Szekszárdi Vasárnap 1994 (4. évfolyam, 1-51. szám)

1994-08-21 / 33. szám

499 1994. AUGUSZTUS 28. , SZEKSZÁRDI VASARNAP M - ilyen benyomása maradt a világversenyről? - A résztvevők számát tekintve ez minden idők legnagyobb világbajnoksága volt, 24 országból 83 pilóta szállt gépbe. A felkészülésre nem sok idő jutott, összesen vagy másfél hónap - jómagam egy angol lány, Louisa Knopp kölcsönadott gépével repültem. - Miért? - Mert a magyar csapatnak mindösszesen egy gépe volt, és ha azzal repültünk volna mind a négyen, nem érte volna meg a verseny végét: „széttéptük" volna. - Azt szokták mondani: a repülés egész embert kíván. Ezzel szemben úgy tudni, Talabos Gábor mással is foglalkozik. - Eredetileg tanár vagyok, pontosabban ez az, amit istenigazából hivatásomnak tekintek. A Bezerédj Pál Általános Iskolában (ez a hajdani Dolgozók Általános Iskolája) tanítok matematikát és fizikát. A tanítványok olyan srácok és lányok, akik valami oknál fogva nem végezték el az iskolát - magatartászavar vagy egyéb ok miatt. - A kettős életmód nem okoz problémát? - Sajnos a mostani sportrepülésben sokkal több toleranciára és helyzetfelismerő képességre van szükség, mint egy általános iskolában. A két munkát teljesen össze tudom egyeztetni és az iskola vezetése is tolerálja, hogy van egy őrült hobbim, ami miatt egy-egy napra el kell tűnnöm, szaladnom. Nagyon érdekes feladat ez az iskolában: kora ifjúságukban valamilyen módon kisiklott gyerekeket bizonyos szinten visszapofozgatni, hozzásegíteni, hogy normális, rendes ember legyen belőlük, ne bűnöző, csavargó, link életmódot folytató felnőtt. - Visszatérve az „ örült hobbihoz ": a motoros- vagy a vitorlázórepülök „családjához" tartozik? - 1973 óta repülök. '81-ig kizárólag vitorlázó voltam, majd ekkor sikerült motoros szakszolgálati engedélyt szereznem. Öt évvel később műrepülő-kiképzést kaptam, azóta a motoros műrepülés a fő irány, tavaly egészen véletlenül lépett a képbe a vitorlázó műrepülés. - Miként? - Iszonyú erős volt a válogatás, nem lett ki az utazó csapat, egy hónappal a vb előtt telefonáltak, hogy nem volna-e kedvem kipróbálni. Naná, hogy volt és egyelőre úgy néz ki, hogy sikerült a helyémet stabilizálni, most indulunk Olaszországba, Rietibe az első műrepülő Európa-bajnokságra. - Versenyzői pályafutását a kilométerek, órák világában, teljesítményrepülőként kezdte. Mennyiben volt az más műfaj? Ragyogó magyar sikerrel zárult Debrecenben a XVII. Motoros Műrepülő Világbajnokság. Az egyik szám egyéni világbajnoki címe mellett hazánk csapata is dobogós lett a nemzetek közötti versenyben. A csapat tagjaként a sikerek részese volt az Őcsényi Repülőklub elnöke is, TALABOS GÁBOR. Amikor interjút kértünk tőle, kicsit igyekeznünk is kellett, hiszen mindössze egy napot töltött a soron következő kontinensviadal előtt hazai „légtérben". - Egészen más volt. Ott minden időjárási helyzetben nagy rutinnal kell tudni repülni, így az egészen más felkészültséget kíván. A műrepülés, az talán annyival könnyebb és egyszerűbb, hogy egy program időtartama mindössze 4-5 perc. Ez egyben a hátránya is, hiszen egy másodpercnyi hiba, kihagyás az utolsók közé vetheti a versenyzőt. - Élsportolóként egyúttal az Őcsényi Repülőklub elnöke. Milyen változásokon ment keresztül és jelenleg hol tart a valaha igen jó nevű egyesület? - Ez igen hosszú történet lenne, mármint az alakulástól máig. Talán annyit, hogy a klubot egyszer már ('68ban) meg akarták szüntetni, ám hála a mostani „öregeknek" - Csákéknak, Cziráky Laci bácsiéknak - a társaság talpon tudott maradni és megerősödött. Aztán az MHSZ megszűntével, 1989-90-ben megint úgy nézett ki, hogy „fejre állunk", hiszen mindenféle állami támogatás egy csapásra megszűnt és - hogy mást ne mondjak - míg '89ben 1 liter repülőgépbenzin 17 forintba került, ma a 90 forint feletti árakat veri, a keleti technikák pedig közismerten jó étvágyúak - 200 literes óránkénti fogyasztás mellett könnyű kiszámolni, hogy mennyit repülhetünk. - Az anyagi gond az egyetlen? - Nem, szinte maga után vonja a többit. A létszám egyre kopik, csak a „legfanatikusabbak" tudnak velünk maradni. Talán nem is az anyagi válság a legnagyobb baj, hanem a morális, hiszen egészen jó képességű gyerekeknek kell elmenniük a sportrepülésből, mivel sem anyagilag sem fizikailag nem bíiják. - Egyáltalán: kié ma az őcsényi repülőtér? - Évek óta viaskodunk a tulajdonjog tisztázásáért. A reptér értéke e pillanatban kilencvenvalahány millió forint. Elvileg a magyar állam tulajdonában van, a honvédség kezelésében, a Repülőgépes szolgálat üzemeltetésében és a repülőklub használatában. A sok „tulajdonos" közül az állam a legrosszabb, nem törődik vele, bármit kérünk, jelzünk - semmi reagálás nem érkezik. - Mit jelenthet a környezetnek egy jól üzemelő repülőtér? - Nos, én nem tudhatom, hogy mit jelentett Szekszárdnak 1870 tá(Folytatás a 4. oldalon.)