Szekszárdi Vasárnap 1994 (4. évfolyam, 1-51. szám)

1994-07-03 / 26. szám

1995. JÚLIUS 3. , SZEKSZÁRDI VASARNAP 5 Volt (6.) A mai Kölcsey lakótelep a Kölcsey utcáról kapta a nevét. Ez az utca itt kezdődött, ahol a képen látható. Az utca bal oldala a selyem­gyár volt, ami nem volt igazi gyár, csak se­lyemgombolyító, az utca jobb oldala nem lát­ható, ott már áll a művelődési ház. A jobb ol­dali sarokház, a Petényi cukrászda viszont már eltűnt, lebontották. Ez az utca egészen a Séd patakig tartott, mígnem átvágták a 160­as házzal. A selyemgyárat, amely aztán ké­sőbb cipész kft., meg bőrdíszmű lett, szintén lebontották húsz évvel ezelőtt. Ma tér, szép nagy tér található a helyén. Meseszép álom v nemcsak gyerekeknek - Mi újság Hollóéknál? - kérdeztük Ritter Pétertől. - Nagyon dolgozunk. Most készül­nek az új gyermekkazetták felvételei, amiben az az érdekesség, hogy ma­gunk írtuk a szöveget.' - Mir ól szól a kazetta? - Mozaikszerűen villantjuk fel a gyermekvilágot, Sili Károly és Kovács Gábor szövegeivel, de dramaturgiai fo­nala nem lesz. 4-10 éves korig ajánljuk. - Milyen lesz a zene? - Kissé visszakanyarodunk a gyöke­rekhez, tehát a magyar népzenei alapo­kon nyugvó ős-Holló stílushoz, tam­bura, hegedű, brácsa, gitár, ének hang­zással. A régi dalainkat dolgozzuk fel egyébként, s remélem szeptemberre előállhatunk vele, amiért köszönet a szekszárdi segítő szponzorainknak. Sokba kerülne a kiadás nélkülük? B Nagyon. Sok százezer forintba, zerencsére saját stúdiónkban készül­nek a felvételek, így kevesebb a költség. Magunknak spórolunk. - Hogyan készül egy kazetta? - Először megírjuk a dalokat és a szövegeket, ez esetben a régi dalokhoz készültek új versek, utána pedig na­gyon kemény stúdiómunka követke­zik, ami több száz órát kíván. - Tévé, videó? - Dal a hajnalhoz címmel most feje­ződött be két videoklip vágása. A két dal tulajdonképpen csak egy, de két nyelven, németül és magyarul is éne­keljük. - Miért? - Miért? Álmodozunk... És talán egyszer majd nyugaton is énekeljük a szerzeményeinket. Először azonban a hazai német nyelvű adásokban vetítik majd. Tudunk németül, ezért csináljuk. - A Deutsche Bühnében is évek óta vannak műsoraitok. - Mostanában kevesebbet játszunk, mert koncepcionális ellentétek vannak kö­zöttünk. Mi abból indultunk ki, hogy a 4-12 éves gyerekek nem tudnak németül. - Kellene, hogy tudjanak? - Nem arról van szó, hogy kellene-e, nem ártana, de nem tudnak. Ez tény. Mi. oámet és magyar nyelven játszunk nekik, a színház pedig azt szeretné, ha kizárólag német nyelven hangzanának a műsorok. így ezek a ma már több százszor ját­szott műsoraink nem férnek bele el­képzeléseikbe. Mi általában németül énekelünk és magyarul szólunk a gye­rekekhez. Marad viszont a Zweites Lied című, középiskolásoknak szóló műsorunk, ami kizárólag németül hangzik. Magyar költők németül éne­kelt versei ezek. - A beszélgetés tulajdonképpeni apro­pója a Soros Alapítványtól elnyert na­gyobb pénzösszeg, amiért 3x10perces né­met-magyar műsort kell a városi televí­zió segítségéve! elkészíteni. - Országos terjesztésű tévéműsorra készülünk, gyerekekhez szólunk, illet­ve énekelünk. Levente Péter műsorai­hoz hasonló elképzeléseink vannak. Reméljük, hogy néhány hónapon belül elkészül és a gyerekek szeretni fogják. Szóval ennyit tudunk felmutatni az idén, egy videoklippet, a háromrészes tévéműsort és a gyerekkazettát... - Zenei aláfestés még nincs lapunk­ban, de a szövegből, a gyerekeknek ké­szülő kazettáról kaphatunk ízelítőt? - Szívesen. Csillagágyon pici szív dobban, a végtelen arcán kék tűz lobban. Meseszép álom most a világ. Alles Gute, Holló! Judika Lesz - nem lesz gyógyszertál? A Csatári-torokban kiépülőben van egy déli városközpont, amely az egy­re terjeszkedő településrész lakóit szolgálja. A közelmúltban átadott szol­gáltatóház a Julius Meinl üzlettel, orvosi rendelőkkel és még értékesítésre váró üzletekkel, vendéglátó részlegekkel is ezt a célt szolgálja. A tervek sze­rint gyógyszertár is helyet kapott volna az épületben, megvalósítására azon­ban nem került sor. Felvetődött ugyanakkor, hogy innen néhány méterre, a cukrászda mellett vállalkozói alapon építene és működtetne egy ajánlattevő gyógyszertárat. Az ott élők támogatnák a javaslatot, hangzott el néhány hó­napja dr. Leidecker Jenő, a körzet képviselője által összehívott lakossági fórumon. A folytatásra egyelőre várni kell. Az önkormányzat gazdasági bizottsá­ga megtárgyalta a témát és nagy többségben nem támogatta. Az oka: a rendezési terv zöldterületet jelöl meg ezen a helyen, ennek megváltoztatá­sára alapos indokkal kerülhet sor. Másrészt a már említett szolgáltatóház­ban ma is létezik egy érvényes hatósági engedély gyógyszertár indítására - foglalta össze a bizottság vezetője a helyzetet, hozzátéve: az igény jogos, ő maga egyébként a megvalósítás mellett voksolt. Hasonlóképpen húzódik, halasztódik a Baktai ABC alatti területen egy új szolgáltatóház építésének az ügye. A már említett fórumon szondázta meg a lakosság egy részét képviselő és ajánlattevő vállalkozó. A résztvevők nem találták rossznak a gondolatot, feltéve, hogy nem zajos szolgáltatások­kal foglalkoznának az épületben. De a szomszédos házakban lakók érdekét is szem előtt kell tartani, akik ez ügyben még nem mondtak véleményt. A rendezési terv is zöldterületet ír elő, ezért bizottsági támogatást, egyelőre legalábbis, nem kapott az ajánlat. Szekszárdi történetek Vb-láz Benne vagyunk nyakig. Két hete folyton-folyvást megy a verkli. A világbajnokság verklije. Sok szakember szerint az utóbbi év­tizedek egyik legnagyobb világbaj­noksága, mind a szinvonalat, mind a létszámot, a körülményeket ille­tően. Időnként hatalmas az a mű­sor, amelyet estéről estére végig kel! izgulnunk. Emlékezzünk egy kicsit negyven évet visszafelé. Negyven éve folyt a svájci vb. Minden magyar foci­drukker, aki akkor már élvezte a já­tékot, az elismerheti, hogy soha annyit még nem beszéltek egy meccsről, mint arról a bizonyos ber­ni döntőről, ahol nekünk csak az ezüst jutott. Hogy milyen volt akkor egy vb például itt ebben a kisváros­ban? Hát az bizony nagyon-nagyon emlékezetesnek tűnik még ennyi év elteltével is. Azt kell mondanom, hatalmas nagy élmény volt, szinte megállt az élet mindenhol. Az előtte lévő év őszén aratott fe­nomenális győzelem az angol csa­pat otthonában, teljesen feldobta ezt a kis népet. Minden kisváros és minden falu szinte valamennyi la­kosát. Ültünk és hallgattunk. Ter­mészetesen a rádió előtt ültünk és Szepesi Györgyöt hallgattuk. Ő volt az, aki ezeket a meccseket úgy tudta tolmácsolni sok száz kilométeren keresztül is, hogy az maga volt a csoda. Szóval ültünk a rádió előtt-mel­lett-körül és hallgattunk, mint a sír. Ezekben az években a rádió is nagy szó volt. Nem volt mindenki­nek. Táskarádió, meg zsebrádió itt Magyarországon, de még sok he­lyen a világban máshol is, nem léte­zett. Háború előtti hatalmas gépek, meg már az új magyar ipar - Orion - vevőkészülékei körül volt az or­szág. Sokadmagammal a hatforin­tos rádiót hallgattuk Szekszárdon. Ez egy hangszóróból és egy kapcso­lóból állt, mellyel ki és be lehetett a „gépet" kapcsolni, no meg lehetett választani a Petőfi és a Kossuth műsora között. Ennyi volt ez a rá­dió, mely hálózat végighúzódott a városon, a központja a postán volt és havonta hat forintért szólt bárki­nek. Ma nincs hatforintos rádió, van viszont millióféle rádió. Kicsi-nagy, mindenféle. Meg van tévé. Fekete­fehér már nemigen, de színes min­den méretben és mennyiségben. És főleg foci van, jó foci a vb-n. Egy valami nincs. Ütőképes magyar csapat a hu­szonnégyes döntőben. Es ez a legna­gyobb baj. -tüke-

Next

/
Oldalképek
Tartalom