Szekszárdi Vasárnap 1994 (4. évfolyam, 1-51. szám)

1994-05-22 / 20. szám

1994. MÁJUS 22. , SZEKSZÁRDI VASARNAP 3 A X A rosszul fizetett diplomás, aki mun­kahelyét otthagyva lángost árul vagy vagont rak ki, néhány éve az lóságok kedvelt riportalanya volt. Mára kicsit módosult a kép: a munkahelyén érvényesülni nem tudó - általában szintén rosszul fizetett - ám am­biciózus diplomás vállalkozásba kezd. Önt mi moti­válta a jelentős pályakorrekcióra? - Tanárnak készültem földrajz és orosz szakon. Mire végeztem, gyakorlatilag megszűnt az orosz nyelv tanítása. Munkanélküli voltam egy évig, ez alatt németül tanultam. így kaptam munkát a kétyi iskolában. Nagyon jól éreztem ott magam, a mun­kámat is szerettem és úgy éreztem, hogy engem is megbecsültek. Csak anyagi előnyökért vagy más irányú ambíciók miatt nem hagytam volna el a pá­lyát. A nagyon nehéz döntés legfőbb indítéka az volt, hogy láttam: édesapámnak, aki 10 éve nem volt szabadságon és mindig rövid számára a nap, szüksége van a családi vállalkozásunkban a segítsé­gemre. - Tudta pontosan, hogy mit jelent a vállalkozás? ^ - Földrajztanárként foglalkoztam egy kicsit makroökonómiával, de a vállalkozás lényegét, a va­rázsát egyrészben itthon, részben Németországban folyó, úgynevezett multiplikátorképző tanfolya­mon ismertem meg. Szerencsém volt, hogy rögtön egy korszerű gondolkodásmóddal, fejlett nyugati modellel ismerkedhettem meg. - Mi a vállalkozás varázsa? - Hasonló a versenyfutáshoz, ahol minden sportolónak saját stratégiája, edzésmódszere van. A versenyen dől el, hogy ki gondolkodott helyesen. Szenvedéllyé is válhat, akárcsak egy játék, amit le­het a fair play szellemében vagy inkorrektül is ját­szani. A mi szakmánkban itt Szekszárdon szeren­csére az előbbi a jellemző. Számíthatunk egymásra, éppen most van alakulóban egy asztalosszakosz­tály. Természetesen azért figyeljük is a konkuren­ciát: milyen ablakot csinál a másik, milyen szerszá­mokat használ... - Mi a Pál-féle asztalosüzem stratégiája ebben a versenyfutásban, vagy ebben a nagyon is komoly já­fcpkban? - Ma kiegyenlítettek az erőviszonyok. Egyik cég talán szárazabb alapanyagot tudott beszerezni, a másik pontosabban tartja a vállalási határidőt, de összességében jelentős különbségek nincsenek. Mi az előzés lehetőségét az ugrásszerű minőségváltás­ban látjuk. A legjobb anyagból, a legjobb gépekkel és legjobb szakemberekkel egy, esetleg két termék­re specializálódni, de azt aztán professzionális szin­ten, kompromisszumok nélkül produkálni. A mai magyar viszonyok között ezek az elvek túl idealistá­nak tűnhetnek, hiszen a miénkhez hasonló kis- és középüzem szinte képtelen ezt az egyszeri nagy váltást finanszírozni. - Mit tartanak meg egy szűkebb termékpalettán? - Nekem személy szerint a lépcső a szerelmem. A lépcsőben - nem az itthon megszokott lépcsőkre gondolok - van kreativitás. Egy egyedi lépcső szinte műalkotás. Ilyeneket szeretnék készíteni, és ebben már értünk is el kezdeti sikereket. Mintadarabokat vittünk külföldre, a megrendelő legnagyobb meg­elégedésére. Jellemző azonban, hogy még a minta­darabok elkészítése is komoly gond a mi viszo­nyaink között, hiszen - ahogy már mondtam - min­denből a legjobbat kell hozzá használni. Ekkóra üzemet a lépcső önmagában valószínűleg nem tar­tana el, ezért gyártanánk még valamit, például abla­kot. Ez egy egyszerűbbnek tűnő termék, de aki bosszankodott már a megvetemedett ablakkeretek piiatt, az tudja, hogy ott is lehetne jobb minőséget produkálni. Jó lenne, ha a környéken majd elteijed­ne, hogy lépcsőért vagy ablakért a Pálékhoz érde­mes menni. Ha viszont asztalért jön hozzánk vala­ki, akkor ajánlhassunk neki egy másik, szintén profi üzemet. „Nekem a lépcső a szerelmem" Asztalosüzem Szekszárd hatá­rában. Rendezett udvar, parkoló, két műhely, 10 szakmunkással, új szakmát tanuló átképzösök csoportjával, üzemvezetővel. - Tessék, Pál asztalosüzem ­hallatszik a telefonban. - A főnököt keresem - mondja az ügyfél. - Én vagyok a fiatalabbik ­mutatkozik be Pál Attila 25 éves fiatalember. - Minőségi váltás alatt csak a termékek jobb mi­nőségét érti? - Mindent értek alatta, amit általában marke­tingnek szoktak nevezni. A kisvállalkozásoknak ki­felé és befelé is más szemléletmódot kell követ­niük. Az alkalmazottakkal, kollégákkal szemben a lehetőség szerinti anyagi megbecsülésen túl is fele­lősséget kell érezni, a vevőnek, az ügyfélnek a kí­vánságát pedig maximálisan ki kell elégíteni. A ki­váló minőségen túl a gyorsaságtól a mosolyig min­dennek ezt a célt kellene szolgálnia. Mindezek megvalósításához a kisvállalkozások egy része nem rendelkezik megfelelő múlttal és hagyományokkal, a legtöbben azonban tudják, hogy mit, hogyan kel­lene. De kényszerpályán mozognak, mert nincs se saját forgóeszközük, se hitel a minőségi váltás fi­nanszírozásához. - Önöknek mégis sikerült jelentős lépéseket tenni a versenytársak megelőzése érdekében! - Nagyrészt új gépekkel, viszonylag jó minőségű fával dolgozunk. A munkatársainkat németországi gyakorlatra vittük, azóta még fogékonyabbak az új­ra. A valódi minőségi ugrás felé is jó úton haladunk, mert sikerült olyan piacot találnunk, amely révén a finanszírozás megoldható. - Honnét vannak egy fiatalembernek, aki ráadásul pedagógusnak készült, vállalkozási ismeretei? - Sokat tanultam a németországi tanfolyamon és a kinti partnereinknél tett látogatások során, de a korábbi munkámtól sem érzem távolinak ezt a te­vékenységet. Ott nevelési célom volt, itt gazdasági. A gyerekek körében azt éreztem sikernek, ha bol­dogan mosolyogtak, most a vevőink elégedett mo­solya a siker. Valószínűleg a személyiségemből fa­kad, hogy minden munkában jól érzem magam, ha megfelelő feladatot találok és lehetőségem is van tenni a megvalósulás érdekében. - Mennyire fontos a nyelvismeret? - Nagyon. Nagyvállalatoknál elsősorban az an­gol az üzleti nyelv, a kicsik hatóköre azonban általá­ban nem terjed túl a német nyelvi tömbbön, ezért számunkra a német a leghasznosabb. A külföldön tett első lépéseink nem kis részben a német nyelvis­meretnek köszönhetőek. Jó néhány év múlva még az orosztudásom is hasznunkra lehet a vállalkozás­ban. - Mennyire kell a vállalkozónak értenie az adott szakmához, esetünkben fához, marógépekhez, ablak­kerethez? N X lem volt egyszerű a munkanélküli­ség éve alatt eldönteni, hogy mit tanuljak. A faipari szakmát? Nyelvet? Vállalkozási ismereteket? Úgy érzem, jól választottam. Indulásnál, egy új vállalko­zásnál ugyanis alapvető, hogy a szakmához jól ért­sen a vállalkozó, de egy nagyságrend után - amitől mi már nem vagyunk messze - inkább menedzser­re van szüksége a vállalkozásnak, aki mellett jó szakembergárda dolgozik. A mi üzemünk az édes­apám vállalkozása, én segítek neki. Jól megértjük és kiegészítjük egymást. -ri­Fotó: -kafi-

Next

/
Oldalképek
Tartalom