hajnali fél négykor sminkel a kozmetikus, a buszon pedig vigyá­zok, hogy ne aludjak el. Sokan kérdezik is: hogyan lehet vidékről ezen a pályán maradni?" Biztosan sokkal nehezebb, mint ahogy nehéz igazi társat találni: a barátom kénytelen elviselni, nem adnám fel senki kedvéért - mondja, bár hoz­záteszi: menetrendszerűen meg­környékezik a modelleket, ő semmiképpen nem szeretne így érvényesülni. Talán így is eléri a nagy álmot, valamilyen külföldi szerződést. Most csak fontolgatja, hogy elin­dul az Év arca versenyén, igazi presztízst jelent ez a megméret­tetés. És persze örömmel vállalja az Alisca Szépe '94 versenyen a szereplést, immár mint a divatbe­mutató meghívottja. - takács - kapfinger ­Az Alisca Szépe '93 versenyen tűnt fel, harmadik helyezett lett. Ő az, akire első pillantásra ráillik: igazi manökenalkat. Érdekes arc, nyúlánk alkat, a mozgása pedig magára vonja nemcsak az erősebb nem tekintetét. Bordás Krisztina 19 éves tolnai lány és az egyetlen, a tavalyi szépségverseny indulói, helyezettei közül, aki a szépségszakmában dolgozik. Nemrég indult el. - A Reform című lap hirdetett valamikor egy fotómodell-pályáza­tot, akkor végeztem el a nyolcadik osztályt. Elkezdtem a tanfolyamot, aztán félbehagytam, amiben a ba­rátomank nagy szerepe volt... ­kezdi az első lépéseknél. A meg­• panás nem sokáig tartott, mert llott a Nemzetközi Divatinté­zet manökentanfolyamáról, ahol az alapoktól kezdett ismerkedni a nagyon is rögös pályával. Leichner Rita híres modell biz­tatta, hogy érdemes foglalkoznia ezzel a szakmával és itt döbbent rá, milyen sok tréning, felkészü­lés szükséges ahhoz, hogy valaki könnyedén végigsétáljon a kifu­tón. Hétvégi elfoglaltságokat je­lentett a tanfolyam, ami verseny­nyel zárult. A közel négyszáz résztvevő közül döntőbe jutott, ahova aztán nem ment el. „Ko­molyan nem tudom a magyaráza­tot, miért!" Impulzív alkat, kellemes sze­mélyiség, aki nem szívesen ker­tel, ha valami a szívét nyomja rögtön elmondja. Ez persze nem biztos, hogy előnyös számára „egyszerűen meg­alázó, hogy sokszor milyen butának néznek bennünket. Az biztos, hogy nyelni kell sokszor, de az embernek tudnia kell, hogy meddig." Mindezt a szépszégszakmá­ban eltöltött né­hány hónap mon­datta már Kriszti­vel, ahova eljutni sem volt könnyű. A divatintézet fel­sőfokú manöken­és fotómodell-tan­folyamának elvég­zése csak egy le­hetőséget adott számára. Strich Szilvia manöken segítette, nemcsak azzal, hogy nála lakhatott Budapes­ten, hanem taná­csot is adott: albu­mot kell készíteni, ahol a fotókon a legtöbb arcát mutatja be a mo­dell. Minden válogatásra ezzel megy, ezzel mutatkozik be. Kriszti immár a második ügynök­ségnél dolgozik és mint mondja, nem a pénz, a kereset alapján vá­logat. Mindenhol ott kell lenni, valamennyi lehetőséget kihasz­nálni. Dolgozott egy-egy kozme­tikum reklámárusításakor hos­tessként, statisztált filmen, járt a 6-os lottó sorsolás bemutatójára és igazi nagy bemutatkozása a Gundel étteremben megtartott divatbemutató volt, ahol a „na­gyokkal" lépett fel. - Belekóstoltam, milyen az a rohanás, amikor három perc alatt kell átöltözni, stílust váltani, kö­tött ruhában, estélyiben, aztán sportos öltözetben, bőrdzsekiben megjelenni - mondja, aztán a kín­zó hétköznapokról is beszélge­tünk. - Rendszertelenül, majdnem semmit sem eszem. Az ember köny­nyen megkapja: fogyj le és úgy gye-

Next

/
Oldalképek
Tartalom