Szekszárdi Vasárnap 1994 (4. évfolyam, 1-51. szám)

1994-03-06 / 9. szám

10 1994. MÁRCIUS 5. , SZEKSZÁRDI VASARNAP „Szó bennszakad, hang fennakad, Lehellet megszegik." Illetékes Ivtárs esete Ülő Bikával avagy fánt a porcelánboltban Sitting Bull azon tévedésén túl, miszerint 25-én, pénteken este kirittyentett és eljött/elhozták az immár ötödik alkalommal megrendezett „Garay Alapítvány" báfjára, a Gemenc étterembe, két szarvas hittat is elkövetett: feltette azt a ^P^rdést, majd nyilvánvaló baromságát elkövetve kísérletet sem tett cselekedete enyhítésére. Amikor a kérdés - SZERETED A ZSIDÓKAT? - besüvöltött a légtérbe és a közel kétszáz homo sapiens nem hitt a fíilének, mindössze azt érzékelte, hogy a pillanatok alatt beállt mínusz hőmérsékletérték nagysága létszámukat is felülmúlja, szerencsétlen Bull még nem is sejtette, hogy meggazdagodott. Ugyanis az agy védekezőreflexe homóéknál semmi perc alatt mozgósítható, így az előbbi másodperc maradék törtrészében kérdezőként az általa előidézett helyzethez illő, a lehető legtalálóbb kifejezést megtalálva valamennyien átkereszteltük. A mellettem álló azt mondta Vadbarom, a másik á

hthirus pubis. Hogy ez utóbbi iiféle ízeltlábú lehet, az megtudható Didich-Loksa Állatrendszertanából. Jómagam több, hasonlóan találó, de nem eléggé elegánsnak tartott szinonimát elvetve maradtam Ülő Bikánál alias Sitting Bulinál. * Az alapítványi bál szervezőinek kitűnő ötlete volt Koltai Róbert meghívása. Műsoraiból még jó ideig - nem maradhat el stíluspardiába ágyazott sziporkázó improvizáció-sorozata, az Illetékes Elvtárs. A közönség kérdezhet, Koltai rögtönöz. Politikai kabaré a javából. Az egész folyamat kulturált mederben tartása a művész feladata, melyet tehetség és intelligencia birtokában könynyedén megold akkor is, amikor kényes kérdést kap. Mivel Stilling Bull személyiségében - sajnálatos tény - felnőtt korára sem épültek ki bizonyos kontrollmechanizmusok, élete nagy önmegvalósító pillanatát látta elérkezni, nem is akármilyen helyen és társaságban. Felböfögte tehát, megcélozva a terem közepét: „Szereted a zsidókat?" A hatást újból felidézendő maradjunk Aranynál. „Áll néma csend; légy szárnya bent, / Se künn nem hallatik." Csak döbbent, szégyentől égő arcok és lassan gerjedő düh. Koltai Illetékesből „átmegy" civilbe. Ugyan birtokában a szuperfegyver, az intellektuális humor, két mondattal péppé csinálhatná Bulit. Ám megkíméli - ami történt, nem szabad humorra venni. El is hagyhatná a termet. Joggal. Ezt sem teszi. Hozzánk kezd beszélni, segítségünkre siet az ellehetetlenült helyzetben. Okos, csendes szavakkal szól emberségről, értékről. Minden gondolata ismerős, hisz helyettünk fogalmaz. Le vagyunk fegyverezve, az ökölbe szorult kezek kiengedve hosszú tapsra kényszerülnek. Koltai mozdulatlan, most nem hajolhat meg, ez nem az a taps, melyhez színpadon hozzászokott, ez demonstráció és egyértelmű állásfoglalás. A művész folytatta műsorát. Magyarázza el valaki Sitting Bulinak: ha Koltai történetesen nincs állatbarát hangulatban és reakcióideje lassabb, egy viszonylag egyszerű fizikai kísérlet kényszerű tárgyaként a kétszáz arculköpött ember rádöbbenti, hogy Európa ezen részén a gravitációs gyorsulás mértéke még mindig 9,81 m/s

2. Lányi Péter Evangélium (Jn 2,13-25) „Romboljátok le ezt a templomot és én három nap alatt fölépítem." Hogyan is került sor Jézusnak e megnyilatkozására? - Jézus kizavarja az árusokat állataikkal együtt a templomból és széjjelszóija a pénzváltók pénzét. Erre föl a zsidók csodajelet kérnek, hogy miféle jogon teszi, amit tesz. „Jézus ezt válaszolja: 'romboljátok le ezt a templomot és én három nap alatt fölépítem'." (Akárhányan ma is ugyanebben a gondolatkörben élünk: bizonyíts Isten, ha akarod, hogy tudomást vegyünk rólad-) A Jézus oldalán állók megértik Jézus haragját is, hogy_ Isten házát 'vásárcsarnokká', 'rablók barlangjává' tették, amit Ő nem tűrhet, hisz emészti a buzgóság az 'imádság házáért', - és megértik kijelentését a rombolásról és a felépítésről. Utóbbi mindenesetre csak feltámadása után tudatosodik bennük. De számon tartja a nép is és számol vele a népképviselet is; ezért gyűlik össze a főpapok és a farizeusok egy csoportja Pilátusnál, hogy figyelmeztessék: „Emlékszünk rá, Uram, hogy ez a 'csaló' még életében azt mondta, hogy harmadnapra feltámadok. Rendeld el tehát, hogy harmadnapig őrizzék a sírt..." (Mt 27, 62 sköv.) Jézus pedig járta útját magabiztosan és betölti történelmi szerepét. Egyre csak tisztítja a templomot, a szentegyházat, ahogy a. magyar nyelv oly szépen mondja, a világegyházat is, és az emberi bensőséget is, mint a Szentlélek templomát. (1 Kor 6, 19; Róm 8,11). MIM EDE plébános Szekszárdi történetek Zenészek Híresen jó zenészek muzsikáltak mindig a városban. Voltak szép számmal a különböző vendéglátóhelyeken, mint például a valamikori Sörkertben. Minden este élő zene szólt, de már természetesen délután elkezdődött a műsor és akinek a zene arra kell, hogy táncoljon, az táncolhatott is egész este, egészen a záróráig. A vájtfülű népség, aki figyeli, hogy hogyan, miként játszanak, hogyan hangszerelnek, annak természetesen nem kell a tánc, ő „csak" ül és figyel, gyönyörködik, illetve gyönyörködött, hogy annak idején hogyan játszott a Kalocsa Zoli, meg a Puskás úr vagy régebben a sajnos fiatalon elhunyt Kúnó, a Kolep Konrád és a többiek. A hatvanas évek közepén volt egy szuper hely Szekszárdon, a Garay téri presszó. Ebben az időben átalakították az egész házat, az éttermet, a presszót és valaki, nem tudom ki, odavitt két csodazenészt. A Bebencet és a Schmidt Pétert. Ok ketten, zongora és dob, csodákat müveitek esténként. Tömve volt a presszó minden este, táncoltak és zenét hallgattak itt a fiatalok. Legközelebb ezután akkor volt jó zene a városban, amikor a Gemenc Szálló megnyílt. A bárban jó muzsika, műsor is, megkövetelték esténként az öltönyt, nyakkendőt, egy darabig rend is volt. Kitűnő zenészek fordultak itt meg jó pár év alatt, köztük pestiek, meg szekszárdiak is. Sajnos az élet manapság olyan, hogy a vendéglátóhelyek nem képesek egy jobb zenekart eltartani. Nincs forgalom. A zenészek meg hol itt, hol ott bukkannak fel. A Gemenc szuper zongoristája vállalkozó lett, talán azért muzsikál még magának, kár lenne, ha abbahagyná, de az hiszem, hogy egy igazi zenész erre sosem képes. Muzsikusok ma is vannak. Egyrészt megmaradtak a régiek és vannak fiatalok is. Időnként jó zene szűrődik ki a Gemenc étteremből, be is néztem a múltkor, zártkörű rendezvényen két zenepedagógus nagyon jó hangulatot teremtett, profi zenét szolgáltattak. Kár, hogy ritkán van ilyen alkalom. -tüke-