Szekszárdi Vasárnap 1994 (4. évfolyam, 1-51. szám)

1994-01-30 / 4. szám

1994. JANUÁR 30. , SZEKSZÁRDI VASARNAP 13 Az öltözőben Leblanc Győző: „Hittel énekeim" Szekszárdon a Babits Mihály Művelődési Házban a Sybill előa­dására készülődik a szereplőgárda. Leblanc Győző, a népszerű ope­raénekes, Budapestről megérkez­vén végigviharzik a folyosón a bü­fét keresni. Amikor megtudja, hogy a „vendéglátók" forró kávé­val várták, elengedi ellenállhatat­lan leblancos mosolyát. A beszél­getést is szívesen vállalja. - Művész úr! Közkívánatra teszem fel az első kérdést, amire kolleganőim, ba­rátnőim s minden nőtársam megkért, amikor megtudták, hogy önnel találko­zom ma este. Milyen a nőideálja? - Bájos legyen. Mindegy, hogy mi­^en a szeme, a haja színe. Mosolyog­a szeme, amelynek tükrében lát­szik a lelke. - Mi a kedvenc színe? - A fehér. Az öltözködésben, autó­ban, lakásberendezésben. - Kedvenc szerepe? - Mindig az, amire éppen készülök. - Szeret tájolni? - A legkisebb kultúrházban ahol fellépek, ugyanúgy énekelek, mint az operaház színpadán. Ha látom a kö­zönségben a visszajelzést, látom a sze­mükben, hogy „megfogtam" őket, ak­kor aztán még egy lapáttal ráteszek. - Izgulós típus? - Nagyon. Ugyanúgy izgulok, mint a pályám kezdetén, amikor a Carmen­ben Don Jósé szerepében megölni ké­szültem Carment, annyira belemerül­tem a szerepbe, hogy szinte alig jidtam uralkodni magamon úgy re­egtem. Ma már sok-sok tapasztalat­tal a hátam mögött - a pályán és a ma­gánéletben - a megélt szerelmekkel, gyötrődésekkel, válással, sokkal job­ban tudok „uralkodni" magamon. - Ön opera- vagy operetténekesnek vallja magát? - Igazából operaénekes vagyok, bár szeretem az operettet és ugyanolyan hittel énekelem, mint az operát. Hi­szek abban, hogy ha operaénekesként felvállalom ezt, ugyanúgy megmarad a hitelem az operakedvelő közönség előtt is. - Mit jelent önnek a közönség? - Mindent. Érzem is ezt a szerete­tet, megtisztelő, igyekszem is mindent megtenni érte. Ezt a szeretetet érzem a visszajelzésekben, egyrészt a tapsok­ban, másrészt a színpadon kívül felém áradó kedvességben. - Szeret próbálni? - Igen. A próbát is ugyanolyan len­dülettel és komolyan veszem mint, az előadásokat. Bármilyen fáradt vagyok, akármilyen későn jutok ágyba egy-egy előadás után, nem engedem meg ma­gamnak a lazítást a próbákon. - Melyik operai müvekben szerepelt a legszívesebben pályája során? - Traviáta, Carmen, Hoffmann me­séi, Faust, Tosca, Pillangó kisasszony, Bohémélet. Azt hiszem tenorista szebb feladatokról álmodni sem merhet. El­mondhatom, hogy már idáig teljes volt az életem ezen a csodálatos pályán. - Megvalósulatlan szerep? - Egy szívfájdalmam azért van. Be­tegségem miatt Puccini: Manón Les­caut bemutatkozó éneklése nem sike­rült. Azért nem veszítettem el a re­ményt, talán még találkozom az élet­ben ezzel a szereppel. - Az operett műfajban melyik volt a kedvence? - A Mosoly országa a legkedve­sebb, legszebb, legkomolyabb, legna­gyobb, s talán a legsikeresebb feladat. - Magánéletéről nem faggatom, hisz - népszerűségét ez is bizonyítja - a színes hetilapok mindig hoznak hírt önről és családjáról. - Nagytétényben lakom a csalá­dommal, egy gyönyörű házban, ami a szülőházam. Két fiam, Győző és Ger­gő, feleségem (Csonka Zsuzsa ope­rettprimadonna - S. E.) és édesanyám - aki egyben titkárnőm, és tizenhárom éves korom óta gyűjti a rólam megje­lent írásokat, intézi a levelezéseimet ­olyan biztos háttér számomra, ahol re­generálódhatok, feltöltődhetek. Bár­milyen fáradt vagy rosszkedvű vagyok, ha Gergő átöleli a nyakamat, minden elmúlik. A mi munkánkban láttatni kell magát az embernek. Ezért, ha hosz­szabb útra indulok, inkább magammal viszem a családomat, akik számomra mindent jelentenek, s akik nélkül még napokat sem tudok elképzelni. Sas Erzsébet Akik pályáztak - nyertek A sport támogatása nemcsak költségve­tési pénzeszközökkel, hanem alapítványi pénzekből is történik. Két alapítvány mű­ködik: három éve jött létre az Ifjúsági és Szabadidősport Alapítvány, melyre a társa­dalombiztosítás költségvetéséből sikerült évente 500 millió forintot elkülöníteni. A másik a Sport Alap, amely a szerencsejáté­kokban képződő nyereségből kap megha­tározott összeget. Az alapítványok célja el­sősorban az iskolák bajnokságainak, sza­badidős sportjának, sí- és vándortáborozá­sainak, úszásoktatásának támogatása. Dr. Nádori László egyetemi tanár, or­szággyűlési képviselő mindkét alapítvány kuratóriumának tagja, így tőle mintegy „el­ső kézből" tudtuk meg a jó híreket: a pályá­zatot benyújtó szekszárdi középiskolák mindegyike nyert 60-tól 100 ezer forintig terjedő összeget. Az általános iskolai pályázatok elbírálá­sa a jövő héten lesz, két héten belül értesí­tést kapnak az érdekeltek. Ebben a körben sokkal több Tolna megyei pályázó volt, s van remény arra, hogy mindenki kap több­kevesebb pénzt. Dr. Nádori László arra biz­tatja az iskolákat: továbbra is figyeljék a pá­lyázati felhívásokat - melyeket nemcsak a Pályázati Figyelőben, hanem a napilapok­ban is közzé szoktak tenni. Akkor nem for­dulhat elő olyan eset, mint ez évben, hogy a megye összesen 12 óvodai pályázata közül 9 nyertes paksi volt. U. T. Heti levél Riasztó Ha egy hölgy panaszkodik, illik odafigyelni és prakti­kusan empátiát színlelni - legalább -, mert ha ennek hiá­nyát tapasztalja még sírás lehet a dologból. Tehát: a hölgy vett egy autót, és abba riasztót. Nem gyárilag besze­reltet, hanem külön egy maszeknál vette a riasztót és az be is szerelte. Riaszt is, addig nincs baj. A baj csak az, hogy rengeteget, pontosabban állandóan fogyasztja a vil­lamos energiát, következésképp lemerül az akkumulá­tor. Két-három naponta! A riasztó működik, eddig tehát jó. Az aksi lemerül, ami nem jó, de lopás szempontjából ez is jó, mert nem tudja a tolvaj elindítani és melyik az az autólopó amelyik nekiáll tologatni a kocsit... Tehát tényleg lopásbiztos a megoldás. Csakhát van itt egy kis bibi, ennyire nem kelle­ne biztosnak lenni, mert általunk sem használható. * * * Manapság csendes téli délutánokon félmagasan röp­ködnek a rádiónál a főszerkesztők és műsorcsinálók. Rugdossák ki őket szaporán. Dúl a dulcse morte a média körül, mást se hall az em­ber, megolvas, mint vérforraló nyilatkozatokat, kirúgáso­kat, berúgásokat.fölrúgásokat, általában mindenki rugda­lódzóban van a Bródy Sanyi bácsi utcájában, a tévéből meg nem ötszáz walesi bárd, hanem hatszáz tesz elbocsátva. (Most ez bárdtalanitás, vagy bárdatlanítás lesz az még nem tiszta, a bárdol ás folyik -fonetice: gleihsaltolás - de politi­káról szó sincs persze.) Ballag már a médiák. Ha már megyünk, akkor trap­poljunk vissza Ázsiába; irány Tirana Hangja Rádió, amikor Mao nagy Kínája keleti zászlaja volt Albánia, a szkipetárok földje. Szabad Európa Rádió come-backü Szegények az ideológiai háborúban kigyőzték maguk alól a rendszert, mellesleg itthon akarták folytatni a SZER-t, de nem kaptak frekvenciát, azt a moratóriumát! Mellesleg azt mondja a rádió alcsúcsa, hogy egy fügr getlenre mindenkinek szüksége van, mármint médiákok­ra! Gilt a dolog gyerekek, de akkor nekem is ide egyet. Én leszek az alelnök, nem kell a csúcs mindjárt, le tudok menni úgy kutyába, hogy megfeleljek a magas posztnak. Coki lesz ott mindenkinek, olyan kuss, hogy egy szünetjel lesz az egész, abba az ellenzék nem köthet bele. Két szlo­gen lesz benne hallható, az egyik a „Médi, Médi, Mé­diák!" - a Skála-Coop dallamára, a másik a „Jönnek a Mádiákokü" kétszer, a Szepesi hangján (Lásd „Jönnek a Csehszlovákok!") Akinek ez nem elég, az jöhet panaszra, mert nyitok egy ügyfélszolgálati irodát, ahol mindenki meg- és ki lesz hall­gatva. Mehet a suskus, följelentés, reklamáció, reinkarná­ció, infláció meg egyéb nációk, és panaszolványok. Lesz benne - mármint az irodában - egy papírdaráló, amit min­den este üzembe helyezünk és abba iktatjuk a panaszokat és annyi. Ha esetleg nyilatkoznék, amit mondok azt írói mun­kásságom részének tekintem. Egyben eme munkásságom gyümölcseit - lásd halhatatlan írásaim plusz szerelmes le­velek - nem sugározhatja sem a tévé, sem a rádió, de még a paksi atomerőmű sem. Csak én! Médiák Pistiák

Next

/
Oldalképek
Tartalom