Szekszárdi Vasárnap 1994 (4. évfolyam, 1-51. szám)

1994-01-23 / 3. szám

1994. JANUÁR 23. , SZEKSZÁRDI VASARNAP 15 Helykereső Hetente három nap, kedden, csütörtökön, pénteken reggel 8.50-kor a Petőfi adón ezzel a címmel sugároznak műsort, munkáról, esélyről boldogulásról. Nőkről, nemcsak nőknek! Sas Erzsébet oldala Esélyek az 50. év körül A Tolna Megyei Munkaügyi Központ regionális kirendeltségének vezetőjét, Csiki Attilánét, a 45. év és a nyugdíjkorhatár között munkanélkülivé vált nőkről kérdezem. - Hány százalékát teszik a munkanélkülieknek, s milyen lehetőségeik vannak az újrakezdésre? - Az összmunkanélküliek 15%-a esik ebbe a korosztályba. Szinte semmiféle esélyük nincs. Az átképzést elsősorban a pályakezdők vállalják, másodsorban aki egy-egy szakmában, foglalkozás" an több évtizedet eltöltött, már nem érzi alkalmasnak magát egy merőben más területre való átképzésre. Ami még azokat is gátolja, akiknek lenne erejük, kedvük vállalni az átképzést, azokat megakadályozza az, hogy tény, a munkahelyek, amelyekből napi 160-250-et tudunk felkínálni, 90%-ban 45 év feletti nőket nem vesznek fel. - Ezek szerint az esélyük minimális az elhelyezkedésre? Mit lehet segíteni nekik és hogyan? - Vannak foglalkozások, munkahelyek, amelyek mindig nyitottak. Ilyen az egészségügyi pálya, ahol ugyan nem képesített munkakörben, de mindig van üres hely. Azoknak azonban, akik ügyviteli munkában dolgoztak, s menetközben nem képezték-képezhették magukat, pl.: számítógép stb., azoknak az elhelyezkedése eredeti munkakörükben szinte lehetetlen. Vannak konkrét foglalkozások, mint a jó könyvelő, egy jó varrónő, amelyek a vállalkozói szférában nagyon keresettek, s minden esélyük megvan, hogy rövid idő alatt el tudjanak helyezkedni. - A hivatal dolgozói bzonyára sok egyéni probléImával találkoznak, hisz aki több évtizedet ledolgozott egy helyen, az a váltást, pláne a teljes kilátástalanságot elég tragikusan élheti meg... - Ezeknek a nyomasztó gondnoknak a megoldására hoztuk létre az Álláskeresők Klubját, ahol álláskeresési technikai tréningen vehetnek részt, s aki teljesen elveszítette az önbizalmát, az pszichológus segítségét is kérheti. - Mennyit segít ezeknek a nőknek az előnyugdíjrendszer? - Négy feltételhez kötött, hogy a természetes nyugdíjkor előtt 3 évvel kérje, minimum 15 év szogálati ideje legyen, a munkaügyi hivatal nem tudott számára munkát biztosítani, s 180 napig munkanélküli-járadékban részesült, betöltötte az 52. évét. A nyugdíjkorhatár ugyan emelkedik, de folyamatos kedvezményeket kapnak azok a munkanélküliek, akik egyébként 55 éves korukban mentek volna nyugdíjba. - Mit tartanak önök a leghatékonyabb álláskeresésnek? - Ha a munkanélküli azon túl, hogy a mi segítségünket is kéri, igénybe veszi, nem szégyelli munkanélküliségét - hisz nem tehet róla -, nem titkolja, hanem környezetében elmondja, s segítséget kér, vár a körülötte élő baráti, rokoni, lakótelepi s egyéb közösségektől. Bölcsességek a munkáról „A munka öröm nélkül alantas. A munka szomorúság nélkül alantas. A szomorúság munka nélkül alantas. Az öröm munka nélkül alantas." (Ruskin) „Mennyivel boldogabb volna a/ emberiség, ha a munka nem táltságdija. hanem célja volna az éleiének." (Rodin) Vendégem a Gemenc presszóban Szilli Györgyné, a Korzó Áruház osztályvezetője. Amiért randevúra hívtam, az a sok mende-monda, amit már hetek, vagy talán hónapok óta hallani lehet szerte a városban az áruházzal kapcsolatban. A Korzóban valami változás lesz, eladják, bővítik, elbocsátanak dolgozókat, megváltozik a profil, privatizálják. Mindenki mást mond, s most halljuk mit mond aki ott dolgozik? - Hasonlókat hallunk mi is az utcán, a buszon. Az a legfájóbb mindannyiunknak, hogy az üzlet jövőjével kapcsolatban semmi konkrét dologról nincs tudomásunk. Ez annál is inkább rossz érzéssel tölti el az áruház dolgozóit, mert a Korzó Szekszárd város egyik meghatározója, hiszen csak a Skála nagyobb áruház nála. Földszintes, frekventált helyen van, s nemcsak a szekszárdiaknak, de a vidékieknek is kedvenc vásárlóhelyük. - Mióta is? - Huszonhárom éve. Ami egyben azt is jelenti, hogy az ott dolgozók éppen abban a korban vannak velem együtt, hogy szakmai tudásuk, tapasztalataik felsőfokán, amikor legtöbbet tudnák nyújtani, és továbbadni a fiataloknak. Az eladók nagy része a nyitás óta dolgozik ebben az áruházban. - Kié lesz a Korzó, ha nem marad a Népbolt tulajdona, amint azt beszélik? - Jelen pillanatban még a Népbolt részvénytársaságé, addig amíg 1994. február 14-én az új tulajdonossal a közgyűlésen nem találkozunk. Ott fog minden további eldőlni. - Mit jelent ez a bizonytalanság a dolgozók körében? - Nincs konkrét tudomásunk róla, ám körülöttünk kisebb-nagyobb cégeknél, vállalatoknál azt látjuk, tapasztaljuk, hogy a váltás általában létszámcsökkentéssel jár. - Természetes, hogy az állását mindenkifélti. A kővetkező kérdést kicsit félve teszem fel, szívből remélem nem értik félre. Olyan jól keresnek a Korzó Áruházban, hogy féltem kell az állást, vagy csak a biztosat kell félteni, illetve féltik? - A biztosat. Ajó keresetről csak annyit, hogy vannak itt több mint harmincéves gyakorlattal rendelkező, kitűnő dolgozók, akik tízezer forintot alig meghaladó fizetést visznek haza. Mégis ez biztos. A másik, hogy ha mégoly jó szakemberek is, ha létszámcsökkentés lesz, semmi esélyük, hogy egyénileg kezdhetnének valamit, hisz a fenti öszszegekből kitűnik, hogy abból nem lehetett tőkét gyűjteni, amely egy vállalkozás alapja lehetne. - Személy szerint ön, hogy éli meg ezeket a bizonytalan heteket? - Eddig úgy éreztem, hogy a 35 éves munkaviszonyom, a szakmai tudásom, tapasztalatom, jelenlegi beosztásom, biztonságot jelent a jövőmet illetően. S most a két és fél éve tartó privatizációs huzavona után rájöttem, hogy még sosem éreztem magam ilyen bizonytalanságban. - Hogy éli meg? - Nehezen. Éjjel-nappal foglalkoztat a gondolat, a jövő, s nemcsak magamért, azokért is akik kollégáim, akik hasonló korúak, hasonló időt töltöttek le ebben a nehéz szakmában. - Sokszor elhangzik manapság, hogy bizonytalanságban vannak olyanok akik évtizedekig dolgoztak egy munkahelyen... - Sajnos. Jómagam is 1959. január 14-én kezdtem a Népboltnál. Első és egyetlen munkahelyem. Tíz évig eladó, vezető eladó voltam, 20 évig áruforgalmi előadó, ellenőr, a Korzóban 1989. július 27-e óta dolgozom, mint osztályvezető. El sem tudom képzelni, hogy mást csináljak, mint kereskedelemmel foglalkozzam. - Mi az, amit a legjobban szeretne? - Bizonyosságot. Hogy azok a kitűnő eladók, szakemberek, akik ebben az áruházban dolgoznak, módot és lehetőséget kapjanak arra, hogy ezt bebizonyíthassák. - Nehéz időszakot él át kollégáival együtt. Otthon ez a feszültség bizonyára megnehezíti a pihenés óráit is. - Hazaviszem a szorongást, mert nem lehet levenni, mint egy kabátot. Kötök, amit nagyon szeretek, s ami kicsit nyugtat is, s aki mindent elfelejtet velem az a hatéves Tamás nevű unokám, akiről ugye nem kell elmondanom, hogy a legszebb, a legokosabb gyerek és imádom.