Szekszárdi Vasárnap 1994 (4. évfolyam, 1-51. szám)

1994-06-26 / 25. szám

1994. JÚNIUS 26. , SZEKSZÁRDI fASARNAP 3 ÍC képzőművész, grafikus, aki az Elet és Irodalomban is publikált, vagy már inkább alkalmazott gra­fikus, tervező? - Ez két különböző szakma. Nemcsak két külön úton jár, de igazából zavarják is egymást. A képgrafika reklámízű lesz az al­kalmazott grafikai gondolkodás­módtól és fordítva. Korábban valóban csináltam rézkarcokat, litográfiákat, aztán úgy 77 körül kezdtem el könyvborítókat ter­vezni és el kellett döntenem, melyik utat választom. - Hány könyvborítót gondolt ki eddig? - Két-háromszázat? Sokat, és nemcsak borítókat, hanem egész könyveket terve­zek. Ez a műfaj nagyon » okrétű. Ha belefáradok gyes dolgokba, jó sor­som folytán mindig jön egy olyan megrendelés, amivel máshová léphe­tek. - Mit jelent ma az al­kalmazott grafika? - Olyan grafikai mű­fajt, amit kinyomtatnak, ami nyomdához, nagy­bani sokszorosításhoz kötött. Lehet az lemez­borító, cégembléma, reklám, plakát, betűterv, tipográfia. Egyébként a képgrafikával nagyon hasonlatosak a műfaji sajátosságaik. A rézkarc és a mélynyomtatás, a li­tográfia és az ofszet-, a li­nómetszet és a magas­nyomtatás. Ezek analó­Í fciák. Egyikből lett a má­sik. - Ebben a műfajban is megmarad a művész neve? - Talán nem úgy, mint a tisztán képzőművésze­ké. Én előszeretettel el is hagyom a nevem, mert ez a fajta munka inkább nagyon precíz profiz­mus, mint művészet. - Ha van ideje elenged­ni magát, kedvtelésre ké­szül valami? Vannak rajzok. Benn az ágyban, be­ágyazva. Nem teszem ki őket, mert ezek szá­momra munkák. Ez mindig eszembe jut. A kitett képekbein pedig önfeledten szeretnék gyönyörködni. Mivel az efféle kirándulásaimat nem tekintem egészen komolynak, nem adom el őket, nem is nézegetem. Be­ágyazom. - Régi közös szülői értekezletről őrzök egy napraforgó-rajzot. - Jé, van egy régi olaj öarcké­pem, apámék őrzik, azon is van egy napraforgó. Én mindig rajzolok, il­letve firkálok. Kigyomlálom, szétszedem a té­mát, amíg eljutok az esszenciához, olykor 3-400 rajz után, ahol az egy­szerűség és a tömörség nagyon lé­nyegretörő. Olyan, mint a mate­matika. - Szerette? - Mindig racionálisan gondol­kodtam. Valószínűleg ezért lettem volna rossz festő. Nem tudtam vol­na mindent feladni a műért, mint Csontváry, vagy Gauguin. - A racionalitás ars poeticáját is meg lehet fogalmazni? - Hogy én így tudok gondolkod­ni és dolgozni, azt a családi hátte­rem, a 24 éve tartó jó házasságom és jó gyerekeim alapozzák. Ha a talaj szilárd, amiről, dobbantok, akkor nagyot lehet ug­rani. Nekem van honnan elrugasz­kodni. - Nemzetközi hírnevet szerzett, mégis itt él egy kisvárosban... - Érdekes kérdés ez. Müncheni barátommal nagyon sokat beszél­gettünk arról, hogy kilépni vagy nem kilépni. Technikai akadályai nem lettek volna. Csak nálunk volt furcsa, hogy most éppen Düssel­dorfban dolgozom, aztán meg itt­hon. Voltak olyan periódusaim, hogy féléveket külföldön töltöt­Egy európai utas Schubert Péter alkalmazott grafikus. A képzőművészeti gimná­zium elvégzése után vegyipari gépészmérnökként végzett. 1977 óta nyomdában dolgozik. Egyebek között rengeteg címkét, emblémát, betűt, könyvet, könyvborítót tervezett. Szaktanácsadó, oktató, szakfordító és -író. A Tótfalusi Kiss Miklós-díj tulajdonosa. Jelen­leg a Pátria Nyomda művészeti vezetője. Design-kiállítása egy hó­napon át látható a könyvtár portagalériáján. tem, hiszen az alkalmazott grafi­kában nagyon le voltunk marad­va. Nagy feladatunk az volt, hogy belépjünk egy olyan európai struktúrába, ami igen jól mű­ködik, s abból kihozzunk vala­mit, ami ránk jellemző, tehát hogy itt legyen Európa, jöjjön ide is. A munkám legkevésbé köt Szekszárdhoz. - Ismerik. - Igen. Sokszor megkeresnek, segítek is, hisz új cég alapítása­kor van az embereknek a legke­vesebb pénzük. - Mi kell a jó reklámhoz? - Jó termékek, jó cégek, azok­nál jó szakemberek, akiket a piac fejleszt ki, meg a konkurencia. - Van? - Nincs. Majd akkor lesz, ha a külföldi termé­ket a hazaival kell össze­vetni és nem a kinti lerá­gott csontokat utánoz­zák magyarul. - Szaktanácsadó, mű­vészeti vezető, tanítvá­nyokat tart, sok cikket ír a Magyar Grafikába. Mi készteti erre az örökös hajtásra? - Tudom, hogy az élet nagyon rövid, hát még többet szeretnék kisaj­tolni belőle. Számomra a szórakozás maga a munka. Élvezem és tü­relmes vagyok. Tanítvá­nyaimnak sokszor el­mondom, hogy a fiatal­ság egyik legfőbb hajtó­ereje, de csalódásának oka is a türelmetlenség. Egy éven belül nem le­het másfél éves tapasz­talatot szerezni. Rende­sen kell csinálni, amit csinálunk. Nem szabad azt hinni, hogy a szellemi vagy anyagi befektetéseket azonnal mindenkin be kell vasalni. A 10-20 éven át tanultak törlesz­tése egy életen át kell hogy tartson. Amit az ember fiatal­korában tudásvágyban befektet, azzal kell gaz­dálkodni mindvégig. így aztán nem válik fá­rasztóvá a munka, nincs rosszkedve az embernek és a családtól kapott energiával és szeretettel mindent el lehet vé­gezni. Hát igen. Németh Judit fotó: - kafi -

Next

/
Oldalképek
Tartalom