Szekszárdi Vasárnap 1994 (4. évfolyam, 1-51. szám)
1994-11-13 / 45. szám
1994. NOVEMBER 13. , SZEKSZÁRDI VASARNAP 13 Véöé-esélylatolgató A Húsipari SE súlyemelő szakosztálya baráti köre különbuszt indít Isztambulba, a november 17-én kezdődő súlyemelő világbajnokságra. Aki Czanka Attila és Farkas Zoltán világbajnoki szereplését a helyszínen szeretné végignézni, az hívja fel az egyesület sportirodáját. Szóval a szurkolókon, az együttérzésen nem fog múlani a szekszárdiak szereplése. Bár!... Nekik azért kevesebb az esélyük a csarnokban várhatóan helyet foglaló 5-6 ezer ízig-vérig szurkoló törökkel szemben, mint Czankának a dobogón Sülejmanogluval és a többiekkel. Ideért az újabb vébé. Már az önmagában örvendetes, hogy az isztambuli világbajnokságon két szekszárdi is szerepel, sőt! Ha azt veszem, hogy a már zalai színekben versenyző Mihályka is tagja a magyar válogatottnak (Szekszárdon lett belőle valaki), akkor egyfajta sikerélmény máris borítékolva. De kimondva, ^«riondatlanul ennél is többet várunk! fl|anka Attila a szakítás világcsúcstartójaKént utazik - no és tavalyelőtt Szófiában ő lett az Európa-bajnok. Számol vele a világ, a nemzetközi sajtó a dobogóra esélyesek között tartja számon. Mi babonából, ezúttal nem mondunk előre semmit. Ö sem. Annál is inkább nem, mert a napokban - a lökésnél - egy kellemetlen csuklósérülés zavarta. Minden lehet. Egy rossz mozdulat, egy tizedmásodpercnyi rövidzárlat miatt várakozás alatti eredmény, de ebben a fiúban - lásd nyári Húsos-kupa - a nagyon nagy eredmény is benne van. Szeretnék akkorát tévedni és kellemesen csalódni, mint azon az augusztusi napon. Messze voltunk még a vébétől, 305 kilót vártam tőle, lett belőle világcsúccsal megspékelt 320. Nagyon nagy mezőny van most (is). A világbajnoki cím esélyese a hazai dobogón föllépő Sülejmanoglu, ez aligha vitatható, a dobogóra Czankával együtt nyolcan pályáznak. Nem tudom, ki hogy van vele, de e sorok írója egy világbajnoki bronzzal már nagyon kiegyezne. Emlékeztetőül: tavaly Melbourne-ben csak néhány deka • sztotta el a bronztól, arkas Zoltán, mint világbajnoki debütáns a tapasztalatszerzés reményével, mint a jövő nagy ígérete indul. Mivel csuklósérülés miatt - legalább öt hetet nem tudott kellő intenzitással dolgozni, így nem várható el tőle egyéni legjobbja, a 277,5 kiló, de 260 körüli fölötti teljesítménye jó lehet. Ez pedig szerencsés esetben az első tízbe hozhatná a szekszárdi versenyzőt. Ö egyébként november 19én, Czanka pedig november 20-án - este 7 órakor - lép dobogóra Isztambulban. Az Eurosport révén élőben figyelhetjük a versenyt. Sportműsor Szombat Kosárlabda NB I.: SC SzekszárdZala Volán (16.00). Labdarúgó körzeti bajnokság: KOVIMA FC-Báta. Vasárnap Labdarúgó NB III.: Bólv-Szekszárd (13.00). Kézilabda NB I.: Szigma-Köfém (17.00). Lázár Ervinnel, a réten át - „Mi oly szegények voltunk..., hogy az már szinte tréfa volt." Az imént hallott Illyés-vers itt évtizedekkel később is aktuális volt? - Számomra Illyés Gyula éppen azért sokkal jelentősebb költő mindenkinél, mert testközelből ismerem, amit erről a világról írt. Látja? - mutat a hosszú, földszintes, cseppet sem előkelő épületre. A kastély... Ezt akkor kastélynak hívták. Ebben lakott az Apponyi gróf, de inkább a felesége, az a bizonyos Erika, akiről Illyés az Ebéd a kastélyban című könyvében ír. Ismertem az összes szereplőt, a helyszínt, más viszonyban vagyok a leírtakkal, mint aki egyszerűen csak olvassa őket. Archív felvétel Fotó: - Kapfinger A felsőrácegresi egykori római katolikus elemi népiskola ma, szépen helyreállítva, múzeumként működik. A korabeli padokkal, régi térképekkel, vaskályhával berendezett kicsi tanterem és kápolna, mely a puszta nagy szülöttjének, Illyés Gyulának is első iskolája volt, néhány napja zsúfolásig megtelt. A költő születésének 92. évfordulóján Tolna és Fejér megyei diákok és felkészítő tanáraik versmondóversenyre gyűltek össze. Hetven verset hallgatott meg a zsűri, melynek elnökével, az alsórácegresi születésű Lázár Ervin íróvala vetélkedő szünetében beszélgettünk, miközben a múzeumból a réten át Illyés szülőháza helyén fölállított kopjafához ballagtunk. - Idejártam én is iskolába, megszakításokkal, elsős koromban, negyedikesként is, s aztán nyolcadikbán is, egy fél évig. Zűrös korban éltem, hol ide jártunk, hol oda... Szép emlékek fűznek ehhez az iskolához. - Úgy hallom, rossz gyerek volt... - Ááá! Ki mondta? - kérdezi nevetve, de hogy lehet valami a dologban, azért sejtetni engedi. - A tanítóim, akikkel néha találkozom, mondják: nehogy eláruld, hogy megvertünk... Mások voltunk, mint a mostani gyerekek - pillant körbe, a legelőn az emlékhely felé igyekvő fiatalokra. - Minket a szegénység olyan igénytelenné tett, hogy a maiakhoz hasonló vágyak eszünkbe sem jutottak. Ha nem is nekem, de több gyereknek cipője sem volt, télen nem is jártak iskolába. - A lig lehet hallani, olvasni Önről úgy, hogy a szülőföld szóba ne kerülne. Gyakran jár haza? - Az itt töltött évek jelentik életem legfontosabb időszakát. Ahhoz fogható élmények, érzelmi hatások soha, sehol nem értek, mint itt. Mivel a közeli rokonaim kihaltak, elköltöztek, nem volt már kihez hazajönnöm. Ezért ott, a dombok mögött - mutatja - 3-4 kilométerre innét, Kisszékelyben vettünk egy kis házat, odajárunk. - S dolgozik ott új könyvön? - Most pont az itteni gyerekkorom élményeit próbálom megírni. Nagyon lassan dolgozom, talán hat-hét éve is van, hogy ezzel foglalkozom. - Berzsiánokra és Didekikre nem lenne fogékony a mai gyerek? - Nem nagyon hiszem... Volt ugyan egy időszak, de akkor is inkább a középiskolások, egyetemisták körében volt népszerű. Ma pedig még kevesebb embert érdekel, mint régen. - Nem érez késztetést, hogy az írást a politikusi pályával váltsa föl? - Sőt. Arra érzek késztetést, hogy minél távolabbra kerüljek tőle. Tiszteletre méltó, ahogyan néhányan politizálnak, de nekem nincs hozzá érzékem, se szívem, se lelkem nem kívánja. Jobb, ha a magamfajta író távol marad a politikától. A felsőrácegresi réten a birkabogyókat kerülgetjük, birkák és disznók szagát keverve hozza á szél. Falusi orrunknak a penetráns illat közel sem olyan kellemetlen, mint a nagykörúti benzingőz.
