Szekszárdi Vasárnap 1994 (4. évfolyam, 1-51. szám)

1994-06-26 / 25. szám

12 , SZEKSZÁRDI VASARNAP 1994. JÚLIUS 17. Fiat-Gemenci Nagydíj Jubileumi showhajtás Megértés, türelem (is) az ára A valaha nagy testvérnek, a magyar kerékpársport igen tekintélyes versenyének számító Mecsek-kupa kimúlt, a kis testvér, a szekszárdi Gemenc-kupa viszont él, s a jelekből ítélve virul is. Pontosan egy hét múlva a jubileumi Grand Prix következik: a huszadik. A szervezőbizottság - mintegy sutba dobva az évek óta szajkózott „minden úgy van jól, ahogy eddig" elméletet kellemes meglepetéseket tartogató változásokra voksolt. Ellepik a belvárost... A FIAT cég a tavalyi próbaév után most is melléjük állt, és az ő elkápráztatásuk legalább annyira fontos, mint a közönségé. Ennek jegyében egy szakasszal bővül a háromnapos nemzetközi viadal: a szokásos péntek délutáni 122 km-es országúti versenyt megelőzően délután két órakor a mintegy száz kerekes a szó igazi értelmében ellepi Szekszárd belvárosát, s percenkénti indítással ötfős csapatversenyre kerül sor. Ez a színes kavalkádnak beillő prológ egyébként a hivatalos eredménylistába nem kerül be, változatlanul négy szakaszt értékelnek majd egyéniben és csapatban is. Ez az idővel való versengés arról dönt, hogy ki milyen pozícióból rajtol az immár hivatalos első szakaszon. A legrangosabb és az egyik legpatinásabb hazai Grand Prix-re jönnek a szlovákok, a szlovének, a horvátok, a románok, az ukránok, a franciák, a németek, az angolok, egyéni indulóként pedig,a rendkívül jó képességű belgrádiak. Új színfolt lesz az a nemzetközi serdülőverseny, amit a nagydíj árnyékában teljesen eltörpülő női verseny helyett iktattak be. A tehetséges magyar serdülőknek a csehekkel, az osztrákokkal és a szlovákokkal kell megmérkőzniük. A látványdramaturgiát fokozandó, megváltozik az első, a pénteki országúti szakasz befutója: a versenyzők a 122 km-es tolnai barangolás során nem a város déli széléről hajtanak fel a Kálvária-tetőn található célba, hanem a belvároson keresztül közelítik meg azt. Showhajtás A szokásosnál nagyobb lesz a felhajtás, ha úgy tetszik, a showhajtás a nagydíj csúcspontját megelőző 30 körös, 42 km-es, az országban mindmáig egyedülálló esti, villanyfényes belvárosban zajló kritériumverseny előtt és után. Délelőtt a maga megszokott módján zajlik a hegyi verseny - a serdülőmezőnynek is -, majd a délután teljes egészében - leszámítva a serdülők kritériumversenyét - az amatőröké. Három órakor a szervezők-rendezők és a sajtósok versenyével nyit a forgalomtól erre a napra hermetikusan elzárt alkalmi körpálya, majd jönnek a virtuskodó seniorok és a kerékpáros divathóbort képviselői, a „montenbájkosok". Mellettük gyermekfutamök igény és érdeklődés szerint. Hét órakor alábbhagy a bringásőrület, ekkor vonulnak majd be a csapatok a városközpont főterére, ebben is lesz némi változás: az egy-egy nációt képviselő teljes küldöttség - öltöny, nyakkendő kis időre mellőzve bringával gurul be. A megnyitó beszédet ezúttal az egész Gemenc-kupát húsz évvel ezelőtt kitaláló, megcsináltató Pálinkás István mondja, akit az elmúlt évtizedekben a szekszárdi kerékpársport eredményei ismeretében „biciklikirálynak" is aposztrofáltak. A fő attrakcióval a speciális körverseny után azt a várhatóan 5-8 ezer embert, amely mindig összejön, szeretné aszfalton tartani a szervezőbizottság, az ünnepélyes eredményhirdetést követően mintegy fél kilométeres szakaszon kerékpáros utcabál törne ki. Megbénul a helyi közlekedés - fél órára Nemegyszer már a két évtized során leírtuk: a helybeliek szívéhez nőtt ez a verseny, nem kevesen a szabadságukat is úgy ütemezik, hogy itthon legyenek az esemény idején. Ennek tudatában is van némi szkepticizmus a szervezőkben, de különösen a rendkívül készséges Gemenc Volán Rt. illetékeseiben. A látványosnak ígérkező ötfős csapatversenynek ugyanis ára van. Pénteken délután kettőkor lezárni a városközpontot, az a helyi közlekedés bő félórányi megbénulásával egyenértékű. Személykocsikkal még valahogy el lehet jutni a város egyik végéből a másikba, de a helyi közlekedésű buszokkal gyakorlatilag értelmetlen a kétes kimenetelű manőver: utasokat a verseny miatt lehetetlen összegyűjteni. A Gemenci Nagydíj szervezőbizottsága - a Volán nevében is - a lakosság megértését, türelmét kéri, a közlekedési cég pecU^ azt, hogy a szitkokat, átkokat ne neki aJ mezzék!... A Volán és a rendőrség hozzáállása a jubileumi nagydíjhoz példaértékű, hiszen akadnak olyan cégek, akik a nekik különösebb fáradsággal, anyagi befektetéssel nem járó szolgáltatásukért ezúttal keményen pénzt kérnek - például a dekoráció elhelyezéséért -, de a szervezők - Fiat ide vagy oda - nincsenek olyan helyzetben, mint a politikai pártok voltak a kampány idején. Ismerve az előzetes nevezéseket: a Gemenci Nagydíj kitűnő lehetőség annak felmérésére, hogy a magyarok léptek-e valamelyest előre az európai középmezőnyhöz való felzárkózásban. Totális összeomlás vagy legalább az NB III. ? A szánalomra méltó szekszárdi futballhelyzet sokban hasonlít a tavaly nyárihoz. A játékosok most sem tudják, hogy mire érkeznek vissza július elején. Volt valami évadzáróféle az utolsó bajnoki meccset követő szerdán, de a jövővel kapcsolatosan egyik vezető sem tudott érdemlegeset mondani a játékosoknak. Dr. Pataki Gábor ügyvezetővel még az összejövetel előtt egy nappal váltottunk szót, most Laki Zoltán szakosztályvezetőhöz hasonlóan szabadságon van. - Nem ígérhettem szerződéseket, meccsprémiumokat, hovatovább státusokat, mert idáig az a bizonyos takaró nem ér. Hogy meddig ér? Talán odáig, ha lesz kikkel elindulni az NB III-ba, akkor nagyobb gond nélkül kivihető az őszi idény. Az önkormányzati 1,8 milliós támogatás fele még megvan, pár százezer még befolyhat átigazolásból is. Tudom, hogy az amatőrség ténye nem perspektíva a játékosoknak, de ez van, pontosabban ez lett... Szégyen a városra (ez alatt értsd az önkormányzatot és a gazdálkodószervezeteket), hogy a futballra annyi figyelmet sem fordítanak, mint Bonyhádon, Kisdorogon, Gerjenben vagy éppen Döbröközön. Amióta ebben, a már tavaly ősszel ellehetetlenült helyzetben Laki Zolival evickélünk, még csak egy telefonhívást sem kaptunk senkitől, hogy gyerekek itt vagyok, segíthetek valamiben? Legalább „rúgtak volna még egyet belénk", az is elviselhetőbb lenne, mint ez a totális közöny. - Két héttel ezelőtt a „ Vasárnapnak" azt nyilatkozta: mindenképpen lemond! - Ez lenne a legkényelmesebb. Ennek akkor lenne értelme, ha a mást, jobbat ígérő már valahol „melegítene". Az edző Rniesz Mátyás, amit teljesen meg tudok érteni, leköszönt, így Laki Zoli teljesen egyedül maradna. Amíg nem süllyed el teljesen a hajó, addig maradok mellette. (Kniesz Mátyás: „Idegileg megviselt ez a tavaszi idény, no és a további kilátástalanság. Több értelmet látok abban, hogy valahol a megyében játékosedző legyek, vagy visszatéijek az utánpótlásba. Nem tervezek, nézem a vébét, megpróbálok kikapcsolódni." A leköszönt edző még elmondta, hogy pillanatnyilag még ötvenszázalékos esélyt sem lát arra, hogy összeálljon az NB III-hoz is feltétlen szükséges 15 tagú keret. A játékosok teljes egészében még nem fedték fel kártyáikat, de több mint valószínű, hogy a maradék érték is távozik. A nemcsak kapusnak, hanem embernek is nagyszerű Mausz válogathat az ajánlatok között, úgy tűnik, Siófok helyett a Paksot választja. A saját magát a családi pénztárból korábban a klubtól megvásároló Panghy - tanulmányi okok miatt - Szegedre kerül. Mészárost vinné a Kisdorog, Szabó Tibort pedig a Geijen. Pilisi abbahagyja a futballt, Prantner és Somogyi (a két paksi vendégmunkás) itt-tartása is nagyon kérdéses. Az egy dolog, hogy Mauszért cserébe végleg odaadják őket, de ez a két játékos csupán pusziért biztosan nem vállalja. A bajokat csak tetézné, ha a két továbbtanuló ifistát felveszik a főiskola vagy az egyetem nappali tagozatára. Véleményünk szerint egy valamire jó - még az is lehet, hogy ott is csak a kiesésre -, NB III-as csapat elindításának csak akkor van reális esély e, ha a kilátástalan helyzetbe került futballistái^^ nak munkalehetőséget teremt a vezS0 tés, ami ma már nem könnyű ügy, de Pataki elnöktől tudjuk, léptek ez irányba: a Hungária Biztosító és a Gemenc Volán Rt. hajlandóságot mutat egy-egy játékos foglalkoztatására. Követők kerestetnek... Kulissza Most már talán szabad találgatni kosarasedzőügyben. A sokadik dr. Sólyom-Guóth Iván tárgyalás úgy végződött, hogy az edző - noha nem kis belső és külső nyomás nehezedett rá - kitartott eredeti álláspontja mellett: hazatér Kecskemétre. Látván, hogy az utódlását illetően az eddigi tárgyalások gyakorlatilag nem vezettek eredményre, nem jön Varga Ferenc, nem jön Bild Kati, nem lesz Kis Lenke belga-német élettársának szekszárdi szerződtetéséből semmi, így érzelmi okból maga is segít az új tréner megkeresésében. A szálak újabban Bajára vezetnek... Eléggé kézenfekvő dolognak számit a magyar férfi kosárlabdázás nagyjai közé számító, a bajai kosárlabda múltbeli előretörésében elévülhetetlen érdemeket szerző, különböző bajai konfliktushelyzeteket követően jelenleg csapat nélküli Kovács Józseffelkérése. A bajai férfi kosárlabdacsapatot, szinte kivétel nélkül saját nevelésű játékosokból, néhány évvel ezelőtt bajnoki döntőbe vezénylő Kovács több szempontból is a kemény vonal képviselője. Maximalista és teátrális, kivonulását a bajai kosárlabda nagyon megérezte. Úgy tűnik, hogy az ötvenkedő „Józsi úr" nagyon is kacérkodik a gondolattal, hogy átruccanjon Szekszárdra. De ahhoz, hogy alákanyarítsa nevét a szerződésre, még jó néhány tárgyaláson kell - mindkét részről - túljutni. De úgy tűnik, jó az esélye annak, hqgy július 18-án Kovács József dirigálja a felkészülési időszak első edzését.