Szekszárdi Vasárnap 1994 (4. évfolyam, 1-51. szám)

1994-04-10 / 14. szám

1994. ÁPRILIS 10. , SZEKSZÁRDI USARN4P 3 - Akkor mi köti le a fiatalokat, akiknél a szexuali­tás ezek szerint nem központi kérdés és időben kito­lódik? A Csendes-óceán partján Csontos Péter (balról) és Kindl Gábor - Bejutottunk Los Angeles egy híresnek mon­dott középiskolájába, ahol egy lánnyal és a barátjá­val beszélgettünk. Két dolog köti őket le: a tanulás és a sport. Négy sportág közül választhatnak, s az iskolák közötti megméretések valóságos ünnepek. El­mondhatatlanul összeforrott közösséget alkotnak ezek a diákok. (Folytatás a 8. oldalon.) Gy. anítom, ha az ember először jár Ameriká­ban, elveszik a részletekben. Az élmény szőlőszemeit borzasztó nehéz egy valamiféle fürtté összerendezni, még egy élménybeszámoló keretében is, nem beszél­ve a tévében megjelenő anyagokról. Feltéve, ha az ember nem egy szokásos útifűmet akar átnyújtani. - Ennek veszélyével, nehézségével már az út elején számoltam, így megpróbáltam a POP TV műsorszerkezetéhez igazodva átalakítani az utat, úgy, hogy a szimpla turistánál azért többet, mást is lássunk. New York, San Francisco, Los Angeles, Miami, Orlando, gyakorlatilag az államok főbb centrumaira eljutottunk. Azok az innét elszárma­zott, hosszú ideje már kint élő amerikai barátaim (Stiener Zoltán, Ördög Attila, Vida Mihály) segí­tettek bennünket, akiket a POP TV néhány hónap­ja zajló műsorában, felhívtunk és az adásban be­szélgettünk velük. Arra kértem őket, hogy segítse­nek bennünket a mindennapok Amerikája, a kis­emberek megmutatásában, mert a csillogás az wgyis látszik majd, a képek, felvételek önmagukért fceszélnek. Persze a gazdagság, a csillogás lényegé­nek megragadásához úgy sem lett volna lehetősé­günk. Viszont a hétköznapok, a mindennapok kul­túrája, a szokások, az átlagember, a kisember élet­vitele nem annyira ismertek, ez még nem lerágott csont. Azt nem ígérhetem, hogy ebből mindenki­nek, aki nézi majd a sorozatunkat, összeáll az az ál­talad említett fürt, de azt hiszem, hogy az itthon kialakult Amerika-képhez valamicskét hozzá tu­dunk tenni. Amerika POP-tévés kamerával Közép-kelet-európai kisembernek Amerika még a huszadik század végén is a miszti­kum, a számára elérhetetlen csillogás, a civilizáció csúcsa. Szeretné mindezt megtapasz­talni, de pénztárcája még lehetővé is tenné, hogy felkapaszkodjon valamelyik Charter-já­ratra, az ott-tartózkodás költségeire azonban már nem nagyon futná. Egy főleg kisembe­reknek szóló vidéki magántévének sem sűrűn adódik olyan lehetősége, hogy átrepüljön a tengerentúlra, és ott majd három hétig elvegyüljön, elkeveredjen az amerikai rengetegben. Kindl Gábor az amúgy nagy világcsavargásokra különösebb hajlandóságot nem érző pro­ducer is úgy csöppent bele ebbe a lehetőségbe, mint Pilátus a Credóba (pécsi kapcsolat, merthogy reklámjai, igzgalmasabb riportjai az ottani POP TV-ben (amúgy Baranya TV) is lemennek). A kellemest a hasznossal összekötve egy mini stábbal nekivágott az útnak. hat meg. Mint megtudtuk, 2500 dollár körül mozog az átlagkereset, ebből ezret visz el a nem fényűző megélhetés, a rezsi, a többi az élet élvezésére marad. - Mi unos-untalan szajkózzuk: korunk hőse a vállal­kozó, mire, hogyan vállalkozik az átlag amerikai? - Maga a kisvállalkozás nem így jelentkezik, aho­gyan nálunk vagy Európában, hogy teszem azt a kis­vállalkozás mellett mintegy szimbólumként megje­lenik a kisvállalkozói tulajdon: bolt, üzlet vagy eh­hez hasonlók. Valamilyen, akár a világot is beháló­zó érdekeltségben van jelen az átlagpolgár. Mint a Mc Donalds vagy a Burger Ranch. - Közlekedés? Amennyit utazgattatok, amennyi időt egy-egy világvárosban eltöltöttetek..., szóval ezen a téren igazán hiteles forrásnak számíttotok. - Az autórengeteg ellenére valami példás rend, az európai számára felfoghatatlan, a szabályok maximális tiszteletén, be­tartásán alapuló közlekedési morál. Kellően kiemelve, jól látható helyen minden útbaigazító információ, ami az idegenek tájékozódását is nagy­ban segíti. Nem kell jobbra vagy bal­ra tekintgetned, ha egy utcát keresel, mert nem a ház sarkára írják ki a sok reklám és más információhordozó között szinte észrevehetetlenül, ha­nem, mint a közlekedési lámpa, előt­ted jelenik meg. - Maradjunk a POP TV állandó ro­vatainál: erotika, zene, sport... - Rendkívül prűdek hozzánk ké­pest az amerikaiak. Elképzelhetetlen egy utcai csókolózás, a fiatalok 21 éves korukig nem is mehetnek disz­kóba. Ha a rendőr az éjszakai órák­ban felfedez egy lányt az utcán vagy szórakozóhe­lyen, abból az illetőnek komoly gondjai lehetnek. Nincs topless vagy félmeztelen fürdőzés, akad egy-két egyáltalán nem hivalkodó szexmozi, de semmi több. - Akkor vágjunk bele! Milyen a „tipikus ameri­kai", ami valamennyi államra jellemző? - Roppant kiegyensúlyozottnak, sportosan lazá­nak ismerhettem meg őket. A New York-iak legtöbbjén sportcipő, hoz­zá aerobikzokni, így mennek az ut­cán bárhova. Elnézést kér, ha vélet­lenül neked megy, hamar szóbaele­gyedik, nem fél a kamerától, könnyen és szívesen nyilatkozik. Bi­zonyára emögött egy stabil egzisz­tencia, a biztos megélhetés húzód-

Next

/
Oldalképek
Tartalom