Szekszárdi Vasárnap 1994 (4. évfolyam, 1-51. szám)

1994-10-23 / 42. szám

SZEKSZÁRD ES A KORNYÉK HETILAPJA IV. évfolyam 42. szám * * * 1994. október 23. • • Ünnepnap Október 23., vasárnap. Ünnepnap ünnepi szívvel, vagy csak munkaszüneti nap, amúgy a megszokott több szabadidővel? Talán egyik sem, csak egy másfajta munkanap, s oly mindegy, hányadika van...? Lehet hovatovább oly fásult nép a magyar, olyan mélyre leszegett fejű, gondterhelt tekintetű, iinneptelenné feledékenyük lelkületű, hogy egy percre sem áll meg? Hogy az évfordulóra sugárzott médiaadások, az eddig nem látott, hallott, írott kordokumentumok sem rendítik meg? Egy mozdulat csupán, s minden átprogramozható. Hacsak... nincs ott valaki, aki némán kérve kis csendre int, kinek a Himnusz hallatán szeme lényéből évszázadok forradalmai lobognak elő, s tőle, a vigyázzban állótól, kit érteni sem kell igazán, csak elkapni tekintetét, mindent meg lehet tudni, mindent, mert a gondolat előbb van, mint a szó, ső szótlanul beszél. A lélek, ha kinyújtózik, jut belőle másra is „bársony takaró". Elmúlt életek újrakezdést késztető ereje, a mindennapi emlékezet azonosító jele: „I lazádnak rendületlenül". 1989. október 23-án ott álltunk a tévé vagy a Parlament előtt, amikor kikiáltották a köztársaságot. Emlékszünk még a torokszorító napra? Öt éve volt. Ama másik nap pedig 38 éve. Illyés akkor azt írta: „Ahol zsarnokság van,/ott zsarnokság van." És megadatott néhány fényes nap. Tudunk-e ünnepelni még? Németh Judit f I r w Nem zar be a sebeszet