Szekszárdi Vasárnap 1994 (4. évfolyam, 1-51. szám)

1994-11-27 / 47. szám

1994. NOVEMBER 27. , SZEKSZÁRDI VASARNAP 5 Ne gyújts rá! Négyezer károsító a füstben Sokféle világnap van, egyikük a „Ne gyújts rá!". Szekszárdon is megünnepeltük, egészségvédelmi konferenciával, a megyei tisztiorvosi szolgálat székházában. Dr. Hangay István főorvos, aki köszöntötte a tanácskozás résztvevőit, hangsúlyozta, hogy úttörő szerepet vállalnak, akik a füstmentes munkahely mozgalom sikeréért dolgoznak. Tolna megyében mostanáig 56 munkahelyről jelezték, hogy csatlakoznak a mozgalomhoz. A többség nincs tekintettel Más szóval, 56 intézménynél, céghivatalban nem kell már szenvedaz elviselhetetlen cigarettafüsttől azoknak, akik nem dohányoznak. Kénytelenek voltak beszívni az irodájukban, a folyosón, mindenütt, mert a „bagósok" többsége sajnos egyáltalán nincs tekintettel másokra, ötvenhat munkahely. Az ember ilyen jó hír hallatán felsóhajt: de jó lenne követni a Nyugatot ebben is! Az USA-ban és Nyugat-Európa több országában szigorú tilalom védi a nemdohányzókat a nyilvános helyeken, sőt a munkahelyi dohányzást is tiltják az Egyesült Államokban. A „Ne gyújts rá!" Világnap onnan indult. A szekszárdi konferencia egyik előadója, dr. Hegedűs Éva tüdőgyógyász tulajdonképpen hátborzongató előadást tartott, pedig csak a tényeket sorolta: milyen betegségeket okoz a cigarettafüst. A füst, amiben „legalább négyezer károsító anyag van", a szénmonoxidtól és a formaldehidtől a nikotinig és a kátrányig. Van ugyebár tüdőrák, de van külön hörgőrák, van továbbá hasnyálmirigy-, vese-, húgyhólyagdaganat, egy sor érrendszeri betegség, s ez mind-mind a dohányzásra vezethető vissza. Persze a betegségek felsorolása itt most igen hiányos. Nincs több hely, mert meg kell említeni, hogy Magyarországon a férfiak 45, a nők 35 százaléka dohányzik. De ez sem pontos így, hiszen már gyerekek is szívják, 12-14 évesek. Szekszárd központjában időnként rémülten tapasztalom, hogy a velem szembe jövő alig serdülő csoport, inkább még gyerekek, szívják a cigarettát, mintha az lenne az éltető oxigén. Öt közül rendszerint négynek a kezében ott a csikk. A cigaretta és a főhős Pedig nem mindegyikük apja, anyja dohányzik. Sok szülő nem törődik ezzel, még akkor sem, ha ő maga utálja a cigarettázókat. Szóval, ilyen nálunk a nevelés, tisztelet a kivételnek. Sajnos, „nevel" a televízió is. A filmekben úgy veszi kézbe a különben talán vonzóan normális főhős a cigarettát, mintha egy pohár vizet vagy egy finom gyümölcsöt venne kézbe. Sőt: szerelmi ágyjelenet után rendszerint rágyújtanak. Hogy miért? Mert a rendező is a nikotinfüggőség rabja. Elvégre: művészember. GEMENCI JÓZSEF Ez lesz az utolsó... A városi közgyűlés hétfőn, 28-án tartja utolsó ülését, tehát a szokásostól eltérően nem csütörtökön ül össze a testület. Az, hogy utolsó, csak annyit jelent, hogy ilyen összetételben tanácskoznak utoljára a képviselők, hiszen a választás után bizonyára' lényegesen más lesz a közgyűlés személyi összetéMint megtudtuk az ülést megelőző sajtótájékoztatón, ezúttal is sok a napirendi pont. Legnehezebb vitatémának talán az 1995. évi költségvetés koncepciója ígérkezik. De ismerve a korábbi vitákat, valószínű, hogy most sem lesz könnyű dűlőre jutni a kedvtelésből tartott állatokkal kapcsolatos rendelettervezet ügyében, továbbá a Dienes-ház hasznosításában, ami a szociális otthon, illetve gondozói központ bővítését jelentené, vagyis igen fontos és közérdekű intéznivalója a városi közgyűlésnek. A drog ellen A Bezerédj István Kereskedelmi Szakközépiskola és Szakmunkásképző Intézet Diák Önkormányzata a Tolna Megyei Rendőr-főkapitányság bűnmegelőzési szolgálatával együttműködve 1994. december 2-án 15-18 óráig a Szekszárd Városi Sportcsarnokban drogellenes rendezvényt tart. A rendezvény keretében sor kerül a meghirdetett drogellenes pályázatok ünnepélyes eredményhirdetésére, amelyet rövid irodalmi műsor követ, majd szegedi egyetemista, főiskolás fiatalok „TÜKÖRKÉP" címmel rockoperát mutatnak be. Célunk, hogy e rendezvénnyel is hozzájáruljunk fiataljaink drogtól való távoltartásához. Evangélium „Beszédünk nálatok nem volt ,igen' és ,nem'." II. Kor. 1., 18. „Én ültettem, Apollós öntözte, de a növekedést az Isten adta. Úgyhogy az sem számít, aki ültet, az sem, aki öntöz, hanem csak az Isten, aki a növekedést adja." (I. Kor. 3., 6-7.) Pál apostolnak talán a legtöbb problémája, de a legbensőségesebb kapcsolata is a korintusi gyülekezettel volt. Ennek következménye: máig érvényes felismerések sora. Ezek közül néhányat vegyünk sorra! Az a beszéd, mely az apostolok ajkán elhangzott, különleges jelleggel rendelkezett: nyomában mindenütt, így Korintusban is, sajátságos minőségű növekedés volt tapasztalható. Ezt érzékelték belsőképpen a lelki minőségben, de külsőképpen is, anyagiakban. Mindehhez kapcsolódott az az örvendetes felismerés, hogy ez valójában Istentől való, ez maga Isten akarata. Nem véletlen tehát, hogy e megtapasztalás nyomán nemzedékről nemzedékre öröklődőén él nemcsak a tiszta és szép emberi beszéd iránti, hanem magának Isten Igéjének a hirdetése iránti igény. Ha nem is tudatosan, de a megtapasztalás szintjén jelen van a lelki minőségben és a külsőkben: anyagiakban érzékelhető növekedés. Istennek ez olyan ajándéka, melyről Jézus a hegyi beszédben szól: legyetek mennyei Atyátoknak fiai, aki felhozza napját gonoszokra és jókra, és esőt ad igazaknak és hamisaknak. A növekedés ajándékával szemben áll a sorvadás és pusztulás mindennapos megtapasztalása, mint az emberi élet „velejárója" - a tavasz és nyár után az emberi élet „tele". Ezt ugyan el lehet Isten kezéből fogadni, de nem lehet Isten szándékával azonosítani. A Biblia szerint minden Isten szándékával ellenkező, sorvadást és pusztulást ránk zúdító, kárunkat okozó erő eredője: a Sátán, aki embergyilkos volt kezdettől fogva. Munkáját azzal kezdi, hogy beszédünkben az Isten akaratára kimondott igen mellé hozzákeveri a nemet, majd pedig az egymásnak kimondott „igen"-ünk változik át gonosz hatására „nem"-mé. A megbízhatatlanná tett emberi beszéd nyomában nem is járhat más, mint sorvadás és pusztulás az emberi kapcsolatokban és az emberi környezetben. - Kezdődjék hát a fentiekben jelzett növekedés az Isten szavára végérvényesen kimondott „igen"-ünkkel! SZILVÁSS

Y GÉZA, református lelkész Szekszárdi történetek r• Ewég Még nincs itt, de már lehet érezni közeledtét. Amikor először látom az üzletekben a szaloncukros dobozokat, akkor eszmélek, tényleg, hát megint itt az év vége, közeleg a Mikulás, a karácsony. Nos, a boltok tele szaloncukorral, valóban közelednek az ünnepek. Azért mégis valahogy más ez az évvég. Bizton állítom, mindenki nyugalomra vágyik, mindenkit hidegen hagy a politika, mégis úgy hozta a sors, hogy ebben az évben még el keli mennünk választani is. Túlzottan nem hiszek abban, hogy boldog ettől valaki, mégis túl kell esni rajta és hát persze, menjen csak el mindenki, aki teheti és tegye le voksát, amin persze nem sok múlik, mert egy szegény ország az szegény marad a választások után is, sőt még szegényebb, mint annakelőtte, hiszen pénzbe kerül a ceremónia. Járom a boltokat. Rengeteg az áru. Igazán nem tehet panaszkodni, de ez még nem elegendő az üdvösséghez. Eszméletlen árak vannak. Látok egy villanytűzhelyet, szép is, jó is bizonyára, de kétezer forint híján százezerforintba kerül. Érti ezt valaki? Nehogy bárki is azt gondolja, olcsóbban megússza a főzéshez nélkülözhetetlen eszköz vásárlását, ha mondjuk, gázzal akar főzni, sőt. Láttam egy közönséges vaskályhát, amelyben fával meg szénnel lehet tüzelni, nem főzésre való, de tán még főzni is lehet a tetején, nos ez is majd negyvenezer forintértkínálja magát. Mondom, áru van. A pénz kevés. * Van, aki betöri a kirakatot. A hét végén valakik a Korzó vastag kirakatát verték be. Nem tudom, elvittek-e valamit, lehet, hogy semmi sem hiányzik, csupán valaki meg akarta mutatni, milyen erős. Pár napig deszka volt a kirakat, de a hét elején egy este jöttek a mesterek és szépen kicserélték a törött táblát, mintha semmi sem történt volna. Az emberek többsége alapvetően optimista a jövőt illetően és azt mondja vagy gondolja: csak nem tart ez örökké így, csak jön már valamijó és nem mindig csak a bajjal, a drágasággal, meg a pénztelenséggel kell foglalkozni. Magam is bizakodom, lehet, hogy rosszul teszem, de hát mást nem tehetek én sem... -tüke-