Szekszárdi Vasárnap 1994 (4. évfolyam, 1-51. szám)

1994-04-24 / 16. szám

24 SZEKSZÁRDI 1994. ÁPRILIS 17. A Tolna Megyei Honismereti Egyesület nevében Kac/Ján János helyezett el koszorút Sándorként fellépő Petőfiről. Ki gondolta volna akkor, hogy negyven évvel később ötfelvonásos színdarabot láthat a költő életéről a szekszárdi közönség, s hogy az 1891 -ben megalakuló Színpártoló Egylet jeles személyei között Petőfi diáktársát, barátját, Sass Istvánt is ott találjuk. A Szegzárd Szálló emeletén 1893-ban megnyitott színházterem az előadások állandó otthonává vált. Tíz sor földszinti zártszék, földszinti állóhely, két sor karzati ülőhely, és ugyanott állóhely, kedvezményes diák-és katonahely várta a közönséget. A megnyitó legszebb pillanata Jászai Mari játéka volt, aki Arany János egy vígballadáját és a jelenlévő Kiss József verseit szavalta. Dr. Kerényi Ferenccel együtt a megjelentek Szekszárd megíratlan színháztörténetének későbbi szereplőire is emlékeztek. Olyan neves művészekre, mint a kétyi születésű és Szekszárdon tanuló Hegedűs Gyula, s a műkedvelőkre: az általános ipartestület, a katolikus legényegylet és olvasókör, az evangélikusreformátus énekkar színjátszóira. A Kis Ildikó és Fusz György iparművészek által készített emléktábla avatása után a színházbarátok Moliére TarttJ^ Av jét tekintették meg a Független Színpw előadásában. - ujt Fotó: -kaM ögöttem ülnek az autóbuszon. Hetven körüli mindkét férfi. - Nem hagyom levágni a lábamat. Kenegetem, áztatom. Van rá orvosság. Az utcánkban egy fiatalember is ezt csinálta három évig. Most megint a saját lábán jár. - Nem is szabad hagyni. Ha már nincs lába az embernek, megette a fene. Akkor már nem üzemel. Nem tud vécére menni, semmit nem tud csinálni. - Észnél kell lenni, mert nagyon összevissza mennek most a dolgok. Sokat hazudnak. - Sokat. Az se igaz, hogy a külföldi adósság huszonkétmiiliárd. Egy ügyvédtől tudom, hogy több mint negyvenmilliárd dollár. Nem merik bevallani, mert akkor nem menne el szavazni a nép. - Arról is milyen számokat mondtak, hogy mennyi a tehénkivágás. Sokkal többet kivágtak. Még fizettek is érte, hogy vágják le a tehenet. Aztán behozatják külföldről a tejet. - Meg a sajtot, meg a mindenfélét. A magyar termelő nem boldogul. - Ezekkel nem. - Zsidók ezek mind. A pápa is zsidó. - Az hát. Lengyel zsidó. - Utaznak a világban mindenfelé, a mi pénzünkből. Két lábbal - A mi zsebünkre. - Megint úgy van, mint a kommunista rendszerben. Az egyetemen előre eldöntik, ki hányas osztályzatot kap. Jeles csak egy lehet, meg néhány négyes, a többi csak közepes lehet. Ismerősöktől tudom. - Ezt mondják demokráciának. Hol itt a demokrácia? - A Torgyán mondja meg az igazat, de nem engedik érvényesülni. - Összefognak ellene, persze, hogy többen vannak. De majd elválik, ki az erősebb. A választáson kiderül. - Én nem tudok elmenni a szavazásra. A lábom nem bírja. Ott sorba kell állni, én azt nem tehetem meg. - Vitesse oda magát autóval. Ott meg majd adnak széket, ha várni kell. - Minek csúfkodjak? Inkább nem megyek el. - De akkor mások szavaznak maga helyett! Ezt nem szabad engedni. Menjen csak el nyugodtan! - Majd meglátom. A gyerekek tudnának segíteni, de azok is mindig el vannak foglalva. - Kenegesse a lábát. Ha azt irta föl az orvos, az használ. - Azt írta föl, mert mondtam neki, hogy az a jó. -Akkor meg is gyógyul. Azafontos, hogynehagyja magát az ember. Vigyázni kell. Nagyon észnél kell most lenni... GEMENCI JÓZSEF Thália első szekszárdi otthona A volt Szegzárd Szálló épületében 1893. július 6-án Jászai Mari, a Nemzeti Színház nagy hírű tragikája, Hilgermann Laura, a Magyar Királyi Operaház tagja és Polonyi Elemér zongoraművész, zeneszerző részvételével megnyitották Szekszárd első színháSzekszárd „új nevezetessége' zát. E száz évvel ezelőtti eseményre emlékezve a Tolna Megyei Honismereti Egyesület, a Babits Mihály Művelődési Ház és a Deutsche Bühne kezdeményezésére április 19-én emléktáblát helyeztek el a hajdani szálló épületén. Az avatás ünnepi perceiben dr. Kerényi Ferenc színháztörténész a városhoz kötődő színházi emlékeket idézte. Szólt a százhatvannégy esztendeje, 1830-ban tartott első színielőadásrói, amelyen Balog István vándortársulata a Hamlet rövidített, látványos élőképekkel kiegészített változatát adta elő. Megemlékezett Tolna leghíresebb vándorszínészéről, az 1841-ben a megyében még Petrovics Az emléktábla alkotói, Kis Ildikó és Fusz György gyermekeikkel <