Szekszárdi Vasárnap 1994 (4. évfolyam, 1-51. szám)

1994-11-27 / 47. szám

1994. NOVEMBER 20. , SZEKSZÁRDI VASARNAP 723 Kin könyvtárosnak lenni hivatás, munka és életforma. Hogy indult a pályája? - Tősgyökeres szekszárdi lévén debreceni tanulmányaim után hazajöttem, s 1970-ben kezdtem a megyei könyvtárban. Módszertani könyvtárosként a megyét jártam, sok embert megismertem. Könnyen teremtek kapcsolatokat, alkatomnál fogva gássérült olvasók ellátására figyelünk, a gyengénlátóknak, vakoknak hangoskönyvtárat biztosítunk, foglalkozunk a zsibrikpusztai volt drogfogyasztó fiatalokkal. - Mekkora vagyon halmozódott itt fel, és az árrobbanás után hogyan gyarapítható tovább a gyűjtemény? - Több mint 275 ezer dokumentummal rendelkezünk, 500-féle periodikát járatunk. A gyűjtemény maga jelentős része az önkorcsak négy egyetemi város kapja meg ezt a rendkívül értékes anyagot. - Mennyien használják az itt felhalmozódott „kollektív tudást"? - A közhiedelemmel ellentétben nagy forgalmat bonyolítunk le, naponta a 400-450 látogató sem ritka. 16 m

2-es videotékánkban egy évben 20 ezer ember is megfordul. Már apró balesetünk is volt a szűkös hely miatt. Sok munkanélküli Lelki kapocs V és ku&ráis menedék is olyan ember vagyok, akinek fontos a kommunikáció. Ezért is foglalkozom sokat a könyvtár szociális funkcióival. Megkülön•

ztetett figyelemmel fordu|k a hátrányos helyzetű olvasok felé, s ezen a téren különleges eredményeink vannak. Sokan megkérdőjelezték ezt az úgynevezett szociális munkát, de nem lehet. Ma ez még a fejlett európai országokban is előtérbe kerül, mert olyan sok a lemaradó réteg, meg a valamilyen szempontból hátrányos. Annyian jönnek egy ilyen in-' tézménybe tanácsért, jó szóért, meghallgatásért, hogy ezt a funkciót erősíteni kellett. - Van ennek valami különleges módja, kerete? - Annyi emberi kerete van, hogy minden könyvtárosban kell annyi empátiának lenni, hogy a másikat meghallgassa, s legalább kézfogásnyi segítséget adjon neki. Ezt nem is lehet csak megtanulni, valaki vagy érzi, vagy nem. Engem egy mozgássérült kolléganőm vitt közelebb ehhez a réteghez. Most munkatársaimmal az idős, beteg, mozmányzati vagyonnak. Beszerzésünk sokforrásúvá vált, hisz kb. kétezer kiadót tartanak nyilván az országban, majdnem anarchia van már ezen a téren. Kb. egyharmadukról kapunk valamilyen tájékoztatást. Könyv-és folyóirat-beszerzési keretünk - ez évben 3 és félmillió forint volt - már szeptemberre elfogyott. Most egy tartalékalaphoz nyúltunk hozzá, és alapítványi pályázatokat célzunk meg. Nagyon szomorú szakmai gondunk az egypéldányos beszerzés ami egyre gyakoribb mert ezzel szinte hozzáférhetetlenné válik a könyv. Jelentős külföldi adományokkal is gazdagodunk minden évben. Angol, amerikai alapítványokból különösen a közgazdaságtani, művészettörténeti anyag jelent különleges csemegét, s mivel német nemzetiségi báziskönyvtár is vagyunk, így Svájcból, Németországból megkülönböztetett segítséget kapunk. A Goethe Intézet két éve folyamatosan segíti az egyébként egyedülálló gyűjteménnyel rendelkező nyelvstúdiónkat. Rajtunk kívül tölti nálunk az idejét, vizsgaidőszakban sorba állnak a főiskolások... - Videotár, zenei részleg, nyelvstúdió, sikerkönyvtár, számítógépes és hagyományos könyvtári szolgáltatások hatalmas dokumentumállománnyal. Hol fér mindez el? - Ez a legnagyobb gondunk. 1961-ben nagy boldogságban úszott a szakma, amikor átadták azt az első, direkt könyvtári célokra épült épületet. Igen ám, de ez a kísérlet minden negatívumát magán viseli. Széttagolt, zsúfolt, korszerűtlen, hiányoznak a csendes kutatóövezetek, nevetségesen kicsi az olvasótermünk. Örökösen költözködünk, lelkesen birtokba veszünk ötpolcnyi helyet, aztán kezdődik elölről mindez. A várakozó olvasók talán nem is tudják, hogy akrobatikus ügyességet igényel a könyvtárostól az, hogy a raktárakban megközelítse a dokumentumot. Nem tudjuk biztosítani a válogatás örömét, mert könyveinknek csak 15-20%-a fér el szabadpolcon. Időnként az egészet átcséréljük, hogy mást is lásson az olvasó. A Mattioni-házban már veszélyeztetett legféltettebb állományunk: a helytörténeti gyűjtemény. - És a technikai felszereltség? - Rendelkezünk néhány számítógéppel, de ez nem elég. Egy nagyobb összegű megerősítésre lenne szükségünk, amit korábban meg is ígért a megyei önkormányzat. Ez azért kellene, hogy fölkészülhessünk egy minden könyvtári folyamatot magában foglaló integrált könyvtári program fogadására, mely a könyvtárhasználók dolgát könnyítené meg. Hamarabb juthatnak információhoz, bekapcsolódhatunk az országos könyvtári rendszerbe, összeköttetésbe kerülünk nagy könyvtárak katálógusaival. Ez fontos, mert az információ köztudottan hatalom, és ha ez elmarad, szellemi tőkénk gyarapodásának hiányában a gazdaság is csak hátramarad. Nem szabad hagyni, hogy a szekszárdi vagy Tolna megyei olvasó hátrányba kerüljön azért, mert mi nem tudjuk a gépesítésnek azt a fokát elérni, mint más könyvtárak. - „Szíve csücske" a könyvtár könyvkiadó tevékenysége... - Ezt örököltem olyan elődöktől, mint Vadócz Kálmán és Lovass Henrik. Országos és nemzetközi elismerést hoztak a bukovinai székelyek történetét, hagyományait, népmeséit, népdalait közreadó kiadványok, a Flóri könyve hasonmás kiadása, addig publikálatlan illyési munkák. Szerencsére a kutatási kedv élénkül, bőven lesz még kiadnivaló. Szívesen végzem ezt a munkát, mert magam is szeretem ezeket a ritkaságokat. S a könyvtárnak némi anyagi haszon mellett, óriási presztízst jelent. - Befejezésül ismét egy személyesebb kérdés: jól hisszük, hogy sokat olvas a könyvtáros? s 'okat, mert ezzel a hivatással együtt járó „munkaköri kötelesség" is az olvasás. Ami engem illet - már ami a hivataloson túl van -, sajnos ma már sokkal kevesebb olvasásra jut időm, mint korábban. Esténként inkább folyóiratokat, novellákat veszek a kezembe, s Beethovent hallgatok olvasás közben. Ez segít a feltöltődésben. Udud Teréz fotó: - kafi A városban, a megyében és könyvtárosberkekben országszerte nagyon sokan ismerik Elekes Eduárdnét. S aki jól isme fi, azt is tudja róla: ha önmagáról kérdezik is a megyei könyvtár igazgatónőjét, perceken belül „vált", s intézményéről és a kultúra kérdéseiről kezd beszélni. így volt ez a mi próbálkozásunkkal is, végül a könyvtáros helyett a könyvtárát ismertük meg jobban.