Szekszárdi Vasárnap 1994 (4. évfolyam, 1-51. szám)

1994-05-15 / 19. szám

1993. MÁJUS 15. , SZEKSZÁRDI USARNAP 3 Tényleg szupersztár volt? (Aki szívesen beszélgetne a darabról, s az előadásról, azt hétfő este hét órakor várom a Babitsban - egy kerekasztalbeszélgetésre.) rew Lloyd Webber és Tim Rice rockoperáját, a Jézus Krisztus Szupersztárt. Fantasztikus a darab, s nem különben kiváló az előadás. (Ez volt a darab egyetlen vidéki bemutatója - ezért külön köszönet a rendezőknek!) Szerintem a magyar előadás - a ragyogó fordítás, a nagyszerű színészek, s az igen leleményes rendezés jóvoltából - jobb, mint az eredeti... Nem passióelőadás ez, mint Baché vagy Lassausé. Nem megzenésített evangélium, mint amilyen Hándel Messiásának újszövetségi része. Ez egy nagy vívódás, őszinte tusakodás, gyötrődő válaszkeresés a kérdésre: „Jézusunk, az vagy-e hát, kinek elmondtunk..., jótevőnk, csillagunk, vagy csak egy név, amit feldobtunk?" Mást jelentett ez az este egy kereszténységen kívülállónak, mint egy templomos embernek: talán azt, hogy mire képes a gyűlölet; talán azt, hogy mit jelent a lelkiismeret; talán azt, hogy hogyan lehet egy népet manipulálni, s gonoszságra rászedni... Mást jelentett ez az este egy jézusi életformával kísérletező keresztény embernek: azt, hogy mi is a bűn, s hogy milyen fantasztikus a „halálos" krisztusi szeretet. A rockszínház előadása a nyitott embert tanította, gazdagította, a hívőnek - meg merem kockáztatni - prédikált. (Ez akkor is igaz, ha a jelenetek nem mindig Biblia-hűek voltak - de itt nem is ez volt az igény, hisz a szerzők, az előadók szubjektív hitvallása ez a rockopera.) Nem Jézus-csúfolás ez, ahogyan sokan, az el nem jövők közül, előítélettel gondolták. Egy sajátos látású Jézus-történet feldolgozása - személyes hangon, az eredetitől önkényesen, de nem bántóan el-eltérve. A főszereplő a szupersztár: Jézus - valójában (sokadszor látva a darabot), azt hiszem Júdás-darab ez. Az emberi bűn mélységeit éli meg, kísértéseit kínlódja át, lehetetlen döntéseit nyűglődi végig. Azt hiszi, hogy maga dönt, de közben az eleinte csak körülötte ugráló, majd egyre inkább személyiségébe beleolvadó gonosz (ördögi) lélek intézi a dolgokat. S Júdás észre sem veszi, már összekötötte az életét a rosszal, és nem tud szabadulni. Nagyon mai a kép - talán a nézőtéren látványért ideérkezett közönség közül jó néhányan átélték a katartikus élményt: nem mindegy ki irányítja az életemet, ki befolyásolja a döntéseimet. A nép csak sodródik, s ha rossz tanácsadója van, ördögi dolgokra képes... Makrai Pál döbbenetes Júdás-alakítása, Sasvári Sándor megrendítő Jézus-formálása, Vikidéi Gyula mélyen átélt Pilátusa maradandó élmény volt minden jelenlévőnek. A Rockszínház nem vidéki hakniként játszott, hanem Európa-szintű előadással ajándékozott meg bennünket. A Babits Mihály Művelődési Ház és a városi sportcsarnok pedig komoly áldozatot hozott azért, hogy ez a felemelő produkció Szekszárdra is eljuthasson. Kosztolányi szerint aki meghalni tanít, élni tanít... A szupersztár, a kereszten meghalt Jézus a szekszárdiakat élni tanította - ezen az estén is... harkály Fotó: - kafi Jézusunk, Jézusunk, az vagy-e hát, kinek elmondtunk?- énekli a tánckar, s az összes színpadon levő szereplő. Úgy látszik, a Jézus-ügy nem hagyja nyugodni az em* bereket. Képzőművészek, írók, muzsikusok újra, meg újra foglalkoznak vele - mint minden gondolkodó ember. Minden kor megfogalmazza a maga véleményét, kritikáját, netán hitvallását. De szólni kell, mert Jézust nem lehet kikerülni. Személye elgondolkodtat, állásfoglalásra ^késztet. (Ha hallgat az ember, ha nem foglalkozik vele, az is állásfoglalás!) Húsz év világkörüli út után megérkezett Szekszárdra... Szerda este a sportcsarnokban a Budapesti Rockszínház előadásában több mint másfél ezer ember láthatta And-