Szekszárdi Vasárnap 1994 (4. évfolyam, 1-51. szám)

1994-08-07 / 31. szám

16 1994. AUGUSZTUS 14. SZEKSZÁRDI Kis szabadság, aztán megint a munka A tavalyi nagy sikerre alapozva az idén is megrendezték Tatán a jazzkutatók második nemzetközi találkozóját, amelyet a Magyar Jazzkutatási Társaság, valamint a Jazz Oktatási és Kutatási Alapítvány neve fémjelzett. A szakmai előadások után a szó minden érteimmében vett forró hangulatú élő koncertek egyik legnagyobb sikerű együttese a Szekszárdi Jazz Quartet volt. Legújabb CD-felvételük szinte még melegen került a rajongók kezébe. Dr. Hulin István meséli: k 'jszakánként ezeken az élő hangversenyeken összesen 12 zenekar játszott. A magyarok mellett franciák, finnek, szlovének is. A tábor sztárvendége Joe Murányi volt Amerikából, aki már kint született magyar és arról híres, hogy Louis Armstrong utolsó együttesének klarinétosa volt 1967-7l-ig. Lajosnak hívta a nagy mestert. Nagyon jópofa ember volt Murányi úr, élveztük az előadásait, élő jazztörténelmet varázsolt elénk, hiszen a hőskorszak ~ ivát meg is élte, s már a húszas vekből vannak emlékképei. Mesélt New Orleansról, annak légköréről, jó kis zenei illusztrációkkal. - Ha jól tudom, ön is tartott előadást. Miről? - Szerény kis beszámolót tartottam az egyik napon, amikor is Szekszárd jazzéletét volt alkalmam bemutatni. Ajazztriót, aztán a big bandet, majd a spirituáléquartettet, majd a jazzquartettet. - Mi itthon nagyon is hozzászoktunk a színvonalas, mozgalmas művészeti együttesek, előadók „teljesítményéhez", de vajon milyen a külső megítélésük? - Egyfelől nagyon elfogult vagyok, de ismerve a nagyobb városok komoly- és könnyűzenei életét, Szekszárd igen csak az élenjár, abszolút értékben is, lévén kisváros. A tatabányai zenészkolléga például azzal kezdte a mondandóját, hogy ők sajnos nem büszkélkedhetnek ilyen kitűnő zenekarokkal, mint Szekszárd. Ö mondta - Mégis, mennyire lehet híres a Szekszárdi Jazz Quartet? Milyenek a külföldi visszhangok? - Amikor a '80-as évek végén másodszor voltunk Lengyelországban egy nagy fesztiválon, az ottani jazzszövetség elnöke azt mondta, hogy amatőrök vagyunk profi szinten. Köztudott, hogy a lengyelek milyen jól művelik a jazz-zenét, úgyhogy ezt a mondatot nagy elismerésként vettük. Voltak ott jobban előadott zenék is, de ami a mi kuriózumunk, az a sajátos stílusunk. Ezt értékelték már akkor is. -Mi ez a sajátosság, ez a másság? - Eredetileg nagyon kellene hasonlítanunk egy világhírű együtteshez, a Modem Jazz Quartetthez, mert felállásunk ugyanaz. Mi azonban nem akartunk hasonlítani, elhatároztuk, hogy a saját muzsikánkat játsszuk és nem úgynevezett jazzstandardeket, mindenki által ismert, örökzöld témákat, s reméltük, hogy ez a zene megszólalásában, hangzásában valami más lesz. - Olyan szekszárdi ízű... - Nagyon hízelgő, de a lényleg az, hogy mi 99°/o-ban, ahogy a lemezeink is bizonyítják, saját kompozíciókat játszunk és ez a muzsika fülbemászó. Úgy fogalmazzuk, hogy sok , a melodikus, ritmikai variáció. - Itt a legújabb CD-felvételük. A borítót és a zenét illetően is egyfajta folyamatosság legújabb példatára. - Nos, Tatán a szakma voltjelen, s azt mondták, hogy ilyen magas színvonalú lemezborítókat ritkán lehet felmutatni Magyarországon. Kérdezték, mi a titka, mindtuk, hogy ugyanaz a grafikus és fotóművész, nevezetesen Schubert Péter és Schöck Gyula csinálta mindegyiket, miközben ők is átgondolták, mit fejez ki a zenénk, s ehhez ők mit tudnak képben hozzáálmodni. - A mostani, a kereszttel áthúzott két négyes strigula nagyon is konkrét, a címmel is harmonizál. - TENIVERSARY, az elmúlt 10 év zenei munkásságának, a még meg nem jelent számainknak a gyűjteménye. Ott a táborban forró fogadtatásban részesült, azonban a visszajelzéseket még várni kell. - Gondolom, ottvoltakamédiákis. - Az egész programot felvették CD-re és videofelvételt is készített a Los Angeles-i 9 múzsa elnevezésű tévélánc is. - Most jut el az együttes híre először az USA-ba? - Minden bizonynyal. Európában, úgy értem adminisztratíve, elvileg ismertek vagyunk, mert az európai jazzfederationnak a lemezarchíváló központja Franciaországban van, ahova úgy kell elküldeni a köteles példányokat, mint itthon a Széchenyi Könyvtárba. - Milyen a kapcsolat a hazai együttesek között? - Amikor szegény Lőrinczy Gyuszi halála után, tavaly Béres János basszusgitárossal felállt az új csapat, meghívtak bennünket Szegedre a jazznapokra. De nem tudtunk részt venni. Most megyünk, október 7-én mi leszünk a nyitó zenekar. Úgy gondolom, számon tartjuk egymás munkáját. - És mikor lesz a szekszárdi bemutató? - Novemberben. Aztán, ha minden igaz, mivel nemrég pályáztunk a Jazz Alapítványnál, amelyet a Soros Alapítvány évente 10-12 CD-felvétellel támogat, itthon, a közönség előtt módunk lesz egy új lemezt készíteni. Tavasszal lesz ez, amikor a Babits művelődési ház a 25 éves jubileumát ünnepli. Igazi ünnep lesz az számunkra, mert az az igazság, hogy a szekszárdi közönséget nem lehet másikkal helyettesíteni. (Folytatás a 4. oldalon.) Orvoslás és jazz - egy élet