Szekszárdi Vasárnap 1994 (4. évfolyam, 1-51. szám)

1994-01-30 / 4. szám

1994. JANUÁR 30. , SZEKSZÁRDI VASARNAP 13 Az öltözőben Leblanc Győző: „Hittel énekeim" Szekszárdon a Babits Mihály Művelődési Házban a Sybill előadására készülődik a szereplőgárda. Leblanc Győző, a népszerű operaénekes, Budapestről megérkezvén végigviharzik a folyosón a büfét keresni. Amikor megtudja, hogy a „vendéglátók" forró kávéval várták, elengedi ellenállhatatlan leblancos mosolyát. A beszélgetést is szívesen vállalja. - Művész úr! Közkívánatra teszem fel az első kérdést, amire kolleganőim, barátnőim s minden nőtársam megkért, amikor megtudták, hogy önnel találkozom ma este. Milyen a nőideálja? - Bájos legyen. Mindegy, hogy mi^en a szeme, a haja színe. Mosolyoga szeme, amelynek tükrében látszik a lelke. - Mi a kedvenc színe? - A fehér. Az öltözködésben, autóban, lakásberendezésben. - Kedvenc szerepe? - Mindig az, amire éppen készülök. - Szeret tájolni? - A legkisebb kultúrházban ahol fellépek, ugyanúgy énekelek, mint az operaház színpadán. Ha látom a közönségben a visszajelzést, látom a szemükben, hogy „megfogtam" őket, akkor aztán még egy lapáttal ráteszek. - Izgulós típus? - Nagyon. Ugyanúgy izgulok, mint a pályám kezdetén, amikor a Carmenben Don Jósé szerepében megölni készültem Carment, annyira belemerültem a szerepbe, hogy szinte alig jidtam uralkodni magamon úgy reegtem. Ma már sok-sok tapasztalattal a hátam mögött - a pályán és a magánéletben - a megélt szerelmekkel, gyötrődésekkel, válással, sokkal jobban tudok „uralkodni" magamon. - Ön opera- vagy operetténekesnek vallja magát? - Igazából operaénekes vagyok, bár szeretem az operettet és ugyanolyan hittel énekelem, mint az operát. Hiszek abban, hogy ha operaénekesként felvállalom ezt, ugyanúgy megmarad a hitelem az operakedvelő közönség előtt is. - Mit jelent önnek a közönség? - Mindent. Érzem is ezt a szeretetet, megtisztelő, igyekszem is mindent megtenni érte. Ezt a szeretetet érzem a visszajelzésekben, egyrészt a tapsokban, másrészt a színpadon kívül felém áradó kedvességben. - Szeret próbálni? - Igen. A próbát is ugyanolyan lendülettel és komolyan veszem mint, az előadásokat. Bármilyen fáradt vagyok, akármilyen későn jutok ágyba egy-egy előadás után, nem engedem meg magamnak a lazítást a próbákon. - Melyik operai müvekben szerepelt a legszívesebben pályája során? - Traviáta, Carmen, Hoffmann meséi, Faust, Tosca, Pillangó kisasszony, Bohémélet. Azt hiszem tenorista szebb feladatokról álmodni sem merhet. Elmondhatom, hogy már idáig teljes volt az életem ezen a csodálatos pályán. - Megvalósulatlan szerep? - Egy szívfájdalmam azért van. Betegségem miatt Puccini: Manón Lescaut bemutatkozó éneklése nem sikerült. Azért nem veszítettem el a reményt, talán még találkozom az életben ezzel a szereppel. - Az operett műfajban melyik volt a kedvence? - A Mosoly országa a legkedvesebb, legszebb, legkomolyabb, legnagyobb, s talán a legsikeresebb feladat. - Magánéletéről nem faggatom, hisz - népszerűségét ez is bizonyítja - a színes hetilapok mindig hoznak hírt önről és családjáról. - Nagytétényben lakom a családommal, egy gyönyörű házban, ami a szülőházam. Két fiam, Győző és Gergő, feleségem (Csonka Zsuzsa operettprimadonna - S. E.) és édesanyám - aki egyben titkárnőm, és tizenhárom éves korom óta gyűjti a rólam megjelent írásokat, intézi a levelezéseimet olyan biztos háttér számomra, ahol regenerálódhatok, feltöltődhetek. Bármilyen fáradt vagy rosszkedvű vagyok, ha Gergő átöleli a nyakamat, minden elmúlik. A mi munkánkban láttatni kell magát az embernek. Ezért, ha hoszszabb útra indulok, inkább magammal viszem a családomat, akik számomra mindent jelentenek, s akik nélkül még napokat sem tudok elképzelni. Sas Erzsébet Akik pályáztak - nyertek A sport támogatása nemcsak költségvetési pénzeszközökkel, hanem alapítványi pénzekből is történik. Két alapítvány működik: három éve jött létre az Ifjúsági és Szabadidősport Alapítvány, melyre a társadalombiztosítás költségvetéséből sikerült évente 500 millió forintot elkülöníteni. A másik a Sport Alap, amely a szerencsejátékokban képződő nyereségből kap meghatározott összeget. Az alapítványok célja elsősorban az iskolák bajnokságainak, szabadidős sportjának, sí- és vándortáborozásainak, úszásoktatásának támogatása. Dr. Nádori László egyetemi tanár, országgyűlési képviselő mindkét alapítvány kuratóriumának tagja, így tőle mintegy „első kézből" tudtuk meg a jó híreket: a pályázatot benyújtó szekszárdi középiskolák mindegyike nyert 60-tól 100 ezer forintig terjedő összeget. Az általános iskolai pályázatok elbírálása a jövő héten lesz, két héten belül értesítést kapnak az érdekeltek. Ebben a körben sokkal több Tolna megyei pályázó volt, s van remény arra, hogy mindenki kap többkevesebb pénzt. Dr. Nádori László arra biztatja az iskolákat: továbbra is figyeljék a pályázati felhívásokat - melyeket nemcsak a Pályázati Figyelőben, hanem a napilapokban is közzé szoktak tenni. Akkor nem fordulhat elő olyan eset, mint ez évben, hogy a megye összesen 12 óvodai pályázata közül 9 nyertes paksi volt. U. T. Heti levél Riasztó Ha egy hölgy panaszkodik, illik odafigyelni és praktikusan empátiát színlelni - legalább -, mert ha ennek hiányát tapasztalja még sírás lehet a dologból. Tehát: a hölgy vett egy autót, és abba riasztót. Nem gyárilag beszereltet, hanem külön egy maszeknál vette a riasztót és az be is szerelte. Riaszt is, addig nincs baj. A baj csak az, hogy rengeteget, pontosabban állandóan fogyasztja a villamos energiát, következésképp lemerül az akkumulátor. Két-három naponta! A riasztó működik, eddig tehát jó. Az aksi lemerül, ami nem jó, de lopás szempontjából ez is jó, mert nem tudja a tolvaj elindítani és melyik az az autólopó amelyik nekiáll tologatni a kocsit... Tehát tényleg lopásbiztos a megoldás. Csakhát van itt egy kis bibi, ennyire nem kellene biztosnak lenni, mert általunk sem használható. * * * Manapság csendes téli délutánokon félmagasan röpködnek a rádiónál a főszerkesztők és műsorcsinálók. Rugdossák ki őket szaporán. Dúl a dulcse morte a média körül, mást se hall az ember, megolvas, mint vérforraló nyilatkozatokat, kirúgásokat, berúgásokat.fölrúgásokat, általában mindenki rugdalódzóban van a Bródy Sanyi bácsi utcájában, a tévéből meg nem ötszáz walesi bárd, hanem hatszáz tesz elbocsátva. (Most ez bárdtalanitás, vagy bárdatlanítás lesz az még nem tiszta, a bárdol ás folyik -fonetice: gleihsaltolás - de politikáról szó sincs persze.) Ballag már a médiák. Ha már megyünk, akkor trappoljunk vissza Ázsiába; irány Tirana Hangja Rádió, amikor Mao nagy Kínája keleti zászlaja volt Albánia, a szkipetárok földje. Szabad Európa Rádió come-backü Szegények az ideológiai háborúban kigyőzték maguk alól a rendszert, mellesleg itthon akarták folytatni a SZER-t, de nem kaptak frekvenciát, azt a moratóriumát! Mellesleg azt mondja a rádió alcsúcsa, hogy egy fügr getlenre mindenkinek szüksége van, mármint médiákokra! Gilt a dolog gyerekek, de akkor nekem is ide egyet. Én leszek az alelnök, nem kell a csúcs mindjárt, le tudok menni úgy kutyába, hogy megfeleljek a magas posztnak. Coki lesz ott mindenkinek, olyan kuss, hogy egy szünetjel lesz az egész, abba az ellenzék nem köthet bele. Két szlogen lesz benne hallható, az egyik a „Médi, Médi, Médiák!" - a Skála-Coop dallamára, a másik a „Jönnek a Mádiákokü" kétszer, a Szepesi hangján (Lásd „Jönnek a Csehszlovákok!") Akinek ez nem elég, az jöhet panaszra, mert nyitok egy ügyfélszolgálati irodát, ahol mindenki meg- és ki lesz hallgatva. Mehet a suskus, följelentés, reklamáció, reinkarnáció, infláció meg egyéb nációk, és panaszolványok. Lesz benne - mármint az irodában - egy papírdaráló, amit minden este üzembe helyezünk és abba iktatjuk a panaszokat és annyi. Ha esetleg nyilatkoznék, amit mondok azt írói munkásságom részének tekintem. Egyben eme munkásságom gyümölcseit - lásd halhatatlan írásaim plusz szerelmes levelek - nem sugározhatja sem a tévé, sem a rádió, de még a paksi atomerőmű sem. Csak én! Médiák Pistiák