Szekszárdi Vasárnap 1994 (4. évfolyam, 1-51. szám)

1994-01-16 / 2. szám

12 , SZEKSZÁRDI VASARNAP Kulissza A baj, pontosabban a baljós előjel még jobban összehozza az igaz barátokat... Azokat, akik érdek nélkül, úgy szívből jövően tenni akarnak ezért az NB ll-es lét szempontjából tényleg a szakadék szélére sodródott szekszárdi fociért. Mindenekelőtt a szakmát momentán vívó trió (Laki, Kniesz, Polyák). A klub, a jogelőd Dózsa letűnt korszakainak szekszárdi viszonylatban nem akármilyenjátékosairól van szó. Náluk alapvetően a kötődés - az eltéphetetlen szálak miatt - érzelmi kérdés. így egyikőjük sem számit különösebb fizetségre, bárhogy lesz úgy lesz, de ők ott vannak, maradnak a fedélzeten, s ha másképp nem megy: a játékosokkal együtt süllyednek el az SZPSE számára - a hajó állapota, a tapasztalatlan „matrózok" sokasága miatt - nehezen hajózható „NB Il-es tengerenCselekvő együttérzés az UFC részéről - nélkülük hiábavaló lenne minden önzetlenség, erőfeszítés. Amikor ennyire egy hajóban evez mindenki, mint most, amikor ennyire számít a másik véleménye, mint most ebben az esetben, a tavaszra tervezett vezetői szereposztás sem annyira kardinális, mint máskor. A tervezet - amit nagy valószínűséggel a lapunk zárta után elkezdődött elnökségi ülés is jóváhagyott -: Kniesz Mátyás az edző, Laki Zoltán a szakosztályigazgató, Polyák Antal a nemcsak a kapusokat felkészítő másik edző. (Az UFC-től érkező Kniesz helyét töltené be a paksi vezetés döntése nyomán szabaddá vált és munkára váró Teszler Vendel, akinek újbóli aktív belépését a szekszárdi utánpótlás-nevelésbe - itteni hasznosságát korábbi eredményességét még legádázabb ellenségei sem kérdőjelezhetik meg. A városi sportalapból nekik megítélt összeg mellett számítanak arra, hogy a Nagyfalusi- és Varga-ügy nem kerül a jog szövevényes útvesztőibe, lát majd belőlük'a klub valamire jó, valamire elég pénzt. De ezzel és más remélt összeggel kapcsolatban már dilemmában van Laki Zoli: erősíteni belőle - a kiszemeltet nem elég csak leigazolni (jobb esetben), őt félamatőr státusban fizetni is kell vagy motivációs alapot képezni az eddigijobbára „puszi-fociért hűségjutalomra kiérdemesült ittenieknek...? A kettő még együtt-január 12-ig nem jött össze... Sportműsor Szombat Teremfoci: az ITV Reprint kispályás bajnokság ötödik fordulója a városi sportcsarnokban (9) Kosárlabda NB II.: Szekszárdi Jokers-Diósdi TC (Garay Gimnázium tornacsarnoka) Vasárnap Teremfoci: az ITV Reprint kispályás bajnokság hatodik fordulója a városi sportcsarnokban. Darnay lehozta nekünk Merdan, a női kézilabda élő zsenije Talán amit a brazil Rivelino vagy később tündöklő honfitársa Zico tudott a focilabdával „összezsonglőrködni", a kézilabdával megközelítőleg ezt tudta - a jelekből ítélve tudja is - Kolar Merdan, aki minden idők egyik legnagyobb női kézilabdásaként írta be magát a sportág történetébe. Azt a bravúrt, hogy háromszoros olimpiai bajnok (kétszer jugoszláv, egyszer osztrák színekben), a világ nagyon kevés sportolója mondhatja el magáról (ennek ismeretében teljesen fölösleges és érdektelen volt megkérdezni hányszoros világbajnok - sokszoros. Merdan... A már-már matuzsálemi kora ellenére (37 éves) játszik még. Ajaj, de hogyan!... Közelebbit egy magyar élcsapat válogatottjaitól!... Ha már sokan elmulasztották az elmúlt hét végén Tolnán rendezett „Darnay-tornán", hogy lássák Merdant az Ausztria második számú női együttesének számító WAT Füníhaus színeiben. - Mennyire fontos még az ön számára a kézilabda? Hírneve, páratlan eredményei miatt nem lett volna bölcsebb, mondjuk '92-ben visszavonulni? - Úgy hiszem, megy a játék, amit imádok, hasznára tudok lenni mostani csapatomnak. Nem tudnék meglenni a kézilabda nélkül. Szívesen jöttem át a közelmúltban a Hypobanktól a mostani csapatomhoz, vannak még kisebb céljaim. - Például? - Nézze, ezt a tényleg kis Fünfhaus csapatát a nagy Hypo árnyékában sokan elintézhették egy kézlegyintéssel, ma már nem lehet. Eljutottunk a BEK-ben a legjobb nyolc közé, számolni kell velünk. Nagy reményünk most még a bajnokok ligájában nincs, de egy-két skalpra jók lehetünk. Hogy arra a csúcsra már nem juthatok, amelyen hosszú éveken át voltam, nem zavar. Amit elértem, arra mindenki emlékszik, azt már nem lehet elvenni tőlem. - Apropó, skalpok! Feltételezem, hogy pályafutása során volt csapatának, a világelsőségig jutott Hypobank Wiennek (ma már Niederösterreich), de még inkább mindenható menedzserének Gunnar Prokoppnak szeretne legalább egyszer odakoppintani...? Könnyed, de már asszonyos mosoly díszkíséretében: - ...Na, hallott valamit? - Semmit! Totálisan tájékozatlan vagyok ön és Prokopp viszonyáról. - Nem szépítem, haraggal jöttem el a Hypotól, így semmi kapcsolat köztem és a nagy színész-mahinátor Prokopp között. Tényleg nagyon kellene, ha egyszer úgy Ausztrián túlra szólóan elkaphatnánk őket. Ami azt illeti, nem teljesen reménytelen a dolog: osztrák bajnokin már nyert ellenük a Fünfhaus. - Mégis, abból a kisebb teherautónyi éremből, relikviából, melyik a legkedvesebb, amiről rögtön az eszedbe jut, hogy... - ... 1982. Máris tudnia kell, hogy a magyarokkal kapcsolatos, őket győztük le a budapesti világbajnokság döfl tőjében. ^ - Második? - Nincs, de ha már nagyon muszáj... Két évvel ezelőtt is, 35 éves koromban is a világ legjobbjának választottak meg a szakírók. - Ön szerint ki volt a nyolcvanas évek legjobb nftgyar női kézilabdázója? - Egyértelmű, hogy Sterbinszky. - Mit csinál, ha majd nem kézilabdázik, tételezzük fel, hogy 45 évesen azért abbahagyja az aktív játékot? - Most lefoglal a család, a kislányom, rokonaim is osztrákok, Bécsben élnek. Ha befejezem, akkor gyerekeket fogok tanítani, de a szó legigazibb értelmében edző nem leszek. Különösen a felnőttjátékosokat már nem tudnám idegileg elviselni. Bálint György Egyetlen boldog arc - „a siralomházban" Egy-egy hirtelenjében reflektorfénybe került sportolót, annak teljesítményét remekül fel lehet használni manipulatív módon általános, de hamis következtetések levonására. Miképpen engedve a látszat csábításának, hátrányosan lehet megítélni a fenti eset el. lenkezőjét. Mert attól még a szekszárdi utánpótlás-nevelés önnön lehetőségeihez mérten produkált - ennek alátámasztására igencsak egzakt mutató: hány saját nevelésű játékos került fel az elmúlt években a felnőttcsapathoz -, hogy a focitól eltávolodott Holler óta nem adott kerettagot a magyar korosztályos utánpótlás-válogatottak valamelyikébe. A kis Rupa személyében újfent van egy kirakatember, aki az új esztendő első napjaiban egy németországi tornán - igaz még teremben - NB II-esként bemutatkozott az egyébként szépreményű magyar ifjúsági válogatottban. - Laci! Tekintettel arra, hogy ez az EBnyolcba készülő Urbankovics-féle csapat összeállt, annak ellenére, hogy az ősz felfedezettjének számítasz Szekszárdon, nem volt ez a meghívás benne a pakliban...? - Nem vettem tutira, de azért nem állt távol tőlem. Az, hogy 17 évesen bekerültem egy NB Il-es csapatba, melyben időnként a jók közé tudtam kerülni, figyelemfelhívó volt. Hallottam róla, hogy Urbankovics edző figyel, így annyira váratlan nem volt ez a tényleg nagy örömet kiváltó, karácsony utáni meghívó. - Sokak által ismert, hogy a Bayern Münchent megelőző tornagyöztes magyar ifik egynéhányáról, élükön a Fradi középpályásával Lisztes Krisztiánnal technikai képzettségük, adottságuk okán -, ódákat zengenek a német lapok, menedzseri noteszekbe kerültek be a magyar nevek. - Mivel Lisztes Krisztiánnal a torna során nagy barátságba kerültem: tanúsíthatom, így volt - a háttérben zajlottak a tárgyalások, remek érzés volt magyar futballistának lenni a világbajnok országban. - Az ember a végső győzelem ellenére se nagyon akarja elhinni: a magyar ifik a foci egy bizonyos változatában jobbak a Bayemnél? - Nem tudom, mi lenne nagy pályán, de technikailag eléggé verjük őket. - Még Rupa Laci is! - Nem én voltam a nagy durranás ebben az ifiválogatottban, de különben sem a „teremre vagyok kitalálva", de technikai téren jobbnak érzem magam náluk. - Tényleg, hogy ment neked a játék a teremben? - Elfogadhatóan... amolyan bekkfélét játszottam. Az úgynevezett B csapatban, ha úgy tetszik sorban szerepeltem. Öt mérkőzésen léptem pályára, valamit jelent, hogy épp a Bayern ellen kerültem át az A-ba, így elmondhatom, hogy fociztam a világhírű csapat ifije ellen. - De az tenne az igazi, ha játszhatnál az EB-meccsek valamelyikén, nem? - Erről még nem tudok mit mondani. Jobban foglalkoztat, hogy a küszöbön álló bevonulás törést okoz-e a pályafutásomban vagy sikerül olyan alakulathoz kerülnöm, ahol legalább NB III-as szinten focizhatok. Nagyszerű bemutatkozás 17 évesen az NB II-ben, ifiválogatottság, kezdő bodyzókra jellemző, fociban is hasznosítható remek fizikum, lányoknak imponáló maldinis, donadonis (Milansztárok) tekintet. Végre egy boldog arc az amúgy „siralomházban..." í