Szekszárdi Vasárnap 1994 (4. évfolyam, 1-51. szám)

1994-09-25 / 38. szám

12 ' SZEKSZÁRDI 1994. SZEPTEMBER 25. embere Ákoshegy iné dr. Hild Gerda: a megszűnő természetes életterekről A szüreti napok mindent lehen­gerlő forgatagában valahogy rang­jához méltatlanul elsikkadt az a testnevelési és egészségvédelmi tudományos konferencia, amely­nek kezdeményezője és házigaz­dája a szekszárdi Illyés Gyula Pe­dagógiai Főiskola testnevelési tan­széke volt Tartottak már e téma­körökben megyén és a régión túlra mutató előadásokat, de a mostani (dr. Eiben Ottó embertan, dr. Án­gyán L^jos élettan, dr. Nádori László sporttudományok profesz­szorainak részvételével) az eddigi legrangosabb volt Ákoshegyiné dr. Hild Gerdával, a szekszárdi főiskola testneveléstanszék-veze­tőjével e témakör legégetőbb kér­déseiről, az intézmény kutatásai­ról, úgy általában a főiskola misz­sziós szerepéről beszélgettünk. - Mivel a főiskola hatókörébe a 3-10 éves korosztály tartozik, kézenfekvőnek tűnik, hogy most is ezt a korosztályt „ve­sézték ki" a konferencián. - Igen, immár egy évtizede vizsgál­juk az óvodás- illetve a kisiskoláskort. A motorikus képességeket, a szociális körülményeket, a genetikai tényező­ket, a családi és a társadalmi környeze­tet. Tudni akartuk, hogy milyenek az alapok, vagyis történik-e a mozgásmű­veltség kialakítása szempontjából ala­pozás. Kíváncsiak voltunk: mire épít­hetnek a következő korosztályok testi nevelésével foglalkozók. Méréseinket, adatainkat, ezekből leszűrhető követ­keztetéseinket elmondtuk a tavalyi el­ső, általunk rendezett konferencián, a mostani - nagy örömünkre még rango­sabb - annak szerves folytatása volt. Igaz, hogy ezúttal a gyakorlaz emberei: óvónők, pedagógusok, testnevelők a konferencia katedráján - a rangos kuta­tók, tudósok, elméleti szakemberek nagy száma miatt - nem jutottak olyan főszerephez, mint másfél évvel ezelőtt - de őket is meghívtuk. - Már elnézést a közbevetésért, de a testnevelők nem igazán tolongtak. Pedig jó néhány, eddig még nem hallott, nem is publikált, a mindennapi munkában hasznosítható információt bármilyen korosztállyal foglalkozó gyakorlati em­ber elcsíphetett volna... - Kétségtelenül nagyobb érdeklő­désre számítottunk. Mi a magunk ré­széről megtettük, amit kell, az igazga­tókon keresztül valamennyi potenciá­lis érdeklődőt elértük, a programot jó előre imertettük. - Akkor hát milyenek is a kutató, az oktató szemével a kisgyerek, az óvodás­kori és kisgyermekkori alapok? Az ál­landóan futkározó, ficánkoló gyerekek láttán hajlamosak vagyunk azt monda­ni, hogy itt még nem lehet túl nagy baj. - Akkora baj, probléma tényleg nincs, mint a felnőtt korosztályokban, de valamiféle derűre, hurráoptimiz­musra semmi ok. Az anyagi jólét meg­teremtődésével nem állt be a prog­nosztizálható, elvárható pozitív válto­zás a mozgáskultúrában - sajnos. Az életkori sajátosságaikhoz igazodó mozgámennyiséget, mozgásingereket nem kapják meg a gyerekek, végül is fi­zikailag alulterheltek. - Ezt kellőképpen alá is tudják tá­masztani az esetlegesen még mindig ké­telkedőknek? - Úgy gondolom, igen. Még az el­múlt évtized vége felé felmértük az összes alsó tagozatost. Jómagam az úgynevezett objektív környezeti ténye­zők szerepét vizsgáltam a gyermekek egészséges fejlődési lehetőségei szem­pontjából, Falvai Gyula adjunktus kol­légám pedig az óvodások motorikus képességeinek szintjét mérte fel, s azok fejlesztési lehetőségeit vizsgálta. - Az ilyen kiskorban a képességfej­lesztésekkel kapcsolatosan bizonyos ta­buk is léteznek, amelyek eleve beskatu­lyázták az óvónőket, a testneveléssel, mozgással szimpatizáló pedagógusokat. Tilos az állóképesség-fejlesztés, így egy nagycsoportos óvodást nem mertek fél percnél tovább egyfolytában futtatni, no­ha akár a 12 perces állóképességi Cop­per-teszt teljesítésére is képes, az erő­fejlesztés pedig a legcsekélyebb mérték­ben sem jöhetett szóba a 6-10 éves kor­ban. - Sikerült különböző tabukat sem­missé tenni. Kiemelném az ön által is említett állóképességet. Kollégám, óvodás gyermekek körében végzett ilyen jellegű vizsgálatai felhívják a fi­gyelmet arra, hogy a motorikus képes­ségek fejlesztése nem a kívánt mérté­kű. Egy sok mozgásos, természetes mozgásokra épült, következetesen véghez vitt testnevelési programmal megmutatja, milyen pozitív változások gerjeszthetők. - Azt hiszem, ezen megállapítások a hazai élsport minőségi utánpótlása szempontjából sem lehetnek elhanyagol­hatók, hiszen a kisgyerekkori képesség megalapozás helyzeti előnyt vagy hát­rányt jelenthet. - Ezen nincs mit vitatkozni, ám eb­ben a témában még felhívnám a figyel­met az úgynevezett szenzitív idősza­kokra, vagyis kellőképpen tudni, is­merni kell: mely időszakban mely ké­pességek fejleszthetőek, ilyen vonat­kozásban is vizsgálódtunk. - Ön előadásában a különböző kör­nyezeti tényezők negatív hatásáról szólt. Ezeket külön-külön terjedelmi okokból aligha sorolhatjuk fel, kérem emelje ki a sajtónyilvánosság okán is a leglényege­sebbet! - Már a nyolcvanas évek közepén amolyan vészmadárként kuvikoltam, hogy a gyermek korosztály szabadidős mozgásigényének kielégítésére szolgá­ló „élettér" az urbanizálódás eredmé­nyeként mindinkább beszűkül. Nos, ez a tendencia csak erősödött az elmúlt évtizedben. A gyerekek ma már telje­sen kiszorultak a játszóterekről. Nem épültek ilyenek, a régieket maga alá gyűrte a civilizáció, vagy pedig teljesen ellehetetlenült állapotba kerültek. A gyerekek beszorultak a számtalan ve­szélyforrással bíró parkolók, más köz­területek közé. A még meglévő játszó­tereknek már alig nevezhető területek felszereltsége gyerekközpontú szerek­kel teljesen hiányos. Az egyetlen igazi, korszerű ilyen hely a Prométheusz park mellett található, de ha négy csa­lád odatéved, akkor abból kettőnek ha­za kell mennie. De nyári kánikulában ez is aligha használható, hisz körülötte egyetlen árnyékot adó fa sincsen. Szo­morú vagyok, hogy a város tervezésé­nél, a kivitelezésénél a gyermek egész­séges fejlődésének szempontjai mennyire csorbát szenvedtek. Különö­sen azért, mert itt nem milliókról, ha­nem sokkal inkább szemléletről van szó. Hiába szaporodtak a tornaszobák, hiába nőttek a tornatermek, a gyerek oda legföljebb szervezett foglalkozá­sok keretében, felnőttfelügyelettel jut­hat be. Régen megvolt a nem szennye­zett tágas, természetes élettér, ha jól körülnéz Szekszárdon, ön is rá fog jönni, ez fokozatosan megszűnik, vala­mit nagyon sürgősen lépni kéne ez ügyben. - A főiskola kisugárzó hatása az egyre népszerűbb ovis torna, javuló létesít­ményhelyzet, eredményes kísérletek a mindennapos testedzés bevezetésére, fel­ső tagozatokban és középiskolákban a gyerekek tanórán kívüli testedzését szol­gáló diák-sportegyesületek megalakulá­sa, működése, mégis a sportpolitikussá lett Nádori professzorunk évek óta riasz­tó adatokról, számokról beszél... - Mi az itteni tapasztalatainkkal ­sajnos - csak megerősíteni tudjuk Ná­dori tanár urat. Higgye el: mi sem aka­runk hinni a szemünknek, amiktM^ hallgatók fizikai állapotával, katas^p fális mozgásműveltségével találko­zunk. A nyolcvanas évek elején azt mond­tuk: ez a mélypont, innét már nincs le­felé, sajnos volt. Elképesztő, hogy mi­lyen állapotban érkeznek hozzánk vissza hallgatóként az egykor a testne­velés és a sport szempontjából szép­reményű gyakorlóiskola nebulói. Föl­felé való vádaskodás helyett - újabb kutatás gyanánt - az elkövetkezendő években föltárjuk ezeket a szomorú té­nyeket. Sportműsor Szombat Asztalitenisz NB I.: Szekszárdi Húsipari SE-Hejőcsaba (Miskolc) 10. Természetjárás: Bakancsos tájé^ kozódási túra Váralján a Kelet® Mecsekben (8). Gyülekező a vár­aljai ifjúsági tábornál. Vasárnap Labdarúgás NB III.: Szekszárdi Polgári SE-Marcali (15). Kosárlabda NB I.: Kecske­mét-KSC Szekszárd (17). Az utóbbi időben nagyon sok­szor találkozott egymással barát­ságos mérkőzéseken, különböző tornákon a Szigma élvonalbeli ké­zilabdacsapata a PEAC-Babits­csal. Jó kapcso­lat alakult ki, minek követ­keztében a leg­utóbbi találko­záskor már bi­zonyos játékos­eladásról(?), -cseréről(?) is szó volt a háttérben zajló megbeszélé­sen. Ebből annyi szivárgott ki, hogy a PEAC-Babits esetleg nem Kulissza zárkózik el attól, hogy az egyik Szekszárdról hozzájuk került játé­kosa újfent a tolnai megyeszékhe­lyen folytassa pályafutását. A helyzet még képlékeny. Mindenesetre a bennfentesek már tudni vélik, hogy a szek­szárdi szurko­lókban szép emléket hagyó fiatal tehetség hamarosan Szig­ma-szerelést húz. Ami talán azzal járna, hogy a Pécsett megkezdett tanulmányait itt folytatná... ?

Next

/
Oldalképek
Tartalom