Szekszárdi Vasárnap 1993 (3. évfolyam, 1-51. szám)

1993-11-14 / 45. szám

1993. NOVEMBER 14. , SZEKSZÁRDI VASARNAP 9 Kabaré a Német Színházban A jövő régebben is jobb volt Dobák Lajos (balról), Kitits Erzsébet és Arcson Raffael Az idei évad első bemutatójával jelentkezik a Német Színház, s ha minden a terv szerint halad, még ez évben, karácsony előtt a Marica grófnő című Kálmán-operettet is színre viszik. Az idény első darabja a könnyed, de igényes humort kedvelőknek szól, műfaja szerint kabaré, címe pedig már önmagában is nonszensz: Die Zukunft war früher auch besser= A jövő régebben is jobb volt. Alcíme is közönségcsalogató: Öffentliches Leben, Sex, Politik, azaz Nyitott élet, szex, politika. A kétrészes, egymással csak laza szálon összefüggő művek szerzői között van többek között Karinthy, Kari Valentin, Paul Gordon, Kompolthy Zsigmond, Nikolaus Lőrincz. Az első rész a harmincas évek kabaréját idézi azzal az alcímmel, hogy Man'muss zweifeln; Kételkedni muszáj. Újdonság, hogy az egymást követő jelenetek között nincs fűggőnyhúzogatás, ellenben van két szép fürdőruhás táncos leány (Kasits Erzsébet és Viktória Adelberger), akik a színpadképeket változtatják. Az est második része politikai kabaré, amelynek címe Der umgewendete Mantel, A kifordított kabát, amely a mindenkori, politikai változásokat követő kabátkifordításokra utal életközeli, politizáló stílusával, s az elmaradhatatlan kuplékkal, sanzonokkal. A bemutatón három új állandó tag is szerepel. Török Lilian, aki két korábbi darabban vendégművész volt, valamint a német anyanyelvű, már szintén bemutatkozott Viktória Adelberger és Angelika Lippe. A főbb szerepeket Hadzsikosztova Gabriella, Dobák Lajos, Berzsenyi Zoltán, Kozáry Ferenc és Arcson Raffael játssza. Rendező: Máté Lajos. A bemutató tehát november 19-én, majd 20-án és 25-én este hét órakor a régi színházépületben (Mártírok tere 10.). Megjegyzésként annyit: erőn felüli munka az, amit ez a kis létszámú együttes produkál, szervezéssel, művészi, technikai munkával, egy-egy hónapon belül két produkcióval lép a közönség elő. Reméljük, jövőre már a Garay téri színházban. Németh J. Fotó: -kafi(J. Nagy István koreográfus és Katits Erzsébet Viktória Adelberger Szekszárdi történetek Buszvárók üvegből Van az úgy, hogy valamely tárgy vagy éppen építmény nem a legújabb divat szerint készült, ennek ellenére nagyon praktikus, anyagában jó, egyszerű és olcsó. Egy olyan egyszerű tárgy, mint például egy metszőolló manapság bizony nem olcsó az üzletekben, de ha valaki a KGST-piacon veszi, hát ott lényegesen olcsóbban kapja ugyanezt a tárgyat, mely egyszerű kivitelű, viszont a sok száz forint helyett egyetlen százasért is odaadja az eladó valamelyik sarkon az arra járó szekszárdinak. De hagyjuk a metszőollót, hiszen jön a tél és télen nem a metszőolló a legfontosabb használati tárgy. Ami a téllel kapcsolatos, az a hideg, a szél, a hó. Ez jutott eszembe valamelyik nap, amikor megláttam a csupa üveg új buszvárókat a városban. Három oldalról veszi körül üveg, mely eleve eléggé veszélyes anyag ilyen helyen, de ettől még lehetne zárt a váró, de nem az. A megyei önkormányzat előtt állót például úgy tájolták, hogy a hátsó oldala észak fele néz. Nos, ez a fele a várónak felül teljesen nyitott. Tessék csak elképzelni, az északról fújó szél az esőt, a havat itt fogja behordani az egyébként tető alatt várakozó utasokra. Es még valami. A régiben, melyet elvittek, volt egy pad, melyen tíz-tizenöt ember ülhetett, ha akart vagy ha kellett neki, mert idős vagy fájós lábú. Most nem ülhet. Illetve összesen három ember üthet te, merthogy három szék van egy ilyen csupa üveg, csupa csoda buszváróban. Kevés, nagyon kevés. Például a rendelőintézet előtt levő buszmegálló különösen azok közé tartozik, ahol rengeteg ember várja a buszt. Itt nemcsak a hetyi járatok közül van soknak a megállója, hanem valamennyi helyközi járat is megáll itt, amely a várost déli irányban hagyja el. Sok százan állnak majd itt hidegben, hóban, fagyban, mert az új csupa csoda alá csak kevesen fémek, de lehet, hogy ők is kijönnek a szabadba, mert túlságosan is huzatos lesz ez a hely. Nincs szó arról természetesen, hogy az új ellen lennék, de aki ezeket tervezte, készítette és kihelyezésüket engedélyezte, az biztos, hogy nem áll naponta a helyi járatok megállójában, mert különben más megoldás után nézett volna. Olyanra gondolok, ami zárt három oldalról, még ha nem is modern, de védi az embert, mert arra van szükség ez esetben is. -tükeKuzárj Ferenc és Arcson KalTael Török Lilian