Szekszárdi Vasárnap 1994 (4. évfolyam, 1-51. szám)

1994-05-29 / 21. szám

8 _ SZEKSZÁRDI V4SARN4P 1994. MÁJUS 8. B álványossy Zolika majdnem olyan, mint a többi ötéves kisfiú. Berreg a kisautókkal, órákat tölt a miniatűr helikopterrel és százféle járművel. Garázst és házat épít nekik, a legboldogabb, amikor autóba ülhet, rajong a zenéért. Minden érdekli, különösen közlékeny és nyitott, a félszegséget még nem plántálta bele a környezet, örömmel ül az idegen ölébe és szokatlanul szépen hangsúlyozva formálja a szavakat. Hallásával, tapintásával, emlékezetével pótolja mindazt az információt, amit számunkra a két szemünk világa közvetít. Zolika vakon született. - A terhesség elején valamilyen influenzavírus-fertőzést kaptam. Ez állítólag ultrahanggal nem mutatható ki, csak á magzatvíz vizsgálatával lehet felfedezni a szülést megelőzően. Nálam sajnos ez nem történt meg, a magzatvíz vizsgálatát nem végzik el „csak úgy". Amikor megszületett, mindjárt látszott a szájpadhasadék, csak rá két napra közölték velem, gondolom kíméletességből, a szemgolyóhiányt. Bálványossy Zoltánné, Kati csinos fiatalasszony, ma is inkább tinikorosztálynak néz ki a 26 évével. Nem beszél sorscsapásról, régen tudomásul vette ezt a tragédiát. Fétjével együtt az első pillanattól „Már nem hajtogatok, nincs rá időm" játékokat és újra előveszi a hajtogatott állatkákat, figurákat. Viszlói Emőke a Vakok Szövetségének lelkes tagja foglalkozott vele sokat, á kiss tanítvány nagyon - Mit csinálsz szívesen, Zolika? - Szeretek betilt olvasni. Meg várat építeni. - Milyen a vár? - Nagyon magas. - Ki lakik a várban? - ... Te. - Te is beköltözöl velem? - Igen. - A testvéredet is behozod? - Igen, meg az anyut is, aput is. Tudod, van nekem egy kertes házam. Ott lakik kutya is, cica is, disznó is, kiscsibe is és kiskacsák. - Milyenek a kiskacsák? - Pelyhesek és csikáznak. - Milyen színük van? - Sárga. - Milyen a sárga? - Mint a körte. - És az alma milyen színű? - Al alma piros. És van sárga és zöld. ben megdörzsölte a szemét és kiesett. Hát mit mondjak, megdöbbent körülöttünk mindenki. Másnak tudom morbid dolog, de a mi életünk ezzel együtt jár" - halljuk^ fiatalasszonyt. Pestre járrflP egyébként minden ilyen esetben. Másfél, kétéves kora óta gyógypedagógushoz hordják Zolikát, bár az a laikus számára első pillanatra is nyilvánvaló, életkorát meghazudtoló az értelmi színvonala. Megtudjuk, ezt erősítik meg a szakemberek is. Nyitott és érdeklődő, rengeteget kérdez, mindent tudni akar. Amikor szülei tévéznek, számára közvetítik a történteket, miért nevettek, miért szól a zene, melyik hős hogyan néz ki. Minden alkalommal válaszolni tud arra, hogy milyen színű ruha van rajta, egyszer még az óvónőjét is meglepte, aki tévedésből egy másik kisgyermek csizmáját húzta a lábára. Zolika hevesen tiltakozott, hogy nem az övé, az ő csizmája „az a lila". H allgatom az élményeket, a hétköznapi kis csodákat. Miért van Hétköznapi csodák Testvérszeretet Sikeriil-e a Bálványossyék terve tudták, hogy nevelni fogják a kisgyereküket, szóba sem került az intézet, állami gondozás. - Akkor talán nem is tudtam felfogni, húszéves voltam és inkább az anyuban tudatosult, hogy mi áll előttünk. Az foglalkoztatott bennünket, hogy nincs-e még nagyobb baj, mert akinek nyúlajka van, azoknál gyakran tapasztalható a süketség, szerencsére Zotyánál ez nem járt együtt. Zolika közben bekapcsolódik a beszélgetésbe és felfedezi, végigtapogatja a fényképezőgépet, készséggel felajánlja, hogy lefényképez engem. Szép leszek a képen, ígéri. Szobájába is bekísér, megmutatja a élvezte a hajtogatást, aztán ráunt. Szülei nem erőltetik. Amikor faggatom, miért nem hajtogat mostanában, kicsit korholóan válaszol: Hát, nincs arra időm, mást is kell csinálnom. - Hát persze - válaszolom a felnőttek együgyűségével. Először az ajkát, majd a szájpadot varrták össze, ezután következhetett 1 éves korában a szemműtét, műszemeket kapott. Évente cserélik, tudjuk meg édesanyjától, fokozatosan, ahogyan növekszik a kisfiú. „Az egyik szemüreg elég szűk és előfordult, hogy az orvosi rendelőben ültünk, a Zotya kicsit erőseb-