Szekszárdi Vasárnap 1994 (4. évfolyam, 1-51. szám)
1994-08-07 / 31. szám
6 , SZEKSZÁRDI VASARNAP 1994. AUGUSZTUS 14. - Lehet védekezni a pollenártalom ellen? - Ahol a természetes ökoszisztémát megbolygatják, ott mindig a gyomok ütik fel először a fejüket, így szaporodott el Paks környékén is a vadkender. A mezőgazdaság átalakulásával itt is új gondok jelentkeznek. Kezelni, kaszálni kellene a közés parlagterületeket. Nemcsak géppel lehet kaszálni! Vannak városok, ahol önkormányzati rendelet úja elő a parlagfű irtását, s szabálysértést követ el, aki nem tartja rendben ilyen gizáló, akkor parkosítás során ezeket ne telepítsük. így lenne logikus. Víz, víz, tiszta víz - És a vizeink... ? - Örökös gondunk, legyen szó akár ivóvízről, akár fürdőzésről. Az egész megyében jó a vezetékes ivóvízzel való ellátás, de sok helyen vasas, ammóniás a víz. Ez ugyan nem egészségkárosító, de kellemetlen. A vízminőség javítása még évtizedekre programot ad nekünk. A csatornázás Szekszárdon 95%-os, a meKörnyezeti felelősségtudat ,Máma már nem hasad tovább"? A '90-es választások előtt minden párt zászlajára tűzte a környezeti problémák megoldását. De a környezetvédelem nem kampányok, nem Föld napja, nem ózon napja, nem világnapok kérdése, A környezetvédelem morál vagy ha úgy tetszik: filozófia. A környezeti nevelésről és szűkebb pátriánk környezeti problémáiról kérdeztük dr. Bényi Máriát, az ANTSZ közegészségügyi osztályának vezető főorvosát, akinek 11 éve már hivatásából adódóan is szívügye a környezetvédelem. (A beszélgetés nyár elején, a doktornő amerikai tanulmányútra indulása előtt történt) szempontból a portáját. Persze ehhez ismeretek is kellenek: így néz ki a vadkender, ekkor és ekkor kell irtani. Nálunk most elkezdődött az ismeretteijesztés, reméljük, nem lesz eredménytelen. A védekezés másik formája, ha tudjuk, hogy pl. az egér, a nyír, a nyár allergyében viszont alig több 35%-nál. Tolnában évente 12 millió m 3 vizet használunk el, ebből csak 7 millió kerül csatornába, 5 millió m 3 egyszerűen elszivárog, elszikkad. Ez azért nagyon sok. Meleg vizes fürdőink akár vonzóak is lehetnének, de a jórészt higiénés kultúrálatlanságból eredő nagymértékű bakteriális szennye-, zettség évről évre visszaköszönő gond. És sajnos élővizeink minősége is egyre romlik. A Duna nagy vízhozam ú, de azért riasztó, hogy pl. Budapesten a szennyvíz 80°/o-a minden tisztítás nélkül belemegy a Dunába. víziszappal és krómcserzett hulladékkal szennyezi a környezetét. Vállalkozások kora = környezeti nemtörődömség? - Ez utóbbi esetek átvezetnek a kisvállalkozások problémáihoz, amelyek már tágabb horizonton jelentenek gondot. - így igaz. Fontosak a vállalkozások, de azért olyan szemléletre lenne szükség, hogy tudjuk, hol lehet vállalkozni, és hol nem. Jó példák erre a kis üzletek. Egy csomó autó megáll ott, ahol nincs parkoló. Vagy egy autószerelő, ahol akár csak tíz autó fordul meg naponta. Ez a szomszédok számára már rendkívül zavaró lehet. Ma egy profitorientált társadalomban vagyunk, az a fontos, hogy nekem legyen meg a term^ kem, amit eladok a lehető leg^P gyobb haszonnal. Hogy közben milyen szennyvíziszapom keletkezett, a zajommal kinek ártottam, kit mivel bántottam meg - ez nem fontos. Csak az én érdekem a fontos, az egymás iránt érzett felelősség hiányzik. Mondják, a környezetvédelem sok pénz, környezeti gazdálkodás kellene. Csak ez valahogy nem működik nálunk. Nem működik igazán a szabályozás se, a -szemlélet se, most a piac diktál, minden a fogyasztásra serkent. Ismert példa, hogy a dobozos üdítőben duplán kifizettetik velünk azt a hulladékot, ami nem js kellene, hogy hulladék legyen. Mert üvegbe kellene csomagolni és visszaváltani. A tejet is. Sokkal több utántöltő automata kellene mos^^ porból, öblítőből. Mert nem ^P hisszük el, hogy 10 év múlva belefulItt a megyében van olyan galvanizáló, akinek a szomszédja kertjére folyik a galvanizálásból adódó és nehézfémekkel teli vize. Találtunk már bejelentés nélküli kis magán bőrgyá- Nemcsa k , tóbla de |assan a sz t, mé l, A legzajosabb és legszennyezettebb éppen a kórház szülészetének környéke rat i s' am i kicsiben a Simontornyai fák fdlé nő gyárhoz hasonlóan krómos szennyZaj, „ólmozott" lösz, pollenek - Doktornő, bár tudjuk, a környezetvédelmi gondok nem zárhatók megyehatárok közé, mégis, milyen problémákkal kell számolnunk és szembenéznünk Tolna megyében, illetve Szekszárdon? - A megye és a város küllemre nem kellemetlen, nem mutatja, mekkora problémák vannak. Pedig elég sok a gondunk. Kezdem az itteni szemétteleppel, habár ez nem környezetvédelmi, hanem köztisztasági kérdés. Mindenki tudja, hogy ez a város képességeit jelentősen meghaladó gond. Nekem mégis neuralgikusabb a zajterhelés, mert az emberekben nem is tudatosul, hogy ez a folyamatosan ránk jövő stressz mekkora kárt okoz. Talán a Duna-híd, és a hozzá kapcsolódó tehermentesítő út enyhít majd ezen a gondunkon. Számottevő iparunk nincs, így vegyi szennyeződések szempontjából viszonylag kedvező a levegőnk. A nitrogén-oxid és a kén-dioxid ötöde a megengedett egészségügyi határértéknek. Jelentősebb a városra telepedő finom löszpor, ami mosás hiányában lerakódik az utakra, rátapad a kipufogókból kikerülő ólom, s így végső soron a porral együtt az is bejut a szervezetünkbe. Szintén jelentős - ez minden mezőgazdasági megyére jellemző - a pollen. Egy éve van pollencsapdánk, azóta pontosan tudjuk, masszív nálunk a virágpollenek száma, sok allergizáló faj van, beleértve a vadkendert is. Ez ellen tenni kell, mert nagyon sok az asztmás beteg. Az utóbbi 10 évben megduplázódott a pollenek okozta allergiás légúti megbetegedések száma. A többi kémiai komponens „csak" aláás bennünket, a pollenek egyértelműen betegséget váltanak ki.
