Szekszárdi Vasárnap 1994 (4. évfolyam, 1-51. szám)

1994-05-22 / 20. szám

1994. MÁJUS 22. , SZEKSZÁRDI VASARNAP 3 A X A rosszul fizetett diplomás, aki munkahelyét otthagyva lángost árul vagy vagont rak ki, néhány éve az lóságok kedvelt riportalanya volt. Mára kicsit módosult a kép: a munkahelyén érvényesülni nem tudó - általában szintén rosszul fizetett - ám ambiciózus diplomás vállalkozásba kezd. Önt mi motiválta a jelentős pályakorrekcióra? - Tanárnak készültem földrajz és orosz szakon. Mire végeztem, gyakorlatilag megszűnt az orosz nyelv tanítása. Munkanélküli voltam egy évig, ez alatt németül tanultam. így kaptam munkát a kétyi iskolában. Nagyon jól éreztem ott magam, a munkámat is szerettem és úgy éreztem, hogy engem is megbecsültek. Csak anyagi előnyökért vagy más irányú ambíciók miatt nem hagytam volna el a pályát. A nagyon nehéz döntés legfőbb indítéka az volt, hogy láttam: édesapámnak, aki 10 éve nem volt szabadságon és mindig rövid számára a nap, szüksége van a családi vállalkozásunkban a segítségemre. - Tudta pontosan, hogy mit jelent a vállalkozás? ^ - Földrajztanárként foglalkoztam egy kicsit makroökonómiával, de a vállalkozás lényegét, a varázsát egyrészben itthon, részben Németországban folyó, úgynevezett multiplikátorképző tanfolyamon ismertem meg. Szerencsém volt, hogy rögtön egy korszerű gondolkodásmóddal, fejlett nyugati modellel ismerkedhettem meg. - Mi a vállalkozás varázsa? - Hasonló a versenyfutáshoz, ahol minden sportolónak saját stratégiája, edzésmódszere van. A versenyen dől el, hogy ki gondolkodott helyesen. Szenvedéllyé is válhat, akárcsak egy játék, amit lehet a fair play szellemében vagy inkorrektül is játszani. A mi szakmánkban itt Szekszárdon szerencsére az előbbi a jellemző. Számíthatunk egymásra, éppen most van alakulóban egy asztalosszakosztály. Természetesen azért figyeljük is a konkurenciát: milyen ablakot csinál a másik, milyen szerszámokat használ... - Mi a Pál-féle asztalosüzem stratégiája ebben a versenyfutásban, vagy ebben a nagyon is komoly jáfcpkban? - Ma kiegyenlítettek az erőviszonyok. Egyik cég talán szárazabb alapanyagot tudott beszerezni, a másik pontosabban tartja a vállalási határidőt, de összességében jelentős különbségek nincsenek. Mi az előzés lehetőségét az ugrásszerű minőségváltásban látjuk. A legjobb anyagból, a legjobb gépekkel és legjobb szakemberekkel egy, esetleg két termékre specializálódni, de azt aztán professzionális szinten, kompromisszumok nélkül produkálni. A mai magyar viszonyok között ezek az elvek túl idealistának tűnhetnek, hiszen a miénkhez hasonló kis- és középüzem szinte képtelen ezt az egyszeri nagy váltást finanszírozni. - Mit tartanak meg egy szűkebb termékpalettán? - Nekem személy szerint a lépcső a szerelmem. A lépcsőben - nem az itthon megszokott lépcsőkre gondolok - van kreativitás. Egy egyedi lépcső szinte műalkotás. Ilyeneket szeretnék készíteni, és ebben már értünk is el kezdeti sikereket. Mintadarabokat vittünk külföldre, a megrendelő legnagyobb megelégedésére. Jellemző azonban, hogy még a mintadarabok elkészítése is komoly gond a mi viszonyaink között, hiszen - ahogy már mondtam - mindenből a legjobbat kell hozzá használni. Ekkóra üzemet a lépcső önmagában valószínűleg nem tartana el, ezért gyártanánk még valamit, például ablakot. Ez egy egyszerűbbnek tűnő termék, de aki bosszankodott már a megvetemedett ablakkeretek piiatt, az tudja, hogy ott is lehetne jobb minőséget produkálni. Jó lenne, ha a környéken majd elteijedne, hogy lépcsőért vagy ablakért a Pálékhoz érdemes menni. Ha viszont asztalért jön hozzánk valaki, akkor ajánlhassunk neki egy másik, szintén profi üzemet. „Nekem a lépcső a szerelmem" Asztalosüzem Szekszárd határában. Rendezett udvar, parkoló, két műhely, 10 szakmunkással, új szakmát tanuló átképzösök csoportjával, üzemvezetővel. - Tessék, Pál asztalosüzem hallatszik a telefonban. - A főnököt keresem - mondja az ügyfél. - Én vagyok a fiatalabbik mutatkozik be Pál Attila 25 éves fiatalember. - Minőségi váltás alatt csak a termékek jobb minőségét érti? - Mindent értek alatta, amit általában marketingnek szoktak nevezni. A kisvállalkozásoknak kifelé és befelé is más szemléletmódot kell követniük. Az alkalmazottakkal, kollégákkal szemben a lehetőség szerinti anyagi megbecsülésen túl is felelősséget kell érezni, a vevőnek, az ügyfélnek a kívánságát pedig maximálisan ki kell elégíteni. A kiváló minőségen túl a gyorsaságtól a mosolyig mindennek ezt a célt kellene szolgálnia. Mindezek megvalósításához a kisvállalkozások egy része nem rendelkezik megfelelő múlttal és hagyományokkal, a legtöbben azonban tudják, hogy mit, hogyan kellene. De kényszerpályán mozognak, mert nincs se saját forgóeszközük, se hitel a minőségi váltás finanszírozásához. - Önöknek mégis sikerült jelentős lépéseket tenni a versenytársak megelőzése érdekében! - Nagyrészt új gépekkel, viszonylag jó minőségű fával dolgozunk. A munkatársainkat németországi gyakorlatra vittük, azóta még fogékonyabbak az újra. A valódi minőségi ugrás felé is jó úton haladunk, mert sikerült olyan piacot találnunk, amely révén a finanszírozás megoldható. - Honnét vannak egy fiatalembernek, aki ráadásul pedagógusnak készült, vállalkozási ismeretei? - Sokat tanultam a németországi tanfolyamon és a kinti partnereinknél tett látogatások során, de a korábbi munkámtól sem érzem távolinak ezt a tevékenységet. Ott nevelési célom volt, itt gazdasági. A gyerekek körében azt éreztem sikernek, ha boldogan mosolyogtak, most a vevőink elégedett mosolya a siker. Valószínűleg a személyiségemből fakad, hogy minden munkában jól érzem magam, ha megfelelő feladatot találok és lehetőségem is van tenni a megvalósulás érdekében. - Mennyire fontos a nyelvismeret? - Nagyon. Nagyvállalatoknál elsősorban az angol az üzleti nyelv, a kicsik hatóköre azonban általában nem terjed túl a német nyelvi tömbbön, ezért számunkra a német a leghasznosabb. A külföldön tett első lépéseink nem kis részben a német nyelvismeretnek köszönhetőek. Jó néhány év múlva még az orosztudásom is hasznunkra lehet a vállalkozásban. - Mennyire kell a vállalkozónak értenie az adott szakmához, esetünkben fához, marógépekhez, ablakkerethez? N X lem volt egyszerű a munkanélküliség éve alatt eldönteni, hogy mit tanuljak. A faipari szakmát? Nyelvet? Vállalkozási ismereteket? Úgy érzem, jól választottam. Indulásnál, egy új vállalkozásnál ugyanis alapvető, hogy a szakmához jól értsen a vállalkozó, de egy nagyságrend után - amitől mi már nem vagyunk messze - inkább menedzserre van szüksége a vállalkozásnak, aki mellett jó szakembergárda dolgozik. A mi üzemünk az édesapám vállalkozása, én segítek neki. Jól megértjük és kiegészítjük egymást. -riFotó: -kafi-