Szekszárdi Vasárnap 1994 (4. évfolyam, 1-51. szám)

1994-04-17 / 15. szám

1994. ÁPRILIS 24. , SZEKSZÁRDI VASARNAP 13 Tánya hitt Lénának Előkerült Krementsova, visszatért a Szigmába Tánya - szekszárdi fénykorában A kora délutáni órákban - még a hét elején - üresen ásítozó sportcsarnok­ban hirtelen egy tucatra való nézelődő, szurkoló, kézilabda-szimpatizáns se­reglett össze. A nem várt érdeklődés nem a szimpla Szigma-edzésnek szólt, hanem a hirtelenjében visszatérő, ezerszer visszasírt „szökevénynek", Tatjana Krementsovának, aki a jelek­ből ítélve hét hónapi gondolkodás után visszatért tavalyi csapatához. Kre­mentsova persze magához a városhoz • m lett hűtlen - de inkább a Szigmá­h játszó barátnőjéhez, Sklarhoz -, ta­valy decemberben feltűnt Szekszár­don, ám akkor még esze ágában sem volt, hogy maradjon. Most - a Szigma szempontjából a legjobbkor - meggon­dolta magát: bejelentkezett a klubnál, ahol semmi bibi: elvégre a szekszár­diakjátékosa. Papp György orosz tudá­sát felhasználva „összejött" egy szűk­szavú, diszkrét interjú. -Kedves Tánya, hogy telt ez a bő félév? - Otthon Zaporozsjéban, a volt klu­bomnál kézilabdáztam, persze nem meccseken, csak az edzéseken meg né­hány edzőmeccsen. De nem ez a baj, ha­nem az, hogy márciusban megbeteged­tem, ez a kiesés hiányzik, de bepótolom. - Minek köszönhetjük, hogy vissza­tért? Meggondolta magát, feltámadt ön­ben a lelkiismeret, nem jöttek be üzleti számításai? - ... Léna hívott telefonon többször is, ő gyakorolta rám a legnagyobb ha­tást, ez volt a döntő. - Rendben vannak a dolgok, sikerült zöldágra vergődni a klubbal? - Igen, két és fél hónapig biztosan a Szigmában játszok, a távolabbi jövőt még én magam sem tudom. - Ont Messiásként várják, mert eléggé nehéz helyzetben van'a csapat. - Optimista vagyok, ha a Lénával „beindulunk", abból haszna lesz a csa­patnak. Dániából jöttek „Na& lökést adott ez a torna" Mint arról már korábban beszámol­tunk, páratlan lehetőséghez jutott húsvét tájékán a sebtiben összeállított Tolna megyei serdülő és Szigma által képviselt ifjúsági kézilabda-válogatott: ismeretlen zöldfülű csapatként ott lehettek a világ egyik igen rangos kézilabda-fesztiválján, a dániai húsvéti tornán, melynek külön­leges hangulata, varázsa van. Papp Györgynek, a Szigma Szekszárd után­pótlás-vezetőjének, a csapatok megszer­vezőjének volt viszonyítási lehetősége, hiszen debreceni edzősködése idején nem is egyszer vett részt már ezen a tor­nán. - Noha nagyjából tudtam, hogy mi vár ránk, de engem is meglepett a torna monumentalitása. Amikor először, majd másodszor jártam ott, akkor is annyian voltunk, mint azon a bizonyos réten a fűszál, most még több: 176 csa­pat képviseletében hozzávetőlegesen 2000 kézilabdás szerepelt a 14 és a 19 éves korosztályt felölelve. Egyfajta missziós szerepet is betöltöttünk, Ma­gyarországról ugyanis csak mi voltunk, de értesüléseink szerint az egész volt keleti blokkból mellettünk csak egy moszkvai fiúcsapat szerepelt. - Egy ilyen meglehetősen heterogén mezőnyben milyen szerepet játszottak például ifijeink? - Ami a számszerű eredményeket il­leti, nos, arra is azért valahol büszkék lehetünk. Két skandináv csapat legyő­zésével, a világhírű Gudme fiataljaival hozott össze bennünket a sors, s nagy fegyverténynek tartom, hogy szoros meccset játszottunk velük. Végül is 25 együttes közül a hetedik helyen zár­tunk. De ennél is fontosabbnak tartom azt, hogy játékosaink a saját bőrükön tapasztalhatták, milyen is a mai mo­dern skandináv kézilabda, jól alkal­mazkodtak a váratlan helyzetekhez, ez a torna meggyőződésem, hogy óriási lökést adott a további fejlődésükben, abban, hogy valaha élvonalbeli játé­kossá váljanak. - Jutott-e idő a turisztikára is, hisz fel­tételezem, volt több olyan fiatal lány a két csapatban, aki még soha nem járt Dániában, karnyújtásnyira az Eszaki­tengertől? - Az állandó nagy sétálgatások mel­lett szervezett program keretében elju­tottak játékosaink a dán népművészeti múzeumba, a halászati múzeumba, megismerkedhettek Ejsberg óvárosá­val, no és az Északi-tenger... Azt hi­szem, egy tolnai vagy szekszárdi gye­reknek nem akármilyen élményt jelen­tett, hogy élő fókákat tapogathatott a saját kezével. A sportoldalakat írta és szerkesztette: BÁLINT GYÖRGY A kiesés szinte Elkerülhetetlen A hatodik vereséget szenvedte el az NB Il-es viszonyok közepette párját ritkító, objektíve válságos helyzetet átélő szekszárdi futballcsapat. Elillanni látszik a csodavárás idő­szaka, az őszihez képest tovább erősödött nyugati csoport tuti kiesőjének számít a sereghajtó pozíciót időközben már elfoglalt csikócsapat. - Mit lehet ilyenkor mondani, de legfőképpen tenni?- for­dultunk a sosem látott krízishelyzetben edzőséget vállaló Kniesz Mátyáshoz. - Maximálisan bejött, amitől tartottam a bajnokság kez­detén, a sorsunkat megpecsételő, durva egyéni hibák, ami­ket képtelen elviselni a csapat. Külön bosszant az, hogy rendre a pontrúgásoknál blokkolunk le fejben. Igaz, hogy a meccsek összképe alapján nem voltunk jók a nagyon várt ikszre, de tény: zömmel nem kidolgozott helyzetek után mértek ránk kisebb-nagyobb vereségeket az ellenfelek, ha­nem mi ajándékoztuk a helyzeteket, a gólokat. Ebben már nem segíthet a taktika, az edző szempontjából úgy érzem, kivédhetetlen szituációk sorozata zajlik. - Sérülés miatt kiesett a tavalyi sikercsapatban állandóan szóhoz jutó Mészáros és Pilisi is, addig kéne igazolni, míg van matematikai esély. - Csak az alapműködésre van pénz változatlanul. De ha ölünkbe hullana száz-kétszázezer forint, hogy mondhat­nám a többinek, hogy ők a profik, ti meg az amatőrök... Utcai futófesztivál Profi boksz ürügyén, az eddigi két szekszárdi gála apro­póján már hallatott magáról Rácz Félix ifjú menedzser. Most egészen más apropóból, minden kétséget kizáróan jó­tékony célból kért nyilvánosságot. Mint elmondta, a Szek­szárdon, illetve Tolna megyében élő árvákon, hátrányos helyzetű, egészségileg súlyosan károsodott gyerekeken sze­retnének segíteni egy nagyszabású, tömegeket megmozga­tó sportos rendezvénnyel, nevezetesen: egy nyugaton már szokásos demonstratív futónappal. Üzlettársával, a bölcskei Halász Benjáminnál április 30­ra, Szekszárdra (10.30 órára) tervezik az eseményt, amelyre a megyehatáron túlról is várnak résztvevőket. A verseny csak akkor éri el céljait, ha legalább ezren rajtolnak, az ese­ményt szponzoráló Dixie Chicken elől. (A 4900 méteres ut­cai futóverseny célja is ez a hely lesz.) A nevezési díj egysé­gesen mindenkinek húsz forint. A győztes jutalma egy tíz­ezer forintos értékpapír, a második díj a MÓL RT. által ké­szített ajándékcsomag, a harmadik egy ötezer forintos szin­tén értékpapír, továbbá díjazzák az első húsz befutót. A szervező a nemrégen létrejött New Generation Company társaság, mely - a nevében is bent van - a fiatalokkal kíván foglalkozni: programok szervezésével, a tehetségek me­nedzselésével. A szervezők reménykednek: egy nemes cél érdekében régen látott, várost, megyét megmozgató futó­fesztivál színhelye lesz Szekszárd.

Next

/
Oldalképek
Tartalom