Szekszárdi Vasárnap 1993 (3. évfolyam, 1-51. szám)

1993-07-25 / 29. szám

13 1993. JÚLIUS 25. , SZEKSZÁRDI TASARNAP Özönvíz előtti női kerékpár, atavisztikus jelenség a mai Mountain bike-os időszakban, de mint a régi, jól megcsinált dolgok, használható, működik. A bringás nyugdíjas, valamikor fül-orr-gégész. Sorozáson lehetett vele találkozni. Nyissa ki, mondja AAÁÁAA, nagyon jó. Hüüüü mecssoda katona lesz ebből. Ekkora fülek, mi az, hogy nem hall, nem szeretem a szimulánsokat. Szappan édes fiam, szappan meg víz, az majd segít! Hallotta mit suttogtam? Nem hallja? Nagyon jó, mert nem is mondtam semmit. Na^jpn jó! kitűnő baka lesz. A követkeNagyon szeretem az újságírókat, különösen mikor arról cikkeznek, hogy mennyi búzát elszórnak a szállító járművek az utak mentén, és hogy a kenyér, meg az élet, meg így elszórni, elpocsékolni, micsoda veszteség, sír az ember lelke... No most ezek a pótkocsis szerelvények az év két hetében szállítanak búzát, amúgy minden mást; követ, földet, darabos és súlyos anyagokat, amitől nyilván deformálódik a lemez, vetemedik az oldal. Megpróbálják persze fölkészíteni őket az aratásra, de a száraz búza - aki megfigyelte, tudja, - úgy viselkedik mint a víz, megkeresi a legapróbb rést is. Ha nincs rés, akkor a száz mázsa, j^Éi ide-oda mozog a platón, szétnyomja az oldalakat, helyet csinál és folyik. Ezeken a döcögős utakon, sőt dűlőutakon és tarlón minden huppanó tágítja a réseket... Nem könnyű műfaj, pár szem elhullik, pár mázsa. Hogy mennyi, ez a kérdés. Látszólag sok, minden szemért kár. De, hogy pontosan mennyi, arról Farkas úr tudna számot adni. Jön a bringájával, megáll a szárító felé vezető út mentén, ahol a pótkocsis IFÁ-k járnak. Itt úgy tűnik gazdag a termés, szemmel látszik a búzacsík az út szélén, amit elszórtak, még autóból is látni. Farkas úr leállítja a biciklit és előveszi az eszközeit. Először is a kis lapátot és a rövid cirokseprűt. A sofőrök kissé idegesek attól, hogy a keskeny út mellett egy ember sertepertél, de joga van, csinálja. Farkas úr munkához lát. Szakaszolva összesöpri a padkán található búzát. Van ott persze por, piszok, zúzottkődarabok, - ebből a legtöbb - nagyobb és apróbb, egészen a porig. Ez az egyveleg bekerül NYOMTATVANYSZAKUZLET ÉS MANAGERSHOP 7100 Szekszárd, Arany János u. 5-11. Tel./fax: 74/19-245 - nyomtatványok - exkluzív irodaszerek - papír, írószer - managerkellékek Nyitva tartás: hétfőtől péntekig 7.30-17.30 óráig, szombaton 8.30-12.00 óráig. Felhívás! Szekszárd Város Földrendező Bizottsága felhívja az érintettek figyelmét, a 2. árverés 1993. augusztus 11-13. között lesz Szekszárdon a Vállalkozók Házában. A bizottság augusztus 10-én 8 órai kezdettel tájékoztatót tart, melyet követően 9 órától lehet bejelentkezni az árverésre. Helyszín: Vállalkozók Háza Szekszárd, Augusz I. u. 1-3. FÖLDRENDEZŐ BIZOTTSÁG egy vödörbe. Ekkor jönnek a saját készítésű, szögletes és kissé primitív rosták. Szám szerint kettő, nyilván egyik durvább, a másik finomabb, hogy a búzaszem nagyságú részek maradjanak utoljára. A végeredmény - köves búza - bekerül a zsákba vagy a csomagtartó szélén fityegő húszliteres festékeshobokba. Egy egész délutáni serteperte eredménye, pár száz méteren, úgy fél-vagy egy zsák egyveleg, melyet valószínűleg a tyúkok válogatnak tovább és hasznosítanak, ez utóbbi a ténykedés vélhető célja. Kissé soványnak tűnhet föl az eredmény, de ennek megítélését hagyjuk Farkas úrra, a ténykedés hatékonysága pedig teljességgel magánügynek minősíthető. Ha nagyobb a zsákmány akkor a zsák átvetve a váz V-betűt formázó közepén szállíttatik, és tolva megy a közlekedés. Kissé hajlottan, svájcisapka, görbebot a vázon. Esteledik... - steiner Az 1. Sz. Általános Iskola Szekszárd, Garay tér 9. Tel.: 74/312-214 1 ío rajz - bármilyen szakos tanárt felvesz 1993. szeptemberi belépéssel. Érdeklődni az iskola igazgatójánál. Heti jegyzet Az a helyzet... ...hogy sztreccs! Ezt valószínűleg az első nadrág mondta, amit még nem ilyen nyúlékony anyagból varrtak, mint a mostaniakat. Sztreccs, ez a repedő vászon hangját idézi. Aztán jöttek a rugalmasabbnál rugalmasabb, immár lufiszerüen tágítható anyagok. Sportolók is használják - lásd bringások -, de az igazi hatását a ruhadarab ott fejti ki, ahol egyéb tevékenység - ti. sport -nem vonja el a kidomborodó idomokról a figyelmet, sőt, épp ellenkezőleg: komoly összpontosításra sarkall. Az összpontosítás és az azt követő ítélet persze nem minden női alváz esetében esik pozitív esztétikai megítélés alá, néha üdvösebb lenne egy bokáig érő szoknyával - netán slafrok - csomagolni a domborulatokat..., de hát szabadság van, demokrácia, nyár. A nők nekivetkőzve a nyárnak, mélymosott aligruhadarabok, darabkák, darabocskák, Fa-illatok, hegyes begyek, miegyma, amúgy nyíltszíni izgatás az egész, provokáció, skandalum, harminc fok árnyékban és egy hajszálon múlik, s közéig a törülköző bedobásának drámai pillanata. (Plusz hőguta.) Az utas (Férfi) eldobja a, csikket, jő a helyi járat. Huszonkét magyarforintokért most plusz szolgáltatás is van gőzfürdő. Menjünk a hajó belsejébe, hegynek megy a hajó, préselődnek, nyomakodnak, délután van, csúcs. Akár a heringek, csak az olaj hiányzik közülük. Utas mellett, pontosabban mögötte utastárs (Nő) szorosodik. Ajtó szisszen, busz meglódul, majd fékez. Utas határozottan érzékeli, hogy bordáit kétoldalt az utastárs jól fejlett tüdejének két csúcspontja (Id. mellbimbó) érinti, mintegy véletlenül. A légelhárító gépágyú ikercsöve, erőszak, szikrázik, utas nagyot nyel. Megpróbál a felszálló anyára és gyermekére koncentrálni. A nagycsoportos fagyizik, az anya anyázik, hogy miért is kellett három gombóc. A gyerekhez a szidalmak nem érnek el, egyáltalán, most számára megszűnt a világ, csak három dolog létezik; eper, puncs és vanília. A tölcsér persze kilyukad, alul is folyik az ingre, egy fékezésnél anyu szoknyájára is jut. Fékezés, billenés, ikernyomulás a bordák közé. Utas félfordulatot tesz fejével, mintegy mellékesen, elidegenedve kinézne az ablakon (nincs ott semmi, uborkaszezon, uborkafák, lakótelepi sivár), de látómezejébe beúszik utastárs képe, bronzvörös haj és szintén semmibevesző tekintet, kifelé az ablakon a délutáni uborkába. Utas máskor átkozza a közbeiktatott közlekedési lámpákat, de az most mind megannyi fékezés, koccanás. (Nagy ember volt, aki a légféket, de még mennyire!). Mondani nem lehet semmit, úgy sincs levegő, amivel lehetne, meg nem is kell, ez a metakommunikáció csúcsa. Ez a kettő! Ha most leszáll..., de nem, még egy megálló. Meg egy lámpa. Éppen piros. Nem rossz szín ez. ÖRDÖG MÁSA