Szekszárdi Vasárnap 1994 (4. évfolyam, 1-51. szám)

1994-04-10 / 14. szám

7 1994. ÁPRILIS 24. , SZEKSZÁRDI VASARNAP Figyelem! Figyelem! A pedagófőiskola egy kilométeres körzeQPbn katasztrófariadó! Klórgáz áramlott a szabadba. Azonnal menjen mindenki a lakásokba, az ablakokat csukják be és tömítsék...! - harsogta a hangszóró kedden délután Szekszárd belvárosában. A főiskola előtti útszakasz, de maga a park is óriási felfordulást mutatott: az úton - a feltételezett karambolnak megfelelően - járművek tömkelege, összezúzott személykocsi, sérült hatalmas tartálykocsi (amelyikből ömlött a látható gáz), kamion, négy tűzoltóautó, mentőkocsi. A főiskola parkját ezúttal parkolásra használta 13 gépk9csi, az elegáns Mercedestől az „Útellenőrzés" feliratú mikrobuszig. Persze azért jutott hely, a járdán, a szépszámú érdeklődőnek. Sokan figyelték, látható nyugalommal, hogy a védőruhába öl«

ött emberek tömítik a sérült tar'kocsi oldalát, miközben a tűzoltók gyorsan elkezdik locsolni a „klórral" szennyezett úttestet, de magát a gázfelhőt is igyekeztek lehűteni, azaz semlegesíteni vagy legalábbis fékezni a tömény, súlyosan fenyegető veszedelmet. Térkép Szekszárdról Új várostérkép szerkesztésének szervezése kezdődött Szekszárdon. A térkép áttekinthető tájékoztatást ad a városban élők, de különösen az idelátogatók számára a szekszárdi kereskedelmi, szolgáltatási és kulturális lehetőségekről. A térkép hátoldala egy városi cégkatalógusként is használható. A cégek, amelyek szerepelnek a kiadványon 200 db térképet ingyen kapnak. A térkép reprezentatív, személyes ajándéknak is kitűnő, illetve szabadon értékesíthető. Az új térképpel kapcsolatban bővebb felvilágosítást Ranga Ferenctől kaphatnak az érdeklődők a 314-597-es szekszárdi telefonszámon. A főiskola bejáratánál elhelyezett mikrofon sem tétlenkedett, folyamatosan használta Mácsai Antal, a Polgári Védelem szekszárdi körzeti parancsnoka, aki a feltételezett katasztrófa elhárításának bemutatása kezdetén felszólította a lakosságot a terület elhagyására, - tulajdonképpen a menekülésre majd szakszerűen ismertette, mi történik az úttesten, Szekszárd főutcáján, hogyan hárítják el a veszélyt és kik vesznek benne részt. Természetesen „kimentették" a karambolozott személykocsiból is az utast és a gázfelhő eltüntetése után fokozatosan | helyreállt a rend. A rendőrség közbeavatkozására ezúttal nem volt szükség, maga a megyei főkapitány is csak figyelte a fejleményeket, de ha „élesben" ment volna ez az egész, nyilvánvalóan a rendőröknek is fontos szerep jutna egy idő után, ugyanúgy, mint a tűzoltóknak és más testületek szakembereinek. Gyorsan, kapkodás nélkül történt minden. A laikus is megállapíthatta, hogy értik a dolgukat, akik csinálják, tehát nemcsak arról van szó, hogy jól megszervezték a katasztrófaelhárítás bemutatóját. Ez mindenképpen örvendetes, hiszen az országutakon efféle veszély is leselkedik ránk, hogy egy mérgező gázt szállító jármű megsérül. Szekszárd főutcája - sajnálatos módon - országút, mégpedig túlzsúfolt, ahol a karambol bármikor bekövetkezhet. Meg kell tanulnunk nekünk is, mi a teendő, ha a közlekedési baleset következményei katasztrofálisak lehetnének. Mint ahogyan az iskolákban már tanulják a gyerekek, játékos-komolyan: versenyeken. A Polgári Védelem Évében vagyunk, tavaly nyár óta. Ez idén nyáron lejár, de a veszélyekre ugyanúgy kell figyelni, mint most, amikor figyelmeztetnek és tanítanak bennünket. G. J. Fotó: - kafi Heti levél Csigabiga Miután Matvejt elkapták, hogy az olajfúrótorony tövében szívta a mahorkáját (nyilván afeletti bánatában, hogy Samantha az összes whiskyt megvedelte), kirúgták a cégtől, nem szívesen nézem a Dallast a tévében, akkor is ha ez éppen nem abban a sorozatban volt vagy nem úgy. Mindegy. Egy sorozat maradt a tévében, amit nézek, és ez az élővilágról szóló Dávid Attenborough-film. Egyrészt csodálatos, hogy milyen összetett dolog közepében élünk, amit egyszerűen csak élővilágnak, természetnek nevezünk. Másrészt elgondolkodtató, hogy ezt bizonyos technikai haladás nevében mennyire nem vesszük tudomásul és magunk alatt vágjuk a fát, de szó szerint. Vannak azért mégfehérfoltok ismereteinkben, itt van például a lajhár. Ez a jámbor jószág Dél-Amerika erdeiben él. Fajtájától függően két vagy három ujjal kapaszkodik az ágakba és függeszkedik lefelé. Ez a lógás a természetes testhelyzete. Ennek következtében fordítva nő rajta a szőr, a csuklójától a háta felé, hogy az eső könnyebben lecsorogjon róla. Az emlősök közül neki van eggyel több - nyolc - nyakcsigolyája, így aföld felé tud nézni, száznyolcvanfokba tudja tekerni a nyakát. Miközben a Cercopia leveleit nyammogja, hetente egyszer egy megszokott helyre leereszkedik, hogy gyarapítsa ürülékdombját. Egyesek szerint ez egyben a párkeresést is segíti. Csúcssebessége egy kilométer óránként, de ezt csak rövid ideig tudja tartani. Nem egy idegbeteg fajta. Talán ebből is adódik, hogy keveset tudunk róla, mert a kutatók halálra unják magukat megfigyelésük közben; egyszerűen elviselhetetlen az a tömény unalom amit e jószág életmódja áraszt. Vannak kihaló és kihalt fajták, például a Mauritiuson élt egyik madárfaj. A szigeten nem volt természetes ellensége, így tollazata átalakult. Testén a tollak pelyhesek, puhák lettek, szárnyai elcsökevényesedtek, repülni nem tudott. A portugál hajósok elkeresztelték doudónak, együgyűnek, mert annyira szelíd és bizakodó volt, hogy könnyen fejbe lehetett vágni egy bunkóval, és azután megsütni a pulyka nagyságú állatot. A szigetre betelepített disznók pedig fölfalták a földön lévő tojásaikat. Ki is halt szegény még a XVII. században. Nálunk kezdődik a csigaszezon. Az éticsigát lehet irigyelni, a természet jól ellátta, mindig magával viszi a házát, nincsenek lakásproblémái. Igen, de a természet nem számolt az exporttal. Ugyanis azért szedik össze őket, mert tőlünk Nyugatra, bizonyos kagylóféle és békacomb-ropogtató francuz népek előszeretettel csipegetik a zelleres csigát. így aztán ilyentájt gyakran látni embereket a határban, amint elhagyatott, gyomos vagyis háborítatlan területeken caplatnak, kissé hajlotton vizslatva a földet, kezükben vödör, zsák vagy reklámszütyő és szedik össze a csigákat. Szerencsétlenek szerelmi vágytól hajtva ilyenkor bolyonganak társ után kutatva, hogy vérmérsékletüknek megfelelően hosszas - egy óráig tartó - szerelmeskedéssel alapozzák meg fajtájuk jövőjét. Es ekkor jönnek a jobbára gumicsizmás emberek, mert eső után mozognak a csigák (akkor síkos a pálya). Hogy mi lesz ennek a vége és kihalnak-e azt nem tudni, mert senki nem vizsgálja. A természet sok minden ellen tud védekezni, de az export ellen még nincsenek eszközei. -st-