Szekszárdi Vasárnap 1994 (4. évfolyam, 1-51. szám)

1994-12-25 / 51. szám

1994. DECEMBER 18. , SZEKSZÁRDI VASARNAP 807 csak Jézus születéséről szólt, arról is, hogy mindennapi életünkben ki hogyan éli meg a szeretetet. A színpadon szereplő diákok fegyelmezett előadásukkal azt sugallták, hogy tudják: a szeretet cselekvés másokért, félretéve saját érdekeinket. A szeretet: adni valamit magunkból, amitől a másiknak jó kedve lesz, amitől elviselhetőbbé válik a magány, az egyedüllét, az élet. A karácsonyt váró hetekben ők úgy készültek fel Jézus születésére, hogy megtanulták a betlehemes játékot és ezért „fizetségük" nem maradt el. A szűnni nem akaró taps, amikor a közönség együtt énekelte a színpadon gyertyát gyújtó fiatalokkal: „Csendes éj..." Sas Erzsébet Törekedjetek a szeretetre../' A Betlehemes játék zenés előadásával örvendeztették meg kedden délután a Balassa János Szakképző Iskola és Kollégium diákjai a nyugdíjasokat, társtalanokat, egyedülállókat s mindazokat, akiknek nem adatott meg, hogy a karácsony ünnepét szeretteik körében tölthessék. A Babits Művelődési Ház színházterme zsúfolásig megtelt, s a színpadon megelevenedett Jézus születése, a pásztorok és a három királyok látogatása, énekkel, verssel, zenével. Ez az előadás nemA karácsonyfák szomorúsága A Mina Tannenbaum szomorú film. Közvetlenül nem kapcsolódik a karácsonyhoz, nekem mégis... Mina és Ethel kisgyermekkoruk óta barátnők. Félénkek, vidámak, önzők, buták, kedvesek, okosak, kiállhatatlanok és szeretetreméltók. Egyszerre. Mina öntörvényű és túlérzékeny, Ethel alkalmazkodóbb és határozottabb. Mina tönkreteszi kapcsolatait, elveszti Ethel barátságát is, egyre talajtalanahb és egyedül marad. Egyedül a magányával. Később kétségbeesetten próbálja újraéleszteni kapcsolatait, kísérletei azonban kudarcba fulladnak. Sorsa visszafordíthatatlan. Megérint valamennyiünket. A karácsony egy kicsit olyan nekem, mint a levélírás, szembenézés és szembesülés kapcsolataimmal, életemmel, gyerekkorom óta az örömön, az ajándékozás izgalmán kívül volt egy megfoghatatlan, távoli érzésem is. Nem tudok rá jobbat: karácsonyi szomorúság. Ancsel Éva azt írja: A szomorúság megokosítja az embert, már csak azért is, mert ilyenkor nem siet sehová, nem kapkod ezerfelé, így még a világon is rajtafelejti a szemét. Rácsodálkozás. A „figyelem gyöngéd ívei" a másik arcáról. Jó lenne. Igen, a Mina Tannenbaum nagyon szomorú film. - andrási Vendégváró tea (I.) Keserűen, édesen, zölden vagy préselve... Szekszárd és Bietígheim karácsony közelében és fejfájás ellen is gyógy szerként használják." Majd így folytatja: „A zöld thé, ha erősen van készítve, ideges testalkatúaknál reszketést és más nyugtalanító jelenséget okoz. Izgató hatásánál fogva mákonynak és szeszes italoknak ellenszere, sőt a lázas bódultságot is enyhíti... A thé a test erejét és egészségét megtartja, még ha az eledelek nem is kellő mennyiségűek." A 150 évvel ezelőtti megállapítások nagy része ma is helytálló, a tea bármely napszakban testi-szellemi felfrissülést okoz - kellemetlen utóhatások nélkül. A teázás szokása országonként más és más. Kínában és Japánban valóságos szertartása van. A leforrázott teát rövid állás után leszűrik és általában keserűen isszák. Néhol rózsaszirom leveleket használnak fel illatosításra. Indiában igen erős teát isznak. A vizet és a tejet együtt forralják fel, beleteszik a kimért teaadagot, s tovább forralják még 1-2 percig, majd leszűrve isszák. (Folytatjuk) Udud Teréz Hideg téli napokón különösen jólesik egy csésze tea, mely az emberiség legrégibb italai közé tartozik. Származása a történelem homályába vész, legendák, mesék veszik körül. Az biztos, hogy időszámításunk előtt 2700 körül Csen-nung császár már ismerte, és betegségek gyógyítására ajánlotta. Néhány évszázad múlva a tea már kikerült a császári udvarból, és gyorsan terjedt Kínában és a szomszédos népeknél, majd a kereskedelmi utakon át más országokba is eljutott. Mindig többre tartották a száraz sivatagokon át teakaravánnal érkező teát, mint a tengeren szállítottat, melyet a sós tengeri levegő gyakran élvezhetetlenné tett. Hollandiába a 17. század elején érkezett először tea, és nemsokára Londonban is megtaláljuk nyomait. Hazánkban egy 1745-ös pozsonyi feljegyzésben történik először említés a teáról, de fogyasztása csak a következő század elején kezdett elterjedni. A lakosság ugyanis a régóta ismert és orvosságként használt gyógyteákkal, gyógyfíivekkel tévesztette össze, és idegenkedett az új italtól. Az 1900-as években a tea már hozzá tartozott a kávéházak, cukrászdák italválasztékához, mégis mindvégig inkább a családokban volt divatos a teázás. A múlt század közepén, 1862-ben a Vasárnapi Újság egyik száma így népszerűsítette: „a thé vimádít anélkül, hogy részegítene, az agyat növekvő munkásságra ösztönzi és ébrékenységet okoz. Ezért hasznos tudósoknak, akik fejjel dolgoznak. Ellenben lecsendesíti az edényrendszert, honnan gyulladások jöhetnek