Szekszárdi Vasárnap 1994 (4. évfolyam, 1-51. szám)

1994-07-24 / 29. szám

1994. JÚLIUS 24. SZEKSZÁRDI 13 N= I em lehet ez másként most sem. # angos nyári szekszárdi rendezésű ;enyek forgatagában, augusztus el­ső hetében beköszönt a Húsos Súly­emelő Világ Kupának az idén három­napos rendezvénysorozata (augusztus 5-6-7.). Amelyet még rangosabbá tesz, de egyúttal súlyemelő-fesztivállá is va­rázsol az ezzel párhuzamosan zajló női magyar bajnokság. Pénteken délután a már világhírű lányaink lépnek dobogó­ra, aztán szombaton és vasárnap a férfi magyar bajnokság és a Húsos Világ Ku­pa. Szerda délig hét ország nevezett: Belorusszia, Algéria, Dél-Korea, Uk­rajna, Szlovákia, Spanyolország, Ro­mánia. A szekszárdiak közül a győze­lem reményében dobogóra lép Czanka Attila, akinek a jelekből ítélve a szoká­sos Európa-hírű riválisok hiányában sem lesz sétagalopp a világkupa, egy ukrán juniort a nagyon komolynak te­kinthető 310 kilós összetettel neveztek. Ennyivel Dzsakartában - ahol a mi Farkas Zolink indult - az ő súlycso­portjában világbajnoki címet lehet nyerni. Valószínűleg az ukránoknak nincs pénzük az indonéziai utaztatásra. De az is lehet, hogy csak vastagon fogott a ceruzájuk, amikor leírták a kilókat... Erősítés? A tréner nyilatkozata után mi hír a játékosokról? Várkonyi bejelentette visszavonulását, amit a vezetés tudo­másul vett, de arra kérte, gondolja át még egyszer a szándékát. Bihari pénz­tárcába vágó, kosárlabdával ütköző ci­vil dolgai miatt hasonló elhatározásra jutott. Zerényi után van érdeklődés Fehérvárról, de az ő esetleges távozása a centerkérdés megoldásának függvé­nye. Erősítés? Tárgyalási szakaszban van az „adu ász" Madaras és az új pers­pektívával kecsegtető, még ismeretlen, volt válogatott orosz center ügye, mi­képpen Kranyecz Zsuzsa szülés utáni visszatérése is. Nagy téma most a német sajtóban a sváb világbajnoki álmokat szertefosz­lató, a labdarúgóvébé egyik felfede­zettjének számító bolgár Jordán Lech­kov. Mert a Bundesligában, nevezete­sen Hamburgban játszik. Legtöbbet a mesebeli Hókuszpókra emlékeztető külsejével, kopaszságával foglalkoz­nak. Nem éppen a németekre mért sorscsapást enyhítendő humor, a kari­katúra világából, merítve. Megje­lennek a mintegy 9-10 évvel ezelőtti Lechkov fotók, amelyek a bolgár focistát dús hajjal, pajesszal ábrázol­ják, s nem marad el a szenzációértékű konklúzió: Csernobil nála is megtette a hatását... A ledöbbentő párhuzam olvastán rögtön hazai, egész pontosan szek­szárdi vizekre evezek. Hirtelen eszem­be jutott a tavaly ilyenkor Izraelbe el­adott orosz center Gontareva esete, amikor az orvosok sem nagyon tudtak választ adni, miért nem terhelhető, egy kiadósabb sprint után, miért kell le­cserélni. Mert a vérvizsgálat eredményeiből ez egyáltalán nem következett. Ami­kor valaki „Csernobilt kiáltott", köz­vetlen környezetéből jött a „marha­ság" elutasító válasz, de a manapság látottak, hallot­tak ismeretével, tapasztalatával már azt mondom: nem kizárt, sőt! Ügy tűnik, Sa­jó Péter, az egykori menő szekszárdi biciklista mindenképpen a legtökéle­tesebbet cselekedte, amikor fittyet hányva a sportbéli és a politikai nyo­másnak, egyszerűen bojkottálta az atomkatasztrófa után néhány hó­nappal a mai Ukrajnában zajló ver­senyt... A 7 embere Kovács József Ami nem sikerült másoknak hosszú évtizedeken át, az igen a KSC Szek­szárd vezetésének... Mármint az, hogy kimozdítsa a bajai kosárlabda atyames­terének is aposztrofált, még ma is ezer szállal ehhez a városhoz kötődő kosár­labdatudort, Kovács Józsefet. Neves edző után egy még nevesebb... Az 57. életévét taposó, az egyéniségre vonatkozó jegyeket az őt nem is­merőnek is már a má­sodik mondatával el­áruló Kovács József ak­kor öltötte magára het­venszer a címeres mezt, amikor a magyar kosárlabda a nagy ötve­nes évekbeli hőskor­szaka után még Európában volt. Há­rom EB-n szerepelt a hatvanas évek­ben, '61-ben 4., '68-ban 13., '69-ben 8. ­de a legemlékezetesebb mérkőzésének mégis egy '67-es EB-selejtezőt említ, a németek ellenit, amikor elmondása szerint „levette" a németek dobógépét a pályáról, s a magyar válogatott beju­tott az EB mezőnyébe. Edzői sikerei a fiatalabb évjáratú szurkolók előtt is is­mertek: a semmiből kinőtt egy, a távol­létében eléggé düledezőnek tetsző, vi­déki kosárlabda-fellegvár Baján, mely kizárólag csak saját nevelésű játéko­sokból építkezett. A kirakatban magyar kupagyőzelem, utolsó meccseken és utolsó pillanatokban elúszott bajnoki döntő utáni ezüstérmek. Szekszárd mindenképpen új fejezet. Az első ed­zés végén kérdezősködtünk. - Nos, ahhoz képest, hogy jó néhány éve úgy vélekedett a női kosárlabdáról ­noha saját lánya is űzi -, mint a férfinép nagy többsége a női fociról, szóval egy újabb meglepetésmorzsa, hogy Szekszár­don új fejezetet kezd a sportpályafutásá­ban. - Nem tagadom, mondtam valami ehhez hasonlót, de talán megbocsátta­tik!... Mindenem a fiú-, a férfikosárlab­dához köt, elfogult voltam, de a jelek­ből ítélve, ma már nem annyira vagyok. - Behegedtek már annak a mélyütés­nek a sebei, amit legutóbb a bajai kosár­labdától kapott? - Ne firtassuk ezt, nálam már szóra sem érdemes ez a téma. Meg kell nézni mi történt és mi történik a bajai kosár­labdában távozásom óta. Egyébként a gyerekekre nem haragszom, ha tehe­tem, ott vagyok a meccseiken, ők nem tehetnek semmiről, kiszolgáltatottjai a szerintem egyáltalán nem törvénysze­rű negatív folyamatnak. - Baján nagy rácsodálkozást váltott ki az ön Szekszárdra igazolása, itteni mun­kásságával szánt szándékkal akar-e üzenni annak a maroknyi társaságnak, akit emiatt kritika ér? - Nem foglalkozom velük, nem csi­nálok ingyenreklámot az arra nem ér­demesülteknek. Kizá­rólag az új feladat érde­kel, az itteni jobbítás, egy bizonyos tulajdon­ságom még mindig nem változott: utálok, gyűlölök veszíteni!... - Önnek a szakma tényleg a kisujjában van, még mindig az or­szág legjobb edzői között emlegetik. De a női vo­nal kényes jegére most lép először, érez valami különöset, szo­katlant? - Ha a kérdés mögött az van, hogy fé­lek-e, aggódom-e: határozott nem a vá­laszom. Engem nem ilyen fából farag­tak. Izgalmas feladatnak, új kihívásnak érzem. Jobban fel vagyok villanyozva, mint ha csak egy férficsapathoz térek vissza. - Elég nagy az elvárás a közönség ré­széről, mert nem csak eredményben, ha­nem játékban is az elmúlt tíz év egyik leg­jobbját produkálta a csapat. - Gondolom azért szerződtettek, hogy minimum ilyen, de inkább még jobb legyen a csapat. Nézze, igazándi­ból még nem ismerhetem a csapatot ­jó ha talán kétszer, a Sopron ellen lát­tam játszani őket -, de azt már most az első edzés után ki merem jelenteni: ha itt lesz a Madaras, meg egy orosz center is jön, akkor ennek a csapatnak még jobbnak kell lennie. Különben le kell vonnunk a szakmai következtetéseket - személyre szólóan. - Azt mondják, rövid idő és a DVTK­ban kosarazó lánya is itt lesz. - Hagyjon már maga is békén, ezzel a pletykával. Tárgyalásunkkor ez még csak szóba sem került. A lányom kü­lönben is sérült, műtötték, nem tudom mit hoz a jövő számára. - Mi lehet Kovács József esetleges női sikerességének a záloga, mivel akarja meglepni a mezőnyt? - Ha úgy tetszik, lopni akarok a fér­fiaktól, akik nemcsak kosárlabdáznak, hanem futnak is. Adaptálható férfiele­mek becsempészésével szeretnék meglepetést okozni. A sportoldalakat összeállította: Bálint György

Next

/
Oldalképek
Tartalom