Szekszárdi Vasárnap 1994 (4. évfolyam, 1-51. szám)

1994-03-06 / 9. szám

10 1994. MÁRCIUS 5. , SZEKSZÁRDI VASARNAP „Szó bennszakad, hang fennakad, Lehellet megszegik." Illetékes Ivtárs esete Ülő Bikával avagy fánt a porcelánboltban Sitting Bull azon tévedésén túl, miszerint 25-én, pénteken este ki­rittyentett és eljött/elhozták az im­már ötödik alkalommal megrende­zett „Garay Alapítvány" báfjára, a Gemenc étterembe, két szarvas hi­ttat is elkövetett: feltette azt a ^P^rdést, majd nyilvánvaló barom­ságát elkövetve kísérletet sem tett cselekedete enyhítésére. Amikor a kérdés - SZERE­TED A ZSIDÓKAT? - besüvöl­tött a légtérbe és a közel kétszáz homo sapiens nem hitt a fíilének, mindössze azt érzékelte, hogy a pillanatok alatt beállt mínusz hő­mérsékletérték nagysága létszá­mukat is felülmúlja, szerencsét­len Bull még nem is sejtette, hogy meggazdagodott. Ugyanis az agy védekezőreflexe homóék­nál semmi perc alatt mozgósítha­tó, így az előbbi másodperc ma­radék törtrészében kérdezőként az általa előidézett helyzethez il­lő, a lehető legtalálóbb kifejezést megtalálva valamennyien átke­reszteltük. A mellettem álló azt mondta Vadbarom, a másik á hthirus pubis. Hogy ez utóbbi iiféle ízeltlábú lehet, az megtud­ható Didich-Loksa Állatrend­szertanából. Jómagam több, ha­sonlóan találó, de nem eléggé elegánsnak tartott szinonimát el­vetve maradtam Ülő Bikánál alias Sitting Bulinál. * Az alapítványi bál szervezői­nek kitűnő ötlete volt Koltai Ró­bert meghívása. Műsoraiból ­még jó ideig - nem maradhat el stíluspardiába ágyazott sziporká­zó improvizáció-sorozata, az Ille­tékes Elvtárs. A közönség kér­dezhet, Koltai rögtönöz. Politikai kabaré a javából. Az egész folya­mat kulturált mederben tartása a művész feladata, melyet tehetség és intelligencia birtokában köny­nyedén megold akkor is, amikor kényes kérdést kap. Mivel Stilling Bull személyisé­gében - sajnálatos tény - felnőtt korára sem épültek ki bizonyos kontrollmechanizmusok, élete nagy önmegvalósító pillanatát látta elérkezni, nem is akármi­lyen helyen és társaságban. Felböfögte tehát, megcélozva a terem közepét: „Szereted a zsi­dókat?" A hatást újból felidézendő maradjunk Aranynál. „Áll néma csend; légy szárnya bent, / Se künn nem hallatik." Csak döb­bent, szégyentől égő arcok és las­san gerjedő düh. Koltai Illetékes­ből „átmegy" civilbe. Ugyan bir­tokában a szuperfegyver, az intel­lektuális humor, két mondattal péppé csinálhatná Bulit. Ám megkíméli - ami történt, nem szabad humorra venni. El is hagyhatná a termet. Joggal. Ezt sem teszi. Hozzánk kezd beszél­ni, segítségünkre siet az ellehe­tetlenült helyzetben. Okos, csen­des szavakkal szól emberségről, értékről. Minden gondolata isme­rős, hisz helyettünk fogalmaz. Le vagyunk fegyverezve, az ökölbe szorult kezek kiengedve hosszú tapsra kényszerülnek. Koltai mozdulatlan, most nem hajolhat meg, ez nem az a taps, melyhez színpadon hozzászokott, ez de­monstráció és egyértelmű állás­foglalás. A művész folytatta mű­sorát. Magyarázza el valaki Sitting Bulinak: ha Koltai történetesen nincs állatbarát hangulatban és reakcióideje lassabb, egy viszony­lag egyszerű fizikai kísérlet kény­szerű tárgyaként a kétszáz arcul­köpött ember rádöbbenti, hogy Európa ezen részén a gravitációs gyorsulás mértéke még mindig 9,81 m/s 2. Lányi Péter Evangélium (Jn 2,13-25) „Romboljátok le ezt a templomot és én három nap alatt föl­építem." Hogyan is került sor Jézusnak e megnyilatkozására? - Jézus kizavarja az árusokat állataikkal együtt a templomból és széjjel­szóija a pénzváltók pénzét. Erre föl a zsidók csodajelet kérnek, hogy miféle jogon teszi, amit tesz. „Jézus ezt válaszolja: 'rombol­játok le ezt a templomot és én három nap alatt fölépítem'." (Akárhányan ma is ugyanebben a gondolatkörben élünk: bizo­nyíts Isten, ha akarod, hogy tudomást vegyünk rólad-) A Jézus oldalán állók megértik Jézus haragját is, hogy_ Isten házát 'vásárcsarnokká', 'rablók barlangjává' tették, amit Ő nem tűrhet, hisz emészti a buzgóság az 'imádság házáért', - és megér­tik kijelentését a rombolásról és a felépítésről. Utóbbi minden­esetre csak feltámadása után tudatosodik bennük. De számon tartja a nép is és számol vele a népképviselet is; ezért gyűlik össze a főpapok és a farizeusok egy csoportja Pilá­tusnál, hogy figyelmeztessék: „Emlékszünk rá, Uram, hogy ez a 'csaló' még életében azt mondta, hogy harmadnapra feltámadok. Rendeld el tehát, hogy harmadnapig őrizzék a sírt..." (Mt 27, 62 sköv.) Jézus pedig járta útját magabiztosan és betölti történelmi sze­repét. Egyre csak tisztítja a templomot, a szentegyházat, ahogy a. magyar nyelv oly szépen mondja, a világegyházat is, és az embe­ri bensőséget is, mint a Szentlélek templomát. (1 Kor 6, 19; Róm 8,11). MIM EDE plébános Szekszárdi történetek Zenészek Híresen jó zenészek muzsi­káltak mindig a városban. Voltak szép számmal a kü­lönböző vendéglátóhelyeken, mint például a valamikori Sörkertben. Minden este élő zene szólt, de már természete­sen délután elkezdődött a mű­sor és akinek a zene arra kell, hogy táncoljon, az táncolha­tott is egész este, egészen a zá­róráig. A vájtfülű népség, aki figyeli, hogy hogyan, miként játszanak, hogyan hangszerel­nek, annak természetesen nem kell a tánc, ő „csak" ül és fi­gyel, gyönyörködik, illetve gyö­nyörködött, hogy annak idején hogyan játszott a Kalocsa Zo­li, meg a Puskás úr vagy ré­gebben a sajnos fiatalon el­hunyt Kúnó, a Kolep Konrád és a többiek. A hatvanas évek közepén volt egy szuper hely Szekszár­don, a Garay téri presszó. Eb­ben az időben átalakították az egész házat, az éttermet, a presszót és valaki, nem tudom ki, odavitt két csodazenészt. A Bebencet és a Schmidt Pétert. Ok ketten, zongora és dob, csodákat müveitek esténként. Tömve volt a presszó minden este, táncoltak és zenét hall­gattak itt a fiatalok. Legközelebb ezután akkor volt jó zene a városban, ami­kor a Gemenc Szálló megnyílt. A bárban jó muzsika, műsor is, megkövetelték esténként az öltönyt, nyakkendőt, egy dara­big rend is volt. Kitűnő zené­szek fordultak itt meg jó pár év alatt, köztük pestiek, meg szekszárdiak is. Sajnos az élet manapság olyan, hogy a vendéglátóhe­lyek nem képesek egy jobb ze­nekart eltartani. Nincs forga­lom. A zenészek meg hol itt, hol ott bukkannak fel. A Ge­menc szuper zongoristája vál­lalkozó lett, talán azért muzsi­kál még magának, kár lenne, ha abbahagyná, de az hiszem, hogy egy igazi zenész erre so­sem képes. Muzsikusok ma is vannak. Egyrészt megmaradtak a ré­giek és vannak fiatalok is. Időnként jó zene szűrődik ki a Gemenc étteremből, be is néz­tem a múltkor, zártkörű ren­dezvényen két zenepedagógus nagyon jó hangulatot terem­tett, profi zenét szolgáltattak. Kár, hogy ritkán van ilyen alkalom. -tüke-

Next

/
Oldalképek
Tartalom