Szekszárdi Vasárnap 1994 (4. évfolyam, 1-51. szám)

1994-05-15 / 19. szám

12 SZEKSZÁRDI 1994. MÁJUS 15. Nem divat az iskolai sport? Testnevelő tanárok, sportszakosztályok vezetői, gyermek- és sportorvosok valamint a testépítő klubok vezetői voltak a meghívottak azon a sportegészségügyi konferencián, amelyet május 5-én tartottak az ÁNTSZ Tolna Megyei Intézetében. Dr. Hangay István megyei tiszti főorvos bevezetőjében elmondta, hogy az életmódon belül kiemelkedő szerepe van a sportnak. Sajnos az utóbbi időben az iskolai testmozgás lehetősége összezsugorodott, helyette divatba jöttek a testépítő klubok, amelyek sok esetben különböző szerek zugárusait is vonzzák. Megnőtt tehát a szakemberek felelőssége. A Pécsi Orvostudományi Egyetem élettanprofesszora, dr. Ángyán Lajos előadásában hangsúlyozta, hogy a rendszeres testedzés legfontosabb feladata az egészséges élet megőrzése. A sport javítja az állóképességet, fejleszti az izomerőt, befolyásolja az immunvédekezést. A szélsőségek azonban itt is kártékonyak: a túlhajszolás éppúgy veszélyes lehet, mint a mozgásszegény élet. Bizonyított, hogy a rendszeres izommunka kedvezően befolyásolja a fibrolízist, a kis vérrögök feloldását. Ez élettani szempontból olyan jelentős, hogy ha csak ennyi hatása lenne a sportnak, már akkor is érdemes elkezdeni sportolni! Az élettani előadás után dr. Várnai Anna sportegészségügyi szakfelügyelő főorvos megyénk sportegészségügyi helyzetéről, a sportorvosi hálózatról tájékoztatta a közönséget. A sportorvosok az alkalmassági és az időszakos vizsgálatok végzése mellett foglalkoznak rehabilitációval és a gyógytestnevelés feladataival is. Elmondta, hogy a szekszárdi főiskolán is folyik gyógytestnevelésre felkészítés, és jövőre várhatóan indul gyógytestnevelő szak is. Meghívta az érdeklődőket május 20-án délelőtt 10 órára a sportcsarnokba, ahol bemutatják majd a termovíziós (hőtérképes) vizsgálatot. A befejező előadásban dr. Pucsok József professzor, kutató szólt a természetes táplálékkiegészítők szerepéről. Ezek két nagy csoportja: az aminosavak és a vitaminok. Részletesen ismertette az L-Carnitin nevű anyagot ami nem káros, szedhető, nem doppingszer, mégis az egész anyagcsere-folyamatra kedvezően hat. Ez most a „sláger", de igazi eredménye - mint mondta - majd csak az atlantai olimpia után derül ki. Udud Teréz A súlyemelő EB-ről három tételben „Fapados" rendezés „osztályon felüli" emelések Két szekszárdi EB-résztvevő apropóján szűk két napot, az elmúlt hét végén befejeződött 73. súlyemelő Európa-bajnokság helyszínén, a csehországi Sokolovban töltöttünk. Alig mentünk, máris jöttünk, de benyomásokat, tapasztalatokat azért így is szereztünk, melyeket a szerző az alábbiakban megoszt az olvasókkal. RENDEZÉS. Hogyan lehet egy kisvárosban is európai színvonalon rendezni, arra a két évvel ezelőtti szekszárdi Európa-bajnokság a példa. Jóleső érzés hallani, hogy úton-útfélen emlegetik - afféle etalonként. A cseh Sokolov - sok esetben önhibáján kívül is a maga valóságában óhatatlanul emlékidéző volt. Ha azt mondom, hogy ehhez a mintegy húszezres kisvároshoz képest a mi, különösebb idegenforgalmi vonzerővel aligha rendelkező Komlónk akár turistaparadicsomnak nevezhető, akkor nem estem túlzásba. Maradván a szemléltető hasonlatoknál: az inkább munkásszállásokra emlékeztető szállodákhoz képest - itt helyezték el a versenyzőket, edzőket, és más közreműködőket - a szekszárdi Gemenc Szálló, de a tanítóképző modern kollégiuma akár hiltoni kategória. A szegénység nyomai, az egyébként tágas, az EB-re szépen kitatarozott sportcsarnokban is tetten érhetőek voltak. A dobogó és a körítés roppant szolidan szerénykedett, s a megvilágítás pedig azt a luxusnak egyáltalán nem számító luxértéket sem érte el, mint amikor a szekszárdi városi sportcsarnok egyesek szerint szőrösszívű vezetője halogéneket kiiktató módon spórol a világítással. Ennek ellenére azt mondom: a csehek igyekeztek a maximumot nyújtani, de csak ennyire tellett. Egy „fapados osztályú" EB-re. Ami egyúttal jelzi az európai szövetség e tekintetben való kiszolgáltatottságát. Gyanúsan erős emberek. Kétségtelen tény, hogy az új súlycsoportok tavalyi bevezetése kedvez a nagyobb teljesítményeknek, annak, hogy a sportág eladhatóságát növelő világcsúcsok születhessenek. Ez rendjén is van - egy bizonyos szintig. Mert amikor az alsóbb súlycsoportokban azt látja az ember, hogy egyesek röpke egy év leforgása alatt az ismeretlenség homályából előkerülve 25-30 kilót is fejlődve trónkövetelőként lépnek elő..., nos hisz az ember őserőben, a tehetségek robbanásszerű fejlődésében, de azt már nem nagyon akarja hinni - noha látja hogy valaki „kakaó nélkül már majdnem most képes arra a produktumra, hogy a saját testsúlyának a háromszorosát a feje fölé röpítse...? De a gyanúsan erős embereknek a jelekből ítélve nincs gondjuk a doppingkontrollnál, így minden kétes értékű jelző, mondat, akár rágalmazással érhet fel. Mert gyanakodásunknak az elmúlt években azért volt alapja. Elég, ha csak az 1989-es athéni vébé után a világhírű doppingprofesszor, Donike nagy nyilvánosságra ugyan nem hozott szteroidprofilos vizsgálatának azon megállapítására emlékeztetek, amikor is a magyar és a cseh versenyzőkön kívül majdnem mindenkinél a megengedettnél magasabb volt a szeteroidszint a szervezetben. Említhetném az úgy két és fél évvel ezelőtti esetet is, amikor török versenyzők buktak meg a Mediterrán Játékokon. De számomra nem is maga a tény volt szenzáció, sokkal inkább egyik versenyző nagy publicitást szintén nem kapó nyilatkozata: „Nemcsak én, hanem valamennyi török kokszol"... Egy közelebbi szintén meditálásra késztető példa. Félelmetesen feljöttek azok a görögök, akik évekkel ezelőtt még ott tartottak ebben a sportágban, ahol teszem azt most az osztrákok. A válogatott szaktanácsadója, mit gondolnak, kicsoda? A súlyemelőpápa, az a bolgár Abadzsiev, aki nálunk ugyanebben a minőségében semmire sem jutott. Aki minden nyilatkozatában kényesen ügyelt arra, hogy a kokszolás szót ki ne ejtse, de végső kétségbeesésében, az eredménytelenségét magyarázandó kijött belőle a következő mondat: „Agyúval küzdünk a rakéták ellen." Túl nagy fantázia nem kell az iménti mondat értelmezéséhez. No, de ha valaki tisztán jön ki abból a bizonyos szobából, addig ő a király, ő a nagymenő, a zseni, nyugodtan értelmezheti egy magyar zsurnaliszta fenti füstölgéségét „savanyú a szőlő" - mármint nekünk - alapon. A kis Farkas „harapása". Bemutatkozott a felnőtt-EB-n a szekszárdi súlyemelés másik frontembere, a koránál és alkatánál fogva még mindig kis Farkasnak nevezett Zolink is. Szereplése nézőpont kérdése. Meg lehet közelíteni úgy is a kérdést, hogy a 280 kiló összetettre is képes versenyző végül is nem hozta magát. De ez a szempont az értékítélet megalkotásakor aligha lenne fair. 1. A még mindig juniorkorú versenyző élete első felnőtt EB-je volt, s amikor meglátta Phesalovot és a többi nagyot, s eljutott tudatáig, hogy ezúttal kik ellen is kell harcba szállni, a mindig csupa mosoly, s a kelleténél is magabiztosabb fiú csipetnyit azért „lámpalázas" lett. 2. A cseh súlyzókhoz a jelekből ítélve túlságosan úri tenyere - mint tavaly a SokolovJ^k közeli Chebben - most is „leszakad^F fájdalommal együttélve versenyzett. Ezek ismeretében az összetett hetedik helyet jelentő 272,5 kilót lehet és kell is értékelni. Annál is inkább, mert ez a teljesítmény saját korosztályában az európai és világbajnoki dobogóra följogosító. Amit a még hátralévő két világversenyén feketén-fehéren be is bizonyíthat Farkas Zoli, a junior-világbajnoki ezüstérmes és bronzérmes súlyemelőnk. Az azonban Sokolov után látszik: a junior-világbajnokságon és az EB-n is a mostani teljesítményénél több kell egy újabb éremhez. Elég, ha csak azt a példát hozzuk fel: Czanka Attila a tavalyi felnőtt Európabajnokságot eredményező 315 kilós eredményével Sokolovban már csak dobogós tudott volna lenni. Sportműsor Vasárnap: Labdarúgó NB II.: Szekszárd^ Százhalombatta (17) fl) Úri csapat, úri közönség... „A Kosárlabda Városa" cím ünnepélyes keretek között való átadásakor, emlékidézés közepette adatok, évfordulók, nevek garmadája került elő önkéntelenül a szekszárdi kosárlabda-történelemből. Szinte mindenki átsiklott egy 1985ös kitüntetésen, egy akkor és ma is rangosnak számító sportszerüségi díjon. A csapatjáték kategóriában a Honvéd férfi röplabdásait és az akkor még szekszárdi dózsás kosaras lányokat jutalmazták ezzel a díjjal. Minekután joggal mondhatták: a szekszárdi kosaras lányok nemcsak csinosak, okosak, hanem jó magaviseletűek, vagyis sportszerűek is. Fokozatosan eldurvuló, másokat sárba taposó világunkban rangja volt, rangja van az akkori kitüntetésnek. Úri csapatnak, most már hivatalosan is úri közönsége is van. A jelenlegi tréner Goúth Iván nem sokkal ideérkezése után megjegyezte: „Ez egy úri közönség, ez többszörösen megérdemli, hogy kiszolgálják. "A közönségből is már sokfélét látott és elviselt tréner nem Jópofizott": az ellenőrök és játékvezetők rangsora alapján az 1993-94-es bajnokság legsportszerűbb közönsége, szurkolótábora a női mezőnyben a Szekszárdnak van. Amely méreteit tekintve sem akárhol áll, hiszen a női mezőnyben csak a Diósgyőr és PVSK tud nagyobb nézőszámot felmutatni a szekszárdinál. A közönség effajta minősítésének a stílusában, megjelenésében úriember elnök, dr. Sólyom Bódogfelettébb örül, mint mondja, a közönségdíj kiosztásának meg kell adni a módját. A díj átadására a Magyar Kupa négyes döntőjének rendezésekor kerül sor, ahová szeretnék az úri közönség képviselőjét, szóvivőjét magukkal vinni, a nagyobb felhajtás természetesen Szekszárdon lenne. A klubvezetés elképzelése szerint a Sió Kupán vagy az első bajnokin osztanák szét a szurkolók között azokat az ajándékokat, amelyeket a legsportszerűbb közönségnek a Fruit of the Loom cég felajánlott.