Szekszárdi Vasárnap 1994 (4. évfolyam, 1-51. szám)

1994-12-18 / 50. szám

1994. DECENBER 18. , SZEKSZÁRDI VASARNAP 15 Bölcsesség a békéről „Hiába vesz körül jólét és béke. le n> untalannak ér/ed magad ha nein találod meg a belső lelki békédet. A/. igazi békét önmagunk ismerete és elfogadása lm/hatja esak nieg." (K. Viktor) Nőkről, nemcsak nőknek! Karácsonyi készülődő Aj tó dísz Hasonlóan más országokhoz, nálunk is divatba jött a bejárati ajtóra függesztett koszorú vagy más disz. Amikor vendég érkezik, már ünnepi hangulattal várjuk az ajtóban. A legbarátságtalanabb, legridegebb bérházi lépcsőházat is meghitté teszi ha egy-egy ilyen dísszel megajándékozzuk szomszédunkat vagy magunkat. A koszorú kéK

zülhet fenyőágból, amelyre száraz virágot, masit, gyöngyöt és apró színes dobozokat is köthetünk. Adventi koszorú Minden lakásban megtalálható, akár úgy, hogy a csillárra, mennyezetre függesztjük, akár az asztalra helyezzük. Fő dísze a négy gyertya, egyébként hasonló az elkészítése az ajtóra függesztett koszorúéhoz. Ha abban a szobában helyezzük el, ahol a karácsonyfa áll, akkor vigyázzunk a színek összhangjára. Kisebb, nagyobb díszeket tegyünk a konyhába, a gyerekszobába, az előszobafal tükrére, s egy ezüst- vagy arany szállal egy-egy gömböt a függönyre is feltehetünk. Ablakdíszek Egyre több ablakot láthatunk feldíszítve. Több módot választhatunk. Ott ahol gyerek van, vonjuk be őt vagy őket a díszítési munkába, számukra ez óriási élmény. A színes öntapadós tapétából vagy kartonból kivágjuk a formát; fenyőfa, csillag, szarvas, angyal lehet, majdfelragasszuk az ablakba, s ha még szebbé kívánjuk tenni, hósprayvelfújWuk körbe. Tehetünk egy-egy díszt a karnisra vagy ha széles az ablakpárkány, akkor arra is. Alma, dió mogyoró S még sokfajta finom gyümölcs kerül ilyenkor a gyümölcskosárba. Tegyük díszessé ezt a kosarat vagy tálat, béleljük ki fenyőággal, helyezzünk bele egy-két szegfűszeggel megtűzdelt narancsot (finom illat lesz tőle a lakásban) kosárka fülére masnikat, esetleg kis csengőt kössünk. Abroszok, szalvéták A fehér abrosszal megterített asztal a legünnepélyesebb. Azért is praktikus, mert így bármilyen díszt tehetünk rá. Ha mégis a színeset választjuk, akkor a szalvéták és a többi disz harmóniájára kelt ügyelnünk. Elmaradhatatlan a gyertya, amelyet sok formában tehetünk az ünnepi asztalra. Egy vastag gyertya az asztal közepén fenyőággal, gyönggyel körbefonva vagy pici vékony gyertyák mindenki tányérja előtt... Az asztal nagysága itt természetesen meghatározza a díszítőelemeket. Az ünnepi abroszt kihímezhetjük vagy vehetünk az üzletekben karácsonyi motívumokat ábrázoló teritöket. A fontos, hogy engedjük el fantáziánkat, a karácsonyi asztal legyen igazán ünnepi. Sas Erzsébet oldala Dr. Kujáni Gáborné Rádoczi Boda Zsuzsanna: Ki ne ismerni- a s/er/öt Szekszárdon? 7.SU néninek, az optimizmus megtestesítőjének kötete december 20-án jelenik meg. karácsonsiajándéknak is megehetik a/ok. akik eg> kortörténeti dokumentumokra épüli) oh asmánsos kiin\»el szeretnének. Megvásárolható: a ..Bagolyban". a Dália, a Tartsas AB( -ben. a lolius Meinl-ben és a Héliosz üg\ féls/oluálali irodájában. Vendégem a Gemenc presszóban Csordásné Kömives Ágnes, akivel arról beszélgettünk, hogy egy döntés hogyan változtatta meg az életét. - Ön nem szekszárdi születésű, hogyan és mikor lett szekszárdi? - Budapesten születtem és 18 éves koromig, az érettségiig ott éltem. Édesanyám tanár, édesapám orvos volt. Hárman vagyunk testvérek, mindhárman pedagógusok lettünk. A pécsi tanárképző rajz-biológia szakán végeztem. Ott találkoztam férjemmel - aki jelenleg Pakson gépészmérnök - és 1975-ben házasságot kötöttünk. Egy évig éltünk Budapesten, majd Szekszárdra költöztünk. Három fiunk van: Dániel, Ábel és Márton. - Nem lehetett könnyű három fiúval... - Amikor a legkisebb után elkezdtem tanítani, a nap úgy indult, hogy bölcsőde, óvoda, iskola. Imádtam gyesen lenni - sajnos csak a legkisebbel vettem igénybe a maximális időt - sosem unatkoztam, s úgy gondolok vissza azokra az időkre, mint életem legszebb időszakára. - Melyik iskolában kezdett el tanítani? - AII. Sz. Általános Iskolában, 10 évig tanítottam ott. Nagyon szerettem a gyerekeket és a tanítást, ami azt hiszem a véremben van, üknagyszüleimig visszamenően tanítók, tanárok voltak a családban. - Hogyan következett be akkora váltás, amely a tanítástól egy merőben más területre vitte el? - Egy kiállítás-rendezői tanfolyamot hirdettek, amit csak úgy kíváncsiságból, kedvtelésből elvégeztem. Akkor még nem gondoltam, hogy ez a későbbiek során milyen változást hoz az életemben. Abban az időben nagyon rossz hangulat uralkodott az iskolában, de úgy gondolom valamennyi oktatási intézményben. Nehezen viseltem ezt a hangulatot, s ez volt az egyik motiváció ami miatt elhagytam a pályát. A másik indítékom pedig, hogy abban az időben, 1991-ben volt valami a levegőben... Ez bennem is elindította azt az elhatározást, hogy mást kívánok csinálni. A férjemmel megbeszéltük, s a döntés megszületett: reklámmal foglalkozó vállalkozó lettem. Béreltem egy helyiséget, s akkor a férjem nagyon sokat segített. Tudtam, hogy számíthatok rá, hisz a gyermekneveléstől, minden közös munkában és gondban a társam volt, s ma is az. - Mégis mivel foglalkozik? - Névjegykártyák, szórólapok, oklevelek, meghívók, konferenciakártyák, levélpapír, boríték tervezését és nyomását vállalom. Számítógéppel és lézernyomtatóval dolgozom. A legkedvesebb munka, amit nagyon szeretek és ami egy kicsit alkotómunkának számít, az az emblématervezés. - Munkájáról lelkesedéssel beszél, a hallgatóban az az érzés támad, hogy a váltás szerencsés volt... - Hiányzik a tanítás, de ebben a munkában is sok a sikerélmény. Mindig szerettem a precíz, pontos, hibátlan munkát, s meglehet, tízszer annyit dolgozom mint pedagógus koromban, nyugodtabb, kiegyensúlyozottabb vagyok, ami azt hiszem nagyon fontos egy családanyánál. - A rajzolási készséget, kézügyességet örökölték a fiuk? - A nagyobbik fiam, ő művészeti pályára készül. - Négy férfi a családban, még akkor is ha a férje és ma már a gyerekek is sokat segítenek... Mire marad ideje? - Sajnos arra már nem, hogy saját örömömre rajzolhassak vagy amit nagyon sokat csináltam amíg a gyerekek kicsik voltak, varrásra sem. Néha olvasásra szakítok időt, s ha Budapestre megyünk édesanyámat meglátogatni, egy-egy színházi előadásra. Van egy állandó bérletünk, amiről nem szeretnék lemondani. - Véglegesen szekszárdi lett? - Volt idő, amikor visszakívánkoztam a fővárosba. Ma már itt érzem otthon magam, s beérem egy-egy hét nyaralással. - Közelednek az ünnepek... - A mi családunkban nagyon nagy szerepe van az ünnepnek. Férjem szüleihez egyébként is sokszor járunk el vasárnap ebédelni, az ünnepek alatt is így teszünk. Számunkra az az igazi ünnep, ha együtt van a család. Kávéházi randevú