Szekszárdi Vasárnap 1994 (4. évfolyam, 1-51. szám)

1994-02-06 / 5. szám

8 , SZEKSZÁRDI fASARNAP 1994. FEBRUÁR 13. - Az általatok kiadott ufónap­tárban van egy megdöbbentő fel­vétel. Az a bizonyos karácsondi Mária-jelenés. Ennek annak ide­jén sem volt propagandája és előadásodban sem beszéltél róla. Miért ez a nagy hallgatás, a titok­zatosság? - Talán akkor először kezdjük a titokfejtéssel. A történet 1991­ben kezdődik. Ligeti Károly res­taurátor a karácsondi templom oltárképét, egy Szűz Máriát áb­rázoló festményt kezdett restau­rálni. Mint mindenki a szakmá­ban, ő is lefényképezte a lepusz­tult festményt, később pedig a javítás különböző fázisait. így a fényképezőgép mindig kéznél volt. Már befejezte a kép restau­rálását, ott volt a tehertaxis, aki az állványzatot elszállítja, ami­kor még egyszer visszamászott a létrára, hogy letörölgesse a képre rakódott port. Az oltár mögött a falra akasztott képet törölgette, amikor hirtelen.nagyon rosszul lett. Ahogy megfordult, azt látta, hogy az oltár előtt kialakult egy fénylő Mária-szobor. Körülbelül egyméter húsz centi magas alak, ami nem is a padlóból, hanem a semmiből, a levegőből alakult ki. Egy hologram, egy árnyék, mintha egy neon világított volna. - Elég ijesztő lehetett... - Inkább megdöbbentő. A festő is rögtön a taxisofőrnek kiáltott, hogy jöjjön, nézze. De a sofőr nem látott semmit. Akkor mondta neki, hogy a fényképezőgéppel csináljon egy képet az oltárról. Amikor elő­hívták a filmet, a képen ott volt a Mária-jelenség. Rögtön otthagytak mindent, mert a festő nagyon rosszul volt, belebetegedett az ügybe, napokig nem tudott vissza­menni, de az előhívott felvételen ott volt, amit ő látott. Pedig a taxis a helyszínen semmit sem érzékelt. Ezek után a filmet bevitték az MTI központi laboratóriumába, ahol hivatalos vizsgálatot kértek róla. írásbeli szakvéleményt adtak ki, miszerint semmiféle egymásra fényképezésről, montírozásról nincs szó, a filmen szándékos be­avatkozás nem mutatható ki. A gép egy japán automata továbbítós gép, nem is lehet ugyanarra a koc­kára két felvételt készíteni. A kará­csondi plébános kiadott egy hiva­talos körlevelet, amely szerint sem ott, sem a környéken nincs olyan szobor, ami hasonlít a jelenésre, tehát hamisításra lehetőséget adna. - Egyházi körökben gondolom ennek nagy visszhangja volt... - Az egyház rendkívül óvatosan kezelte. Amikor itt járt a pápa az egész dokumentációt átadták, nem személyesen Őszentségének, hanem a kíséretében lévőknek, de azóta is nagy hallgatás, titokzatos­ság övezi az ügyet. - A lourdes-i szűz megjelenését három írástudatlan pásztorgyerek látta. Mégis kegyhellyé vált. Itt fel­nőtt, magasan iskolázott ember volt a szemtanú, ráadásul fotódokumen­tum is készült, mégsem hiszünk, neki? ' - Beszéltem Esztergomban az egyik kanonokkal. Szerinte tizen­öt-húsz évig is eltarthat egy ilyen vizsgálat, amíg igazolódik a jelenés ténye. Akkor viszont mindenkép­pen kegyhellyé kell nyilvánítani a karácsondi templomot. Az egyház malmai különösen lassan őrölnek. - Sándor, nehezen tudom elkép­zelni, hogy valaki kisgyerekkorában eldönti, hogy ő aztán semmi más csak ufómagazin főszerkesztő, tulaj­donos lesz. Nálad, hogy történt ez? - Az egyetemen filozófiát tanul­tam, aztán különböző üzemi la­poknál, később a Magyar Ifjúság­nál voltam újságíró. Közben elvé­geztem az MSZMP politikai főis­koláját is, mert abban az időben e nélkül se lehettem volna főszer­kesztő. A rendszerváltás előtt ki­lenc évig a Zrínyi Katonai Kiadó könyvkiadási ágazatának voltam a főszerkesztője és ott sikerült ki­adatnom az Ufómagazin első szá­^Lusztay Sándor 1948-ban szü­letett Budapesten. Két gyermeke van, egyik egyetemista, a másik főiskolás. Az 1990-ben indult Ufómagazin alapító főszerkesz­tője. „Egy évvel előbb szerettem volna indítani, de az akkori Mi­nisztertanácsi Tájékoztatási Hi­vatal nem adott engedélyt a lap­ra - mondja. -Arra hivatkoztak, hogy a Galaktika is sci-fivel fog­lalkozik, nem kell több ilyen új­„ » sag. Legutóbb kölesdi előadásán azt ígérte, hogy a rövid két- két és félórás bevezető után válaszol a kérdésekre. „Ki lesz akkor még itt?"- gondoltam, aztán négy óra is eltelt, amíg a kérdések fogytán az interjúra sor kerülhetett. (Mi­vel szakmabelivel beszélgettem, talán az olvasó is megbocsátja a tegező hangot.) i i

Next

/
Oldalképek
Tartalom