Szekszárdi Vasárnap 1994 (4. évfolyam, 1-51. szám)

1994-08-07 / 31. szám

12 , SZEKSZÁRDI VASARNAP 6 1994. AUGUSZTUS 14. Kis magyar focisiker német földön Ria, ria, Hungária! - szekszárdi segédlettel Mi más is lehetne a sok sportágban nagy tömegeket megmozgató, élvezetes versenyeket hozó, országos Hungária Sportnapok fő attrakciója, mint a megyei igazgatóságok között zajló kispályás torna. Itt aztán nem a coubertini elv (a részvétel a fontos) érvényesül. Különösen akkor nem, amikor a sportnak amúgy megkülönböztetett figyelmet szentelő, ismert magyar biztosítótársaság, a Hungária német partnere, az ALLIANZ által az olimpiai ciklusban, azaz négyévenként kiírt Allianz Nemzetközi Sportnapokra (Hamburgba) való kijutás a cél. Az igazság győzedelmeskedett A szekszárdi városi kispályás bajnokságban és a téli teremtornákon formálódó „Becker-csapat" (a biztosítótársaság szekszárdi fiókvezetője kellő komolysággal, átéléssel szervezi a társulatot) már tavaly is a fináléban szerepelt. De akkor és most is, annak ellenére, hogy elmondásuk szerint mindkét esetben nekik állt a zászló - egy góllal alulmaradtak -, ezúttal a végig bekkelő, hetes rúgásokra játszó hajdúságiak ellen. Egy kósza öngóllal vesztettek, de aztán valahol az igazság is győzedelmeskedett. - A „vezérkar" a látottak hatására célszerűnek látta egy magyar válogatott kiküldését, mely három debreceni, két Pest megyei és két Tolna megyei játékosból állt össze. Tőlünk a nagypályáról már sokak által ismert Nagyfalusi László és Ranga Béla utazott mondta Becker Zoltán. Hamburgban 13 ország 24 csapata lépett pázsitra a profi körülmények között és hasonló módon szervezett Allianz sportcentrumban. S amikor a rendező házigazdák a végső győztesekre tippeltek, legkevésbé a magyarok jutottak eszükbe. Pedig - nagy-nagy meglepetésükre ez történt! Már a csoportmérkőzések sokatmondóak voltak: 2-0-ra megverték az olaszokat, 1-0-ra az angolokat, udvariatlanul egy hatost hintettek a hamburgiaknak, a másik két német tartományi csapat már tanulhatott hatosból: 0-0-ra bekkelték a magyarok elleni meccseiket. Ez lett volna az egyetlen sikerreceptje a döntőbejutásért rendezett mérkőzésen a stuttgartiaknak, de a magyarok, a pesti gólvágó Vigh László vezérletével most is ellenállhatatlanok voltak. Miképpen a döntőben is a keménység és a durvaság határmezsgyéjén mozgó osztrákok ellen (3-0). Az NB Il-es Paksot erősítő védőnek, Nagyfalusi Lászlónak, a Hungária munkatársának eddigi pályafutása során volt már része ilyen-olyan élményben, de már első néhány eseményidéző mondata után kiderült: szegényebbnek érezné magát, ha kimaradt volna a buliból. A sors volt a rendező - Csodás három nap volt tele élményekkel! Az, hogy győztünk, önmagáért beszél. De emellett miénk lett a fair play díj is. Tudni kell, hogy ezt a kispályás játékot a szokottnál egy mezőnyjátékossal kevesebben játszottuk, így sokkal gyorsabb, pergőbb és keményebb volt a játék. De mi nem vettük fel az, ez utóbbi szempontból elénk dobott kesztyűt, technikailag nőttünk a mezőny fölé. A döntőt úgy játszottuk végig, hogy a kétezer néző jelentős része végig nekünk tapsolt. - Mitől, ki(k)től volt ilyen jó ez a társaság? - A sors volt a nagy rendező, hiszen előtte egyáltalán nem találkoztunk egymással, az események sodrásában elhangzott: ha majd megnyeijük a döntőt, azután bemutatkozunk egymásnak. Volt egy nagyon jó kapusunk Debrecenből, egy gólvágónk Vigh László személyében (hét gólt szerzett), szekszárdi társa, Ranga Béla pedig szokásához híven „penge" volt. Nem mondja, de gyanítjuk: hogy 17 rúgott gól ellenében egyet sem kapott a kétszeresen is hungáriás csapat, abban Nagyfalusi Lászlónak is lehetett némi szerepe. Lévén, hogy még mindig az NB II. kitűnő emberfogói között tartják számon. Eredménytelen Szigma-barkochba Hétfőn, ha törik, ha szakad ...a Szigma megtartja első összejövetelét. Hogy első edzését is, ebben még nem vagyunk annyira biztosak, ugyanis a klubelnök Horváth Ferenc tájékoztatása szerint az új tréner, amelynek nevét 3 hét közepén, lapzártánk előtt még nem árulta el, nem száz százalék, hogy megérkezik. Mert az alábbi barkochba játékunk időpontjában (szerda) még az sem volt biztos, hogy megegyeznek... Szekszárdi Vasárnap: - Eggyel vagy több trénerrel tárgyalnak? Horváth Ferenc: - Most már eggyel. Sz. V.: - Magyar vagy külföldi? H. F.: - Magyar. ' Sz. V.: - Fiatal, középgeneráció képviselője vagy idős? H. F.: - 35-50 közötti. Sz. V.: - Neves játékos volt vagy névtelen? H. F.: - Az utóbbi. Sz. V.: - Neves edző vagy névtelen? H. F.: - A kérdés nagyon szubjektív. De inkább neves, nem a Szigmánál ül először NB l-es kispadon. Sz. V.: - Hoz játékost vagy sem? H. F.: - Feltehetően igen. Különben Ön is megnyugodhat, mert a Szigma már az eddigi leigazolt játékosoknál is figyelembe vette véleményét, a szakmát nem szorítottuk háttérbe. Sz. V.: - Az utánpótlást is viszi? H. F.: - Természetesen, vezető edzőnek szeretnénk szerződtetni. Sz. V.: - Fővárosi vagy vidéki? H. F.: - Vidéki. Sz. V.: - Mennyire ismeri a Szigmát? H. F.: - Az átlag NB l-es edzőnél jobban. Sz. V.: - Rákérdezhetünk? H. F.: -Nem, mert ez volt a feltétele, hogy belementem a játékba. Marad a hétfői kivándorlás a sportcsarnokba. Nyárbúcsúztató Damay József sportmenedzser megint kézilabdatornát szerve/. Ezúttal nem olyan neves hazai és kllifoldi csapatoknak, mint azt januárban Tolnán tette, amikor a sportág élő legendájának számító Kolar Mardan is parkettra lépett. Persze a maga módján, a maga kategóriájában nívósnak ígérkezik ez a rendezvény is: 3-4 ország (KisJugoszlávia, Németország, Horvátország, Ukrajna) hozzávetőlegesen 14-16 különböző korosztályú utánpótlás csapatainak lenne Szekszárdon egy seregszemléje. Nem akármilyen csapatok jelezték már érkezésüket: Vasas (itt lesz a Szigmától leköszönő Papp György is, aki időközben az első számú magyar együttesnél lett utánpótlásfönök és egyben felnőtt másodedző), Podravka (horvát), Eintracht Baumetal (német), Szigma. A szervezők ezzel a megyében mindenképpen lijdonságerejü eseménnyel szándékosan nem akarták kikerülni szántszándékkal az ekkor (augusztus 25-28.) z^jló nemzetközi Sió-kupa kosárlabdatornát, véleményük szerint - és igazuk van - a két dolog nem üti egymást, sőt... A sportesemény kapcsán Szekszárdon szokatlan kavalkád, fesztiváljelleg kialakításához a tradicionális Sió-kupa a maga résztvevőivel hozzájárul. Az oldalt összeállította: Bálint György A szervező bizottság ugyanolyan komolyan vette a Húsos Világ-kupát, mintha egy kontinensviadal, hovatovább egy valamilyen világbajnokság lett volna. Aminek kedvező hatását a háromnapos viadalon bármilyen szerepkörben előforduló ember érezhette. Az a kevés néző is, amely a hőkatlanban szentelt néhány órát eme nagy eseménynek. Tudjuk, hogy az emberek a jó öreg kontinensünkön nem arról híresek, hogy tolonganának egy bármilyen rendű-rangú súlyemelő-eseményen - bezzeg Isztambulban, Melbourne-ban vagy Szófiában -, de azért egy ilyen nívójú rendezvényen nálunk, Szekszárdon, a magyarsúlyemelés újsütetű fővárosában legalább fél házat el lehetett volna érni a városi sportcsarnokban. Tartok tőle, hogy erre nem a nyári szabadságolások csúcsideje a legkedvezőbb időpont, no és az IWF, a Nemzetközi Súlyemelő Szövetség jelenlegi hozzáállása a sport értékét tekintve korábbi önmagához, a mezőny erősségét illetően devalválódó versenysorozathoz, a néző szempontjából szintén hátráltató tényező. Mercsényi Gyula, a Húsipari SE és a szervező bizottság Kulissza elnöke azon a négyszemközti megbeszélésen, amelyet a magyar sportdiplomácia második számú, a nemzetközi súly emelőélet első emberévelfolyt A tott, elmondta aggályait:Szekszárd tm EB-nívójú rendezés jogán Czankakvalitású klasszisokat követel! Ezért szeretné ezt a szerencsétlen nyári időpontot megváltoztatni késő tavaszira. Vagyis a jövő évi Világ-kupa - az itteniek elképzelése szerint - az áprilisban Varsóban rendezett EB után kéthárom héttel kerülhetne megrendezésre. Amikor még jó formában vannak a versenyzők, amikor még nem kezdődik el az újabb felkészülési periódus, amikor kellő anyagi motivációk birtokában „lecsalogatható" az európai krém. Aján doktor feltehetően „vette az adást", mert nemcsak tőle kértek... Látva azt a szponzori támogatást, arzenált, amit Mercsényiék összeügyeskedtek, a már említett „négyszemköztin" finoman feltette a szekszárdiaknak a kérdést: a közelebbi, illetve a távolabbi jövőben Szekszárd újfent vállalna-e - nem feltétlenül felnőtt - világversenyt? Azt mondják, költői kérdést tett fel...