Szekszárdi Vasárnap 1994 (4. évfolyam, 1-51. szám)

1994-12-25 / 51. szám

1994. DECEMBER 18. , SZEKSZÁRDI VASARNAP 805 lJ J. -í ogy miért bóklászott a tata ingujjban a decemberi szürkületben, hi­telt érdemlően máig sem tudom. De ar­rajól emlékszem, amikor szinte eszelősen dohogta: „egy ártatlan embert megint hü­lyére vertek!?" - Gyüjjék be apám, kikezdi az Isten hidege - be­cézte volna anyánk a tűzhöz. De a tata hajthatatlan maradt. Matatott még odakünn, majd nagysokára bejött. A rőt fény a kezében tartott kisbalta orcá­ján villant. „Mire ez apám?"- kérdezte anyánk a rémülettől alig hallhatóan. - Jó ez, ha itt van, költ ez, hogy itt legyön! - Hát? - hagyta rá anyánk. Lefeküdtünk. Anyánk Heródesről mesélt, meg a Kisjézusról. Meghogy lángoscsiilag mutatta az utat a három királynak, Betlehembe. Én Heródes lovának patáit véltem r r Ok mondták Már hetedik éve, hogy az anyósom karácsonykor átjön hozzánk. Idén újí­tunk. Beengedjük. (Les Dawson angol tévés személyiség) A pénz jobb, mint a szegénység, már csak anyagi szempontból is. (Woody Allén) dobbanni, amikor az ajtón döröm­böltek. - Ki a? - szólt ki a tata kérdőn és a kisbaltát közelebb húzta. - A vődet ke­ressük! - Nincs idehaza!-szólt vissza a tata. Való igaz, apámat akkor már jó ideje nem láttuk. - Nos, ha haza talál jönni az az áruló, tudasd vele, hogy lógni fog! - Menje­tek már, milyen do­log eccaka bolygatni a védtelent? Amazoknak odakünn sietős lehe­tett, vagy a tata szavai szóltak hatással, nem tudom, de elmentek. Még sokáig nem tudtam elaludni. Nem értettem semmit a körülöttem tör­ténő dolgokból. Nem értettem azt sem, hogy ha a Júdáskát is csak anyja önfel­áldozása mentette meg, miért lett áru­lója a hajdani kisded Jézusnak. Máig érthetetlen számomra az is, miért lett az én apám árulóvá azok szemében, akik korábban - a tata szerint - épp neki kö­szönhették az életüket? Bayer Béla A legnehezebben megérthető dolog a világon a jövedelemadó. (Albert Einstein német-amerikai fizikus) Azért iszom, hogy mások érdekesek legyenek. (Georg Jean Nathan amerikai kritikus) A csapatmunka az, amikor sokan csi­nálják azt amit mondok. (Michael Winner amerikai író) Júdásos Evangélium Igehely: „Mert ismeritek az mi Urunk Jézus Krisztusnak Jó téteményét, hogy gazdag lévén szegénnyé lett érettetek, hogy ti az ő szegénysége által meg­gazdagodjatok" II. Kor 8, 9. JÉZUS azért lett szegénnyé, hogy mi az ő szegénysége által meggazdagod­junk. Miként lehetséges az, hogy Jézus szegénysége gazdagítson? Meggazdagította a betlehemi pásztorokat. Óh milyen gazdagon megrakodva távoztak el Jézus bölcsőjétől. Elhirdették mindenütt azokat, amiket hallottak és láttak. Úgy megtelt a szívük gazdagsággal, hogy nem fért meg benne, hanem ki­csordult. Meggazdagodtak a napkeleti bölcsek, pedig ök hoztak ajándékot és mégis ők lettek gazdagabbak. Olyan gazdagságot nyertek, amit nem adhat földi kincs. Kiket tud hát Jézus meggazdagítani? Azokat, akik szomjúhozó szívvel, akik hit által keresik őt. Olyanokat, akik ki­táiják szívüket és készek az ő kegyelmének erejét. Ha valaki akácerdőn megy keresztül virágzás idején, csak akkor élvezheti a csodás akácillatot, hogyha beszívja magába az illatdús levegőt. De ha valami kendővel bekötné orrát, akkor nem érezhet semmit a csodálatos illatból. Ha valaki Jézus szegénysége által meg akar gazdagodni annak le kell venni a hitetlenség kendőjét és engedni kell, hogy a karácsony csodájának illata behatol­hasson a szívének legbensőbb helyeire. Milyen szegényesen néz ki a telefonvezeték. Egyszerű... idővert... viharvert vezeték... mégis milyen fenséges üzeneteket közvetít állandóan. Mennyi ember számára öröm, segítség, biztatás és erőforrás. Lassan kétezer év telik el „a világ legnagyobb csodája" Jézus születése után, de Istennek ez a cselekedete nem lett sem fényben, sem erejében gyengébb. Karácsony üzenete. Ma is ugyanaz: Úgy szerette Isten a világot, hogy az ő egy szülött fiát adta, hogy valaki hisz őbenne el ne vesszen, hanem örökéletű legyen. Szekszárd, 1994. karácsonya. Gyurkó József metodista lelkész Jé tucfcil hegy vannak. A Német Színházról szólva ezúttal nem arról számolunk be összegzésként, hogy hány bemutatójuk volt az idén, merre tá­joltak, pakoltak és bumliztak, mennyi szöveget, mozgást, zenét tanultak meg a színészek, s tanítottak meg a rendezők, a szak­emberek, arról sem, hányan látogattak ide. Nem arról, hogy a városi televízióval való kényszerű együttélés ulán végre elkészült az új épület, s milyen nagy emberek voltak itt az avatáson. Arról sem, hogy milyen hazai és nemzetközi kihívásokkal kell ezentúl megmérkőzni; hogy közel sem készült el még az új komplexum, de játszani szükséges; hogy a napi terhek olykor nehezen viselhe­tők; hogy voltak elbocsátások, viták. Az összekovácsolódás még tart. De arról sem írunk most, hogy egyre több színész szerződik ide szívesen, viselvén nehézségeket is; hogy sokszor emberfeletti a terhelés, művészt, gazdasági, irodai, műszaki embert egy ütte­sen ideértve, példa is akadt rá. Év végén a sok-sok előadás, fellépés után a képek segítségével csak arról jó beszámol­ni, hogy vannak. Itt, a mi kis városunkban él egy világnyelvhordozó és -közvetítő szín­ház, híd a német ajkúaknak, integrálói­nak, nyelvet tudó, tanuló diákoknak, tu­ristáknak. polgárainknak. Van dráma és operett, krimi és gyerekműsor, kabaré és ÁtHíi MÉf életkép. Itt vannak az értéket közvetítő jó munkatársak, igazi színházi szakemberek, ^ * akiknek remélhetőleg ma is együtt kíván g^k szerencsés új éveket Garay Jánosunk te- ^Hk rén Petőfi és Heine, a felebaráti, közös I akaratú egykori kortársak. Glück auf, M Deutsche Bühne! Judika R

Next

/
Oldalképek
Tartalom