Szekszárdi Vasárnap 1994 (4. évfolyam, 1-51. szám)

1994-08-21 / 33. szám

1994. AUGUSZTUS 28. , SZEKSZÁRDI fASARNAP 15 Bölcsesség az anyai szeretetről „Szeretnek, mert vagyok. Hogy anyám szerel, ez passzív élmény... Semmit sem kell tennem annak érdekében, hogy szeressen - az anyai szeretet feltétlen. Mindössze az a teendőm. hogy legyek - hogy az ö gyereke legyek." (Erich Fromm) Nőkről nemcsak nőknek! V yy Nekem a szívemben vagy A címbéli mondat a Kitörés című televíziós műsorban hangzott el nemrégiben, melyben szakemberek a nevelőszülőkről beszélgettek, p )r. Kollmann György, a fővárosi GY1V1 igazgatóhelyettese így határozta meg a nevelőszülő fogalmát: „Házasságban vagy egyedül élő személy, aki megállapodást köt'a GYIVI-vel egy vagy több gyermek nevelésére, amennyiben a szakemberek őt alkalmasnak találják erre a feladatra." A hagyományos nevelőszülők gondozási díjért vállalják a gyermeknevelést, míg az új típusú nevelőszülök főállású, fizetett alkalmazottai a GYIVI-nek, s általában 2-3 gyereket nevelnek. A megkérdezqtl nevelőszülők elmondták, hogy a 250 órából álló képzés alatt sok mindenre felkészítették őket, többek között arra is, hogy nyitottak legyenek a gyermek vér szerinti családjával. Amit nehezményeztek, azaz, hogy kevés betekintésük van a gyerekek előéletébe. A G YlVi-kben, amint a szakemberek elmondták, egyre nagyobb számban élnek cigánygyerekek. Herczog Mária szociológus véleménye szerint ezek a gyerekek egyforma nevelést kapnak az intézetben a többi gyerekkel, s amikor kimennek az életbe, rájönnek, hogy az egyenlőség csak az intézet falain beiül létezik. Ezért nem tanácsolja, hogy nevelőszülők - amennyiben nem cigány származásúak - cigánygyereket vegyenek ki nevelésre. A szociológus'nő véleményét a következőkkel támasztotta alá; „Minden gyereknekjoga van saját kultúrájának, vallásának, identitástudatának megismeréséhez és megőrzéséhez." Ha kiveszik ebből a környezetből, számára idegen helyen a későbbiek során nem tud beilleszkedni, megbirkózni a vele szemben támasztott elvárásokkal. Egy volt állami gondozottból leli nevelőszülő édesanya elmondta, hogy nála jobban azt senki sem tudja, mit jelent az otthon hiánya, mit jelent, ha van hová hazamenni, ha van. hol szerelik az embert. Nevelt gyermekének így fogalma/la meg az ő anyaságát: „A/ igazi anyukádnak a hasában voltál, nekeni a s/ívemben vaev." Sas Erzsébet oldala A szülő is ember A hétköznapi pszichológia című sorozat egyik könyve újszerű nézőpontból vizsgálja a sziilö szerepi, jogait, kötelességeit, g»ndjail. A szerző - többek kii/öll megtanítja a szülőket arra. hogy tiszteljék öomagukat és kivívják gyermekeik megbecsülését. * V. endégem a Gemenc presszóban Ludányi Józsefné, Erzsike, aki a megyei kórház röntgenasszisztense és három gyermek édesanyja. ÉDES-anya, mert meggyőződésem, aki így beszél a gyermekeiről, méltán érdemli meg ezt a szót. - A Petőfi utcában él három gyermekével, idős édesapjával. Gyermekei: Dorottya, István, Viktória. Kezdjük a történetet azzal, hogy 1970 óta dolgozik a kórházban, s 1980-ban ment férjhez... - Budapesten ismerkedtem meg a férjemmel, s elég későn mentem férjhez. Összeházasodtunk, majd Gyöngyösre költöztünk, s bár tudtam, hogy a páromnak már van egy gyermeke, kitörőén boldog voltam, amikor megtudtam, közös gyermekünk lesz. Sajnos Dorottya nevű lányom - aki számomra a világon a legfontosabb - születésével szétbomlott a család. Hazaköltöztem Szekszárdra, s amikor Dorottya hároméves lett, visszamentem dolgozni a kórházba röntgenasszisztensként. - Hogyan, mikor kezdett nőni a család? - Dorottya hatéves volt, amikor szinte belebetegedett, hogy neki nincs testvére, kijelentette: ő nem akar egyedül felnőni és teljesen beleélte magát ebbe a gondolatba. Ilyeneket mondott, hogy: „Nem baj, anyu, hogy nem te szülted, akkor is úgy fog itt nálunk felnőni, és az én testvérem lesz." - így lett István az első testvér... - A GYIVI-ben, amikor először megláttam, mindjárt sikerült vele kontaktust teremtenem. Aztán a második látogatásra bevittem magammal Dorottyát, és mindketten megszerettük Istvánt. Ő születése óta intézetben élt, de az első látogatásunk utáh azzal dicsekedett a gondozónőjének, hogy „meglátogatott az én anyukám és a testvérem". Hazavittük, és bizony nagyon sok mindenen mentünk át együtt az első években. Talán ez az utóbbi év volt csak problémamentes. Sokat köszönhetek annak, hogy olyan óvónőhöz került, akitől rengeteg odafigyelést, szeretetet kapott mindjárt az első időszakban. - Dorottya már „nagylány" volt, István is kezdett beilleszkedni a családba és akkor jött Viktória... - Az úgy volt, hogy a szomszédban született egy kisbaba, Hajnalka. Akkor István kezdte el, hogy szeretne egy kistestvért. Két és fél éves volt Viki, amikor sok utánjárással „megszereztük". Fél év múlva annyit fejlődött, hogy óvodába mehetett. - Istvánt hét éve, Viktóriát másfél éve neveli, Dorottya 11 éves. Nem lehet könnyű három gyerekkel, munkahelyiyel, idős édesapjával... - A kislányom jeles tanuló, tanulmányi versenyt, rajzpályázatot nyert. Eleinte voltak olyan félelmeim, hogy mi lesz, ha Dorottya féltékeny lesz és csak fellángolás volt nála a testvér iránti vágy. Szerencsére nem így van. Olyanok ők, mint három kő. Egymást csiszolják, s ha vita van köztük, igazi testvér módra elrendezik. - Nem fél attól, hogy jelentkeznek a vér szerinti szülők? - Nagykorúságukig nevelhetem őket. Örökbe nem adhatók, mert a szülők nem járulnak hozzá, de ők sem kaphatják vissza Istvánt és Viktóriát. S ha addig nevelem őket, nagyon remélem, már az „enyémek" maradnak, mert én sajátomként szeretem mindkettőjüket, s ők édesanyjuknak tekintenek. - A mai világban még a gyerekeket nagyon szeretők is meggondolják a három gyerek vállalását... - Hát nem a pénzért csinálom, az biztos, de szerencsére sokan segítenek. Most van egy nehezebb időszak - reméljük átmeneti - és bizony meg kell gondolni, mire adom ki a pénzt. Luxusdolgokat nem veszek, de könyvet, lemezt anrfál többet és nagyon boldog vagyok, hajó étvággyal esznek. Azon imádkozom, hogy csak beteg ne legyek, a többivel majd megbirkózom. A munkám során rengeteg fájdalmas dolgot látok naponta, a gyerekek adják vissza sokszor az életkedvemet. Megújulásra „kényszerítenek", jó érzés együtt látni őket, és István nemrégiben azt mondta: „Anyu, benned az a jó, hogy még nem nőttél fel igazán." Kávéházi randevú