Szekszárdi Vasárnap 1994 (4. évfolyam, 1-51. szám)

1994-06-12 / 23. szám

12 , SZEKSZÁRDI fASARNAP 12 1994. JÚNIUS 12. mai munkám irányítását, szükségszerű volt, hogy a fővárosban a legtöbb gya­loglót foglalkoztató klubnál keressek szakembert, mert Németh Gyula ma már nem foglálkozik ezzel a szakággal, pedig szívesen mentem volna hozzá. A 28 éves Kovács László kellő szor­galommal és odaadással a 20 km-en a hazai tízbe, ötvenen pedig a legjobb öt­be küzdötte magát vissza. Ez megnyi­totta számára a „Gyalogolva világot, egész pontosan Európát látni mozga­lom kapuját." A fentebb már említett két úriember évi tíz alkalommal ver­senyzési lehetőséget is biztosít számá­ra, s ebből négy-öt viadal olyan, ame­lyen pár száz márka avagy dollár be­kasszírozásának lehetősége is adott. Bejárta Franciaországot, Olaszorszá­got, Svájcba már lassan hazajár. Mind­ezt annak köszönhetően, hogy Szek­szárdról, ha muszáj lenne - 4 óra 25 perc alatt képes lenne odaérni Tamási­ba. Erőlteti is ezt a félszáz kilométeres távot, mert minden itteni javulás na­gyobb esélyt adna a rövidebb, ezáltM látványosabb 20 km-es távon, amelj^B szintén versenyez. - Sportágad mostanság támadások célpontja, miként látod: lopnak a futás mozgásából a gyaloglók? - Óriási a vita. De én úgy érzem; ezáltal úgy gondolom, hogy az a 0,45 ezredmásodpercnyi repülőfázis, ami műszerrel kimutatható, bocsánatos bűn. A videó esetünkben optikai csaló­dás. A gyaloglás a legősibb olimpiai sportág, nem lehet csak úgy elbánni ve­le. Már azért sem, mert külföldön a fu­táshoz hasonlóan néptömegek előtt zajlik, nagyon népszerű. A videó csak hamisít Végiggyalogol Európán Még a hosszútávfutóknál is nagyobb szánalom kíséri a gyaloglókat, akik mintha karót nyeltek volna, úgy vonag­lanak az országutakon. Gyilkos sport­ágról van szó, a gyorsaság és az állóké­pességnél perdöntőbbnek tűnik a mo­notónitűrés, a pszichés állóképesség. A Szekszárdon sokszor etalonként emlegetett Németh Gyula-féle csoport kitermelt magának az elmúlt évtized­ben egy számottevő gyaloglót is Kovács László személyében, aki afféle utolsó mohikánként még mindig „placcon" van ebben a sportágban. Persze változ­tak az idők, nem tagja már a városi atlé­tikai klubból kivált és új generációval dolgozó Németh-csoportnak, eltűntek már a régi társak, még az elnyűhetet­lennek hitt maratonista Váncsa Dénes is, de ő és a gyaloglás azért megma­radt... - Eszem ágában sem volt gyaloglóvá lenni, futónak készültem, de Németh Gyula gyorsan rábeszélt a gyaloglásra: adottságaim, mozgásom alapján ebben kell, hogy induljak. Párját ritkító jöven­dőmondó képessége az én esetemben is igazolódott: az utánpótlás-korosztá­lyokban mindig a legjobbak között vol­tam, a válogatottságig is eljutottam. Utólag visszatekintve, nagyon bánom már, hogy 8-9 évvel ezelőtt - a dolgok könnyebbik oldalát keresve - nem hall­gattam edzőmre, mert meggyőződé­sem, ha megfogadom a tanácsait, ma­radéktalanul elvégzem azt a munkát, amit kér, akkor... Lehet, hogy ma még az atlétikából, pontosabban a gyalog­lásból élek, mert a rajtpénzek, a külön­böző nemzetközi meghívások ezt lehe­tővé tennék - mondta Kovács László, aki az elmondása szerint napi 10-12 órai elfoglaltságot jelentő biztosítási brókerkedés mellett, annak alárendelt­ségében változatlanul hódol kedvenc sportágának. A nyolcvanas évek végén kiváltak a közép- és hosszútávfutók az AC Szek­szárdból, ő nem követte őket, egyedül maradt. Bízott a magánzóként való tal­pon maradásban, de az lett a dolog vé­ge, hogy ő is bedobta a törülközőt, két­három évre kiszállt az atlétikából. - Nagyon rosszul éreztem magam ebben az időszakban, nem volt jó a közérzetem, gyakran megbetegedtem. Egy szép napon elhatároztam: újra vissza a sportba. A Bp. Honvéd két hí­res gyalogló szakembere dr. Takács László és Urbán Ákos vállalta a szak­Már öt szakasz a Gemenci Nagydíjon A közelgő szekszárdi „Tour de Fran­cé", a Gemenci Nagydíj (július 1-3.) úgy jó, ahogy kitalálták, megcsinálták ­mondogatták az apostolok, ám az idén a közönség még jobb kiszolgálása érde­kében reformkodók, úgy tűnik valóra váltják elképzelésüket. Eszerint a szo­kásos pénteki országúti versenyt meg­előzné egy, a belvárosban zajló öttagú csapatverseny, percenkénti időeltoló­dással indítanák a csapatokat, akik a Garay teret, a Béla teret érintve, le­ereszkedve a Bezerédj utcán érkezné­nek vissza a Mártírok terén található rajthoz. Változás lesz a programban a második szakasszá váló pénteki 122 km-es verseny befutójában is. Most a Csatári-toroknál nem menne föl mind­járt a Kálváriára a mezőny, hanem a Kecskés Ferenc utcán keresztül meg­közelítené a városközpontot, és sokak szeme láttára a hegyi verseny útvona­Városi kosárlabda-bajnokság Öregfiúk le a trónról!... A közelmúltban befejeződött a városi kosárlabda-bajnokság, amely az érdeklő­dés rohamos rtövekedésével immáron nyugodt szívvel városkörnyékinek is ne­vezhető. A lényeg, hetente száz ember­nekjelentett egy alkalommal kikapcsoló­dási, sportolási lehetőséget. Tíz csapat küzdött a címekért, helyezésekért. Az idei őszi-tavaszi rendszerű bajnokság legnagyobb érdekessége, hogy az edzés­re egyre több gondot és időt fordító főis­kolások megtörték a Húsipari SE névre hallgató rutinos, a győzelmi dobogót Ián kaptatnának fel a kerekesek a szek­szárdi tetőre. A több ezer embert von­zó szombati kritériumverseny végére is tartogatnak egy meglepetést a szer­vezők: elképzeléseik szerint utcabál vezetné le a feszültségeket. A változá­sok a verseny miatt amúgy is fokozott készültségben lévő rendőröknek ad­nak nem kis többletmunkát. Ez itt nem egészen a reklám helye, de... A G^^ menci Nagydíj népszerűségét mindig® képpen tovább növelő változtatásokéi rendőrség támogatása, beleegyezése nélkül nem jöhettek volna létre... évekre kibérlő szekszárdi öregfiúk egyeduralmát. További sorrend: 3. Bonyhád, 4. Favo­rit, 5. Sportbüfé. A városi szövetség a baj­nokság még izgalmasabbá tétele érdeké­ben átszervezésen gondolkodik, ami az erőviszonyok alapján történne: létrejön­ne egy-egy ötös vagy hatos felső-, illetve alsóház, s az alapszakasz után, itt is ­mint a nemzeti bajnokságokban - jönne a rájátszás, mely eldöntené, hogy ki kez­di a következő bajnokságot az alsó-, illet­ve felsőházban. Kulissza Egyelőre nagy a hallgatás a lapunkban is közzétett játékvezetői vesztegetési kísérlet ügyében. ÁI Utólag az MLSZ márfeljelentette a százezerforinttal a szekszárdifutballbiró­nál, Dravecz Tibornál próbálkozó szegedieket, de nehéz megmondani, mi tesz a végkifej­let. Lehet-e bizonyítani azt, ami szinte holtbiztos, hogy megtörtént, mert ilyet csak úgy va­laki magától nem találhat ki. Ha pedig mégis... Nos ez esetben már szinte biztos, hogy nem lennének nyugodt éjszakái a szekszárdi bírónak, mi több, mára dél-alföldi maffia is kezelésbe vette volna. Maradjunk annál, amit száz megkérdezettből száz állit, amire egyébként egyelőre nyílt színre kilépni nem akaró tanúk is vannak, Kőműves a Szeged-Tiszavasvári meccs előtt valóban Szekszárdon járt, és cseppet sem nosztalgiából (merthogy valaha itt is focizott), mégúgyse turisztikai céllal... A jogi megítélés márjóval bonyolultabb. Fél Szeged szinte tökéletes alibit biztosit a Kö­müves-Kozma kettősnek, mondván: ha kell száz tanút is felsorakoztatnak amellett, hogy vezetőik a kérdéses időpontban kötelező elfoglaltságuk miatt Szegeden tartózkodtak. Egy állítás, egy tagadás, mindegyik tanúkkal alátámasztva!... Lehet-e koronatanút ta­lálni az igazság kiderítésében? Vagy egy olyan üggyel állunk szembe, mint tavaly február­ban a Rába ETO-stadionban lezajlott Tomyi-Vajda ügy volt: a jog még ma sem tudja: volt vagy nem volt pofon. Ha már az igazság kiderítése, a játékvezetői tisztesség vezérelte Draveczet, mégiscsak jobb lett volna átvennie azt a százezret a szegedi technikai vezetőtől, mert az ujjlenyoma­tok perdöntőek lehetnének...

Next

/
Oldalképek
Tartalom