Szekszárdi Vasárnap 1994 (4. évfolyam, 1-51. szám)

1994-02-06 / 5. szám

1994. FEBRUÁR 3. , SZEKSZÁRD! VASARNAP 11 T. avaly a szüreti fesztivál vendége volt, most újra itt. Mi járatban? - Az egyelőre titok, de annyit elárulhatok, hogy a pozsonyi Kaligram Könyvkiadó egy többéves terv részeként új sorozatot indít útjára, ebben közreműködöm. Lényege az, hogy a kortárs magyar irodalom jelentős alkotóiról kívánunk monográfiákat íratni, illetve kiadni, annál is inkább, mert sok jeles művészről egyáltalán nem készült ilyen pályakép. Ennyi. - A titok az titok, mindenesetre újra itt van, s jóleső érzéssel gondolok tavalyi megjegyzésére, hogy bár először volt Szekszárdon, mégis az írók, költők jóvoltából úgy érzi, ismerős a kisváros. Mintha már járt volna itt. - Ez így van. Babits mellett I Mészöly és Baka István műveit említhetném. így aztán ismerem a Bartinát, a Siót, a szőlőhegyet, a vasútállomást, a Séd patakot. Mindezek akkor megjelentek a szemem előtt. Ami szinte mitologikusnak tűnt az írásokból, azt most a valóságban láthattam. De más oka is van a vonzódásnak. Én is kisvárosban születtem és a kisvárosi emberek kultúrája, mentalitása sok hasonlóságot mutat az egész magyar nyelvterületen. - Ön szerint mi most a magyar író, költő feladata? - Legfontosabb feladata függetlenül attól, hogy a földkerekség melyik pontján él, hogy az, amit leír, esztétikailag hiteles és érvényes mű legyen. Jó irodalom. Lehet konzervatív, avantgarde vagy posztmodern, sokféle lehet, de mindenképpen hitelesen tükröző. Lehet, hogy nem minden kortársam osztozik abbéli véleményemben, hogy az író egyfajta őrzője legyen a hagyományos etikai értékeknek, a görög-zsidó-keresztény civilizáció örökségének, amelyek elbizonytalanodtak, relativizálódtak a XX. században, de amelyek nélkül nem lehet élni. Nagyon rossz, amikor az író moralizál vagy erkölcscsősz szerepébe bújik, mert fő feladata, ahogy említettem, esztétikai értéket létrehozni, és azt hiszem, hogy ez nagyon nehezen lehetséges azon etikai kritériumok nélkül, a háttér nélkül, amit ezek a már nagyon problematikussá vált, de érvényüket nem veszített értékek adhatnak, támaszként. Minden író meghatározott topográfiai helyen él, meghatározott, specifikus helyzetben van, és számomra nagyon rokonszenves, ha ez meg is jelenik az írásműben, nemcsak színező elemként, hanem az események fonalát szinte pókhálószerűen átszőve. Ez is lehet feladat. - Babitsnak a Halálfiai című müvében megelevenedik a mi vidékünk is, anélkül, hogy erről szólna a regény. - Igen, úgy egyéníti a szereplőket és úgy helyezi őket ebbe a tájba, hogy a mű egyetemessége nem szenved csorbát. Ugyanígy alkot Mészöly a hetvenes évek második felétől írt kisprózáiban, amelyek szintén valahol Szekszárdon és Tolna megyébenjátszódnak, szinte mitologikus világban, de úgy, hogy közben közvetlen utak nyílnak a konkrét városhoz környezethez. A költészet Én is kisvárosban születtem és a valóság nagyszerű pillanatai ezek. - Hogyan érzi magát az író Szlovákiában? - Hát... Csak a magam nevében nyilatkozhatom. Éreztem magam már rosszabbul is. - Mit szólnak ahhoz, hogy a magyarországi kisebbségek alanyi jogon való parlamenti képviselete egyelőre meghiúsult? - A magyarországi nemzetiségi törvény példás, úgyhogy ezt a helyzetet nagy ellentmondásnak tartom. Természetesen nem érzem magam feljogosítva a minősítésre, de meglepeti a dolog. Meg kell hogy mondjam, a mi helyzetünket nehezíti. Tudniillik egyes szlovákiai politikai mozgalmak és pártok szeretnék a választási küszöböt olyan magasra emelni, hogy oda kisebbségi alapon szerveződött párt ne juthasson be. Látni kell azt, hogy ahogy Magyarországon megpróbálják a kisebbségi kérdést megoldani, az ebben az irányban tett minden lépés következményekkel jár a határon túl élő magyarok számára is. Mindenképpen hatással van ránk. - Milyenek például a szlovákiai magyar nyelvű tankönyvek? - Nincsenek most különösebb gondok. Jobban szeretném ugyan, ha a magyar nyelvet és irodalmat magyarországi könyvekből oktatnák, de a '70-es, '80as évekhez képest, az azóta Szlovákiában íródott irodalom-és történelemkönyvek lényegesen jobbak. Közelebb kerültek a magyarországi tankönyvekhez, igaz viszonylag szabadabb keze van a tanároknak is. A könyvek korrektek, kifejezik azt az értékrendet, amit az ideátiak. Nem volt ez így korábban, úgyhogy '80ban magam is belekeveredtem egy tankönywitába, ami miatt revizionistától nacionalistáig minden voltam, mégis, ahhoz az áldatlan állapothoz képest, ami volt, nagyon sokat javult a helyzet. V. Grendel Lajos neves írója a szlovákiai magyarságnak. Nevéhez elsősorban a prózairodalom szemléleti megújítása, széles epikai mederben való ábrázolása fűződik. Mássága a nagy elődök lírai-emlékező látásmódjához képest abban áll, hogy elvonatkoztat, erősen áttételez. Esterházy Péterhez hasonlóan mozaikszerűen szerkeszt, groteszk elemek bő alkalmazásával térben és időben szabadon mozog, ám e különleges látásmódban kikristályosodik a nemzeti tudat bensőséges képe. Életközeiben joviális, jó kedélyű ember. égül, megint eljön a szüretifesztiválra? - Ha meghívnak, nagyon szívesen. Akár egy előadással is készülök. Örülök, hogy a magyar-szlovák viszonyról ily módon is tovább folynak az eszmecserék, most éppen Pozsonyban lesz a folytatás. Igen-igen szükségesek ezek a találkozók, minden elszabaduló indulattal szemben. Németh Judit fotó: - ka -