Szekszárdi Vasárnap 1994 (4. évfolyam, 1-51. szám)

1994-01-09 / 1. szám

1994. JANUÁR 9. , SZEKSZÁRDI USARMP 13 Minden jó, hajó a vége...? Kell a body, elmegy az erőemelés Az első Tolna megyei erőemelőés body buildingbajnokság várható nézőszámát illetően eléggé szkeptikusak voltunk. Ha akkor sem „töri a kezét-lábát" a szekszárdi néző, hogy ott legyen a városi sportcsarnokban, amikor évről évre a világ súlyemelő krémjének több illusztris képviselője vonul fel, akkor kíváncsi lesz-e néhány falu, a kis város „bikájára"? - vetődött fel többekben. A lányok sokaságát vonzó testépítők majd elviszik a rendezvényt, véltük. Aztán a helyszínen tévedtünk, ha úgy tetszik kellememi csalódtunk. Már a kezdés előtt -hol van még ekkor a body - telt ház a nézőtéren, a szokásos elrendeződésben a karzat is. (Már-már veszélyben a márciusi első profi boxgála eddigi szekszárdi nézőcsúcsa.) A délelőtt fellépő a magukat a házigazda szekszárdi Titán GYM erőemelő és testépítő klub rovására elszervező karatésok miatt amúgy is csúszik a rendezvény, ami kissé baljós előjel. Maga a Tolna megyei testépítő és erőemelő klubok lelkes, helyenként nemcsak önmagukhoz képest kiváló eredményeket produkáló versenyzőinek „ménkű nagy súlyokkal" való fekvenyomásai, guggolásai félperc erejéig lekötik a figyelmet, felkelti az érdeklődést, de a következő gyakorlatig már-már unalomba hajló monotónia lesz úrrá a csarnokban. Balázs Tibor szekszárdi főszervező: „Higgye el mindenki, sokkal gyorsabb, pergőbb lett volna minden, ha az előzetes megállapodásoknak megfelelően a karatésok átadják nekünk a terepet, időben bepakolhatunk, van időnk a szelektálást elvégző selejtezőkre, s a színpadon pedig már csak a döntők zajlanak - mégpedig nem három, hanem csak két engedélyezett fogással, illetve gyakorlattal. De versenyben voltunk az idővel, ugyanakkor nem akartunk a versenyzői érdeket figyelembe nem vevő kényszerintézkedésekkel előlépni. Fontos a néző, de ha magunkra haragítjuk a különböző klubok versenyzőit, akkor veszítjük a legtöbbet. Márpedig egy esetleges újabb rendezvény „ő nélkülük?"... Az egész eseményt kitaláló, az egészet komolyabb tapasztalatok nélkül megszervező Balázs Tibor elmondja, hogy a nagyon várt szkanderből sem csak a döntő kevéske morzsáját kívánták „felszolgálni", hanem már a négy közötti küzdelem is a nagy színpadon zajlott volna, ha... De a Kozári-Kőszegi karlenyomósdi vagy lefeszítősdi után - de előtte is - nézőt rabul ejtő esemény zajlott a színpadon. Köszönhetően a Szekszárdon már szinte törzsvendégnek számító pécsi Forma I. női táncssoportra (a rangos névnek megfelel a lányok esztétikai megjelenése és talán a produkció sincs nagyságrendekkel ez alatt, sőt... Szóval ők nemcsak táncoltak, hanem spontán szervezői kérésre pózoltak is. No nem a feladatra váró bodybírónak, hanem egy rögtönzött lábszépségverseny keretében teljesen szabadon választott módon - a nagyérdeműnek. Máris helyén van minden, akarom mondani: mindenki. Egy ismert magyarországi pózoló a pécsi, Domonkos Zsolt remekül felvezet, megmutatja nekünk ebben a sportágban a hazai mércét jönnek a fellépésükkel országszerte sikert arató izmaikkal, esztétikumával a női mivoltukat még nem eltakaró mohácsi lányok. S jön három itteni, megyei (közülük kettő szekszárdi) Kovács Árpád, Keresztessy Zsolt képviselő, elvégre megyei bajnokságról van szó. Peregnek az események, ha vékony is a hab a tortán, de a fujtós piskótára már nem nagyon emlékszünk. Vége... talán happy end is. Az idegességtől elnémult és pókerarcúvá vált főszervező, Balázs Tibor végre fellélegezhet... Fotó: - ka Villáminterjú a megszökött Tányával A szekszárdi sportban nem is olyan régen még ismert arcok tűntek fel az ünnepek előtti forgatagban. Orosz randevú Szekszárdon. A nyáron Izraelbe eladott Jelena Gontareva, illetve a Szigmát faképnél hagyó, egy szép nyári nápon lelépő Tatjana Krementsova jött látogatóba Szekszárdon lévő honfitársaihoz. Ez utóbbit rendőrlámpaváltásnyi időtartamra megállítottuk a központi gyalogátkelő előtt. Többet mosolygott, mint beszélt, szokásához híven nem volt túl közlékeny. - Szigma! - bököm ki a kulcsszót. - Nem, nem, hozzájuk nem ugrom be. Volt...elmúlt. - No, de átvágta őket, tudomásunk szerint aláirt '94 nyaráig... vagyis cserbenhagyta a csapatot. - Nem egészen így van, annak idején úgy szólt a megállapodás, hogy akkor maradok még egy évig, ha mindkettő akarja. Én meggondoltam magam... - Miért ? (Nincs válasz, csak szánakozó mosoly.) - Tud róla, hogy a Szigma a lelépése előtt el akarta adni egy a nálánál jóval többet (megközelítőleg) havi ezer márkát fizetni tudó szlovén csapatnak? - Nem. Úgy vagyok, hogy a sorsomról én akarok dönteni, ne mások! - Amúgy mit csinál? - Otthon vagyok Ukrajnában, dolgozom, s a többit meglátjuk. - Es a kézilabda? - Nyár után... talán... újra. - Hol? - Egyelőre Spanyolországból és Szlovákiából van érdeklődés. Több kérdésre nincs idő, mert zöldre váltott a lámpa... Fekvenyomásban 185 kiló lett a csúcs Balról ko/ári gyiízütt a proli bunyós kőszegi ellen