Szekszárdi Vasárnap 1994 (4. évfolyam, 1-51. szám)

1994-09-25 / 38. szám

1994. SZEPTEMBER 25. , SZEKSZÁRDI VASARNAP 15 Bölcsességek a boldogságról „A boldogság nem a dolgokban, hanem a bajlaniiinkbaii rejlik; s atlól \auymik boldogok, hogy a/l mondhatjuk magunkénak, amil mi szereIjiiik. nem pedig a/t, amil mások vélnek szeretetre méltónak." Nőkről, nemcsak nőknek! rr Oszi csokor (II.) Egyéniség és stílus A divatszakemberek felmérése szerint az alábbi típusokba lehet a nőket öltözködésük szerint sorolni: Természetes, klasszikus, romantikus, drámai, alkotó, időtlen. A legtöbb nő megtalálja a számára legelőnyösebbet, akiknek ez nem sikerül azok kérjék ki szakember tanácsát. (S fogadják is meg.) fe Ami a ruha alatt van Ne fogyókúrázzunk, sportoljunk. A megfelelő testsúly az egészséges életmód egy fontos része. Ha felesleges kilóink vannak akkor azt fokozatos mozgással dolgozzuk le. A fogyókúra harmincon túl, petyhüdt, laza bőrt eredményez, aminél még a pár kiló felesleg is szebben mutat. Az elhatározás a legnehezebb, ám a szép külső érdekében, rugalmasságunk megőrzéséért nem is olyan nagy ár. Egy kiadós mozgás - bármilyen fajtáját válasszuk - feloldja az egész napi feszültséget és a rosszkedvünk is elszáll. Ha megingunk gondoljunk arra, hogy jövő nyáron újra fürdőruhára vetkőzünk, s nem mindegy, hogy mi van alatta: egy izmos, formás, esetleg egy puha, formálatlan alak. Mit hordunk • az ősszel? Pamut garbót, nőkós férfiak egyaránt. Steppelt ballonkabátot, vastag talpú cipővel: Kötött anyagból készült két- és háromrészes együtteseket. Kiegészítőnek pedig: fanyakláncot, fa karkötőt, fa fülbevalót. EXKLUZÍV Olaszország legújabb női és férfidivatja. Őszi modellek! Szekszárd, Széchenyi üzletház 21. I. emelet. Sas Erzsébet oldala Kávéházi randevú C. Nöstlinger: Néha jobb lenne egyedül A háziasszonyok bosszúságairól, a családi hétköznapokról szóló humoros írások szerzője tudja, hogy a mosolyogva, iróniával vagy fanyar beletörődéssel előadott felismeréseket könnyebb elfogadni, mint a kioktatóin elmondottakat. Vendégem a Gemenc presszóban Ajtayné Csillag Éva, akivel arról beszélgetünk, hogy mit jelent felnevelni egyedül három gyereket. Beszélgetőtársamat már hosszú ideje ismerem, be kell vallanom, hogy bár humora, vitalitása, optimizmusa semmit sem változott az eltelt évek alatt, külsőre megfiatalodott. - Eva! A jólmegszokott kerékpároddal érkeztél, fitten-fiatalosan, s rohansz mint mindig. Nem lettek nyugalmasabbak a napjaid mióta nyugdíjas vagy? - Szerencsére nem. Amikor négy évvel ezelőtt, 37 évi munkaviszony után, meg sem merem mondani milyen kevés pénzzel nyugdíjba mentem, különböző vállalkozásokkal próbálkoztam. Most megtaláltam a nekem valót. Egy sejtépítő, testépítő, immunrendszer-erősítő programban veszek részt, s nagy öröm és sikerélmény számomra, hogy meglátásaimat, ötleteimet, elképzeléseimet, kontaktusteremtő képességemet, először az életemben, saját hasznomra tudom „eladni". - Nem vagy szekszárdi, ennek ellenére nagyon sokan ismernek. Honnan és milyen úton kerültél Szekszárdra? - Budapesten születtem. Édesapám gépészmérnök, édesanyám gimnáziumi tanár volt, de Zalában jelentős gazdaságot örökölt. Ott töltöttem gyermekkoromat, ami közel sem volt könnyű, már 12 éves koromban kenyeret dagasztottam, markot szedtem. A környékben mindenhol olaj volt, ezért volt vonzó pálya az olajbányászat, így kerültem Nagykanizsára, ahol elvégeztem az olajbányászati és mélyfúróipari technikumot. Aztán 1 évig Komlón gyakornok voltam, majd a miskolci egyetemen bányageológusként végeztem. Pécsett dolgoztam a bányában 15 évig, ahol ilyen végzettséggel egyetlen nő sem volt. Aztán férjhez mentem, s miután Pakson elkezdődött az atomerőmű-program, Szekszárdra költöztünk. Közben környezetvédelmi szakmérnöki diplomát szereztem, s így kerültem a volt megyei tanácsra, ahol ebben a munkakörben dolgoztam 20 évig. De mintha a gyerekekről akartunk volna beszélgetni... - Valóban. Ám azért szerettem volna, hogy az életedről beszélj, mert nagyon hűen tükrözi azt, hogy milyen akaraterővel, munkabírással és elszántsággal rendelkezel. Úgy gondolom amikor három gyerek felnevelésével kellett megbirkóznod, szükséged volt a fenti tulajdonságokra. Büszke lehetsz rájuk, s magadra... - Büszke vagyok azokra az iskolákra ahol a gyerekeim tanultak. Mindig fontos volt, hogy a gyermekeim pedagógusaival jó kapcsolatban legyek. Az iskola mellett nagyon sokoldalúan foglalkoztattam őket. Sport, zene, olvasás, amit kicsi koruk óta nagyon lényegesnek tartottam. Sosem tétlenkedtünk, téli szünetben korcsolyázni, síelni jártunk. - Három gyermek, mellette munka, tanulás... - Állandóan tanultam. Ha valami gondom volt akkor viszont a munkába menekültem. Most utólag látom igazán, hogy nagyon meg kellett dolgoznom minden elismerésért. - Elárulnál valamit nevelési elveidből? - A legfontosabb az volt, hogy mindenütt ott legyek. Aztán, hogy olyan dolgokat adjak a kezükbe, amiből tanulhatnak, ami felkelti az érdeklődésüket. Velük lenni a gondjaikban, hogy ne legyenek sikertelenek. Az egyéniségüket hagyni kiteljesedni. Sok szabadságot adtam a gyerekeimnek, s bizalmat. Ösztönöztem őket. Mindháromnak már érettségi előtt megvolt a jogosítványa. - Úgy nevelted őket ahogy téged neveltek? - Az édesanyám nevelési elveit próbáltam megvalósítani. Hogy mennyire sikerült az is bizonyítja remélem nem hangzik dicsekvésnek hogy a gyerekek nem lettek önzőek, követelőzőek, mindig örültek az együttlétnek, a közös evéseknek, a nagy beszélgetéseknek. - Most kérlek mutasd be őket... - Zénó Kaposvárott orvos, belgyógyászati szakvizsgára készül. Szilárd közlekedésmérnök, a fővárosi főpolgármesteri hivatalnál dolgozik. Zsófia ötödéves orvostanhallgató Budapesten. Mindhárman első jelentkezésre kerültek be az egyetemre. - Ahogy mesélted minden idődet velük töltötted. A saját magánéleted, boldogságod? - A boldogságot sokféleképpen lehet elérni. Nem volt könnyű, de a gyerekek egymást is nevelték. A rendszeretetre, a munkaszeretetre, az önzetlenségre, mindenre amire tanítottam őket. Boldogság? A nagyapám mindennap 40 fát ültetett el. Amerre járok sok-sok ismerős emberrel találkozok akik szeretnek és akiket én is szeretek. S a gyerekeim? Mindig értékelték amit tettem. Fotó: - ka -