Szekszárdi Vasárnap 1994 (4. évfolyam, 1-51. szám)

1994-03-06 / 9. szám

, SZEKSZÁRDI 8 ••A§ÁRMAP 1994. MÁRCIUS 6. Vasárnapi szófejtő államadósság: az államkincstár által a Nemzeti Banktól felvett és még vissza nem fizetett hitelek összessége. Csökkentésének legismertebb formái: állami értékpapírok kibocsátása, vagyoneladás, az egyenes és közvetett adók növelése stb. bánatpénz: versenytárgyalások alkalmával az ajánlattevők részéről az ajánlat komolyságának dokumentálására letétbe helyezett összeg. Ha az ajánlatot elfogadják, de az ajánlattevő attól vissza kíván lépni, a bánatpénz elvész. desing(e: dizájn): magyarul ipari formatervezés. Az ipari úton sokszorosított tárgyak, termékek külső megjelenési formájának, rendeltetésének és gyárthatóságának összhangja. Az ár mellett a legfontosabb „piacosságot" befolyásoló tényező. klíring: a pénzügyi elszámolásnak az a módja, amikor két vagy több fél tartozását követelését úgy rendezi, hogy csak a kölcsönös beszámítások után maradó értékkülönbözetet fizeti ki egymásnak. know-how(e: nou-hau): szó szerint: „tudni hogyan". Valamely termék gyártásához szükséges ismerethalmaz összessége. Áruként hasznosítható műszaki, gazdasági stb. ismeret, eljárás, megoldás, tekintet nélkül arra, hogy védi-e valamilyen hagyományos ipaijogvédelmi intézmény (pl. szabadalom) vagy sem. Jogi védelemben részesül. likviditás: egy meghatározott időpontra vonatkozó fizetőképesség. likvid eszközök: készpénz, könnyen pénzzé tehető vagyontárgyak, árukészlet. A nemzetközi likviditás= megfelelő devizakészlet. marketing: a gyártók, vállalatok piaci érvényesülését célzó, tudatosan megtervezett, összehangolt tevékenységek rendszere. Számtalan eleme közül néhány: piackutatás, terméktervezés, értékesítési módok, árpolitika, reklám stb. - u A mozdulat művészei - Svájcból Fotó: - ka Az Ember elment, a lányka hazatért Kanadából beszélt a visszafogott női hang. „Csak szerettem volna, ha tudják, az Ember elment, a lányka hazatér." Tavaly áprilisban interjút közöltünk lapunkban dr. Mészáros Gyulával, a Wosinsky Mór Megyei Múzeum egykori igazgatójával. Ő elevenített fel egy érdekes történetet a Decs környékén létezett Ete község nyomainak felkutatásáról. Az el-elcsukló hang a telefon túloldalán felidézte, amikor édesapja a tengerentúlra utánaküldte a Szekszárdi Vasárnap egyik példányát. Ebben a hiábavaló kutatást felidézve az egykori igazgató így beszélt: „A terepbejárás közben megjelent egy ember, aki elmondta, hogy ő varázsvesszővel tud fémet keresni... Egy kétágú drótot használt s ahol kibillent a vége, leszúrtunk egy cöveket. A megjelölt helyen mindig találtunk valami rozsdás fémet. Végül a sikereken felbuzdulva a férfi felajánlotta, hogy idehívja a lányát, mert ő még jobban ért a varázsvesszőzéshez. Hát ahol jelzett a lányka, megnézem, s egy Ferdinánd korabeli ezüstpénz kerül elő, majd néhány lépéssel odébb ismét egy. Ebéd után pedig, lehet, hogy véletlen volt, de a lányka által is megjelölt helyen egy fazék ezü!B pénzt találtunk. Két kétköves gyűrűt, egy nehéz pecsétgyűrűt, s a pénzek között egy török aranyat." Hát megtudtuk, az Ember: Makk Ottó volt, a lányka Makk Otília. Édesapját jött haza búcsúztatni február 17én, a szekszárdi alsóvárosi temetőbe, aki 74 éves korában az 1994-es esztendő első napjaiban hunyt el. Az egykori Szekszárdi Állami Gazdaság, ma kombinát, újbereki kerületének főkönyvelőjeként ismerték, tisztelték sokan, emléke lám így is él. Nyugodjon békében. t. Heti levél Hoki A jéghokidöntővel ért véget az idei téli olimpia a norvég Lillehammerben. Drámai küzdelem volt, ahogy mondani szokás, volt itt minden. Először is volt egy rövidzárlatos bíró. Amerikai volt ez a jóember és föltűnő volt, hogy nem fújta a sípját. Nyilván úgy gondolta, hogy a nagy rohangászás közepette elég energia megy a játékosok kikerülésére, a korong elől ugrálásra, nem fogja ö még a tüdejét holmi sípolgatássalfárasztani. Az amerikai profi ligában megszokhatta a kemény, gyilkos játékot, nem is fújt, gondolta majd ha vérfolyik. Elájult egy svéd játékos, istenkém, miért nem vigyázott a hab testére, ne menjen az ilyen a jégre... Egy idő óta megváltozott a hoki. Nem napról napra, inkább meccsről meccsre. A jégkorongban soha sem volt idegen a test-test elleni küzdelem. A gyorsaságbólfakad, és abból a tényből, hogy azért a jégen nem megy olyan magától értetődően az irányváltás. No jó, volt a bodicsek - az ellenfelet nekipasszirozni a palánknak - és kész. Aztán nyilván a kanadai profi liga hatására, most már azt láthatjuk, hogy a hátvéd egyáltalán nem törődik a koronggal. Igaza van, az túl apró meg olykor százhússzal suhan, a játékosok viszont jól megtermett fickók, őket könnyebb megtalálni, leteríteni. Manapság leginkább a félkezü óriások élnek. Akik egy kézzel is tudják használni az ütőjüket. A másik kéz az ellenféllel foglalkozik, elsősorban megfogja annak botját, hogy ne tudjon kavarni, vagy a kezét, közben a könyök keményen dolgozik. Egy botfelszedést már le sem fújnak. Aztán a bottal akasztás és az ellenfél esésre késztetése már finom ízlésre vall - ezt még néha kétperces kiállítással büntetik láss csodát. Nem mondom, korábban egy Csehszlovákia-Szovjetunió mérkőzés - az ismert történelmi előzmények miatt esemény volt, mégpedig azért mert nemcsak a jég szikrázott. Ám a mai meccseket nézve, vajon nem gondoljuk-e, hogy az i egykori legendás cseh csapat - Ruzicska, Liba és társai -" kontra ruszkik, gentlemanok találkája volt... A döntőt egyébként a svédek nyerték drámai hosszabbításban és büntetőkkel a végén. Éppen megérdemelték. Egyrészt mert még soha nem nyertek olimpiát, minden mást igen, és ez most Északon volt a szomszédban. Másrészt azért is szimpatikusak, mert egy-egy meccsen - ezen is - egy tornára való helyzetet hagytak ki, ami egy ilyen gyilkosan eredménycentrikus világban az abszolút hatékonytalanság látszatát kelti, vagyis magyarul, egyszerűen játékosnakjátéknak tűnik és ebből volt a legkevesebb. Aztán ebben az üsd-vágd alapállású időben ők tűntek a legtovább a fairplay lovagjainak, persze már ők is zordabbak lettek - ilyen idők járják. Végül is összejött nekik az arany. Loob és társai vidáman ütögették egymás kobakját, és a szigorú vikingek ezúttal meghagyták az edzőfejét, sőt vélhetően a helyén maradhat. Volt még egy örök második aki nyert, Szmirnov hihetetlen fölénnyel verte ötven kilométeren, sífutásban az utána jövőket, és bár norvégok voltak, a közönség tombolt - ki tudja hány ezüst után aranyat nyert. A múgy Svédországban él, de beszél norvégül is, a kazah színekben indult hajdani szovjet versenyző. A norvégek megértik ezt, meg mást is. Jó közönség, hiába élnek hidegben, a szivüket melegen tartják. . . - stemer -