Szekszárdi Vasárnap 1994 (4. évfolyam, 1-51. szám)

1994-07-03 / 26. szám

1994. JÚNIUS 26. 393 , SZEKSZÁRDI USARNAP „Van aki szalvétát gyűjt, én repülőgéproncsot..." Valaki azt kérdezte tőlem: „- Mondd, te ismered a Tálosit, akit a repülőgéproncsok érdekelnek?" Aztán más azt mondta: „ Te, a Tálosi Zolinak, tudod, aki triatlonozik, az Antritt Rádióban megy a sorozata a repülés történetéről." Végül találkoztam Tálosi Zoltánnal, aki régi pénzeket, fegyvereket gyűjt, és órákon át mesélt a repülésről, s különös hobbijáról, a roncsgyűjtésről. Ami nálunk sokáig tiltott irodalomnak számított Régi idők pilótái Tálosi Zoltán, aki megszólaltatja a roncsokat egyik pilótája, a szekszárdi Hemmert László hadnagy Messerschmitt NE 109-es gépével 1944 nyarán lelőtt egy P-38-as Lightning vadászrepülőt, ami Kajdacsnál zuhant le. Egy ismerősömnél megtaláltam a repülő kerekét, s most azt szeretném megszerezni. A 2 1. fiúk többsége kamaszkorában arról álmodik, hogy pilóta lesz, talán búvár, hegymászó vagy barlangász. Hosszabb-rövidebb ideig sokan ki is próbálják, végül biztos megélhetést kínáló polgári pályát választanak. - Mióta az eszemet tudom, mindig szerettem volna repülni, de csak mostanában, 28 éves fejjel engedhetem meg magamnak, hogy ki is próbáljam. A roncsgyűjtésről pedig annyit: van, aki szalvétát gyűjt, én roncsokat. Évek óta foglalkoztat a magyar királyi légierő története a második világháborúban. Egy Tolna megyei eseményről olvasva arra gondoltam, megnézem a helyszínt. Fácánkertben egy Junkers 52-es hárommotoros német szállítógép hajtott végre kényszerleszállást. Amikor a tankolás után fel akart emel•

edni, a szántóföld végén a nyárfásnál les fordulót vett, visszacsúszott a földre és összetört. Mikor ott jártam, már csak néhány „apróság" volt meg a gépből. A motor szerelőnyílásának ajtaja az imaház kútjának tetejéül szolgált, az oldal és a szárny lemezeit disznóóltetőként használták. nosítani a lezuhant gép helyszínét, bár volt, akinek a nagybátyja éppen a szerencsétlenség pillanatában járt arra lovas kocsival. Azt hitték, azt akarom bizonyítani, hogy ellopták a gépet. - Úgy tudom, egy ily módon talált alkatrész a Hadtörténeti Múzeum érdeklődését is felkeltette... - Az őcsényi repülőtéren ástunk ki egy motorágyat, ami éppen illett az általuk korábban talált motorhoz, hát felajánlottuk nekik. - A sport, a repülés és a roncskutatás ma teljesen kitölti az életed. De mi lesz néhány év múlva? Ha megnősülsz,. mondjuk a roncskeresést, mint egy kinőtt ruhát, beakasztod a szekrénybe? - Nem könnyű erre válaszolni. Ameddig anyagilag bírom, szeretnék repülni. A roncskeresés miatt nem aggódom, lesz még mit tennem, hiszen korántsem teljes a lista. Például a Szekszárdon, a vasútállomás környékén, a Keselyűsi út közelében a töltésbe belezuhant PO-2-es gépről, vagy a felüljáró környékén szerencsétlenül járt JAK-9esről egyelőre semmit sem tudok. A következő hetekben dr. Szabó Géza régésszel és a búvárokkal a Balatonra megyünk, mert vag néhány hely, ahol a régészeti leletek mellett roncsokat is gyanítunk. S keresem azokat az embereket, akik a második világháború alatt pilótákként vagy szerelőkként a légierőnél szolgáltak. Gyűjtöm a fényképeket, a régi újságokat... Ja, és a roncsokat. NAGY JANKA TEODÓRA Fotó: - kafi Közben megismerkedtem néhány emberrel, akik az ország más területén roncsgyűjtéssel foglalkoznak. Ha találnak valami adatot, kimennek a helyszínre, s beazonosítják. Én is kezdtem gyűjteni a repüléssel foglalkozó könyveket. Kiírtam és térképre vittem a Tolna megyei légi eseményeket, az időpontot, a szerencsétlenül járt gépek típusát. Úgy igazítottam kerékpáredzéseim útvonalát, hogy eljussak ezekre a helyekre. Ha előkerült valami érdekeÍ

ebb roncsdarab, például egy kerék agy műszer, azt igyekeztem megszerezni. - Most éppen mi foglalkoztat, milyen roncsdarab után kutatsz? A Puma vadászrepülő osztály - Nem lehet könnyű Jéladat a közel ötven éve történtek nyomába eredni. Szívesen emlékeznek az egykori szemtanúk? - Azok mesélnek inkább, akik gyerekek voltak a háború alatt. De nem könnyű szóra bírni őket. Egy szekszárdi ismerősöm például részt vett a délolaszországi kiképzésen, sőt, elmondása szerint fényképezett is. Először szívesen mesélt, azonban néhány nap múlva, amikor visszamentem megnézni a fényképeket, majdhogynem elzavart. Sokan azt gondolják, valami hasznot akarok húzni az egészből. Nehéz megértetnem, hogy nem anyagi előnyért csinálom. Bátaapátiban például csak hosszas keresgélés után sikerült azo-