Szekszárdi Vasárnap 1993 (3. évfolyam, 1-51. szám)

1993-04-04 / 13. szám

12 , SZEKSZÁRDI VASARNAP 1993. ÁPRILIS 11. Üjra az elitben a szekszárdi női kosárlabda Amiről egy bravúr „videokockái" mesélnek Kulissza Baljós híreket hallani a nem is oly régen sportvárosnak számító és az élsportban további nagy terveket szövögető Paksról. Március idusán már az ASE vezetése el szokta kezdeni az érintettekkel a szerzödéshosszabbítási tárgyalásokat, újak után kutatnak, megtették ajánlataikat és így tovább. Most meg nagy a hallgatás... A bizonytalanság és a titokzatosság zavaró csendje. Elejtett félmondatok, melyeket senki nem vehet készpénznek. Nem tudni, mikor és ki dönt. Azt már a legkülönbözőbb információs csatornákon keresztül „megüzente" az új vezetés: más időket élünk, az erőmű által kitermelt, ebből sportra szánt pénzösszegekről egy nem paksiakból álló igazgatótanács dönt. Amelyet akár teljesen is hidegen hagyhat egy profikat foglalkoztató NB l-es kosár-, illetve NB Il-es focicsapat sorsa. (Ez utóbbiaknál a PSEvel való fúzió gondolata is felmerült.) Az új, döntő fórumban helyet kapott lokálpatrióta helyiek messze lobbiznak majd azért, hogy ne csak a létesítményeket, s a jóval olcsóbb egyéni sportágakat mentsék meg, hanem a kirakatban levőket is, de könnyen előfordulhat, hogy kisebbségben maradnak. Egyébként az egyéni sportágak sem érezhetik magukat páholyban. Még olyan sikersportág sem, mint a cselgáncs. Pedig Atom Antival a sportág első magyar olimpiai bajnoka jött ki az ASE-mühelyből, s jelenleg is több nemzetközi kvalitású judós bontogatja szárnyait. A sikerkovács mesteredzőnek, Hangyási Lászlónak - időközben a válogatott másodállású szövetségi kapitányává avanzsált - bennfentesnek számító hírnökünk szerint első nekifutásra olyan havi fizetést ajánlottak fel, amiből a tréner legföljebb heti bérre gondolhatott... Sportműsor Szombat Duatlon: országos verseny több korosztályban, több kategóriában. Gyülekező és rajt: a városi sportcsarnoknál (10 óra). Vasárnap Kézilabda NB I. „B": Szigma SC-Dunaújváros Papír (16 óra). Labdarúgó NB II.: BKV Előre-Szekszárd (16 óra). Melengető hír „lengte körül" a szekszárdi focipályát a múlt vasárnap délután. A szegedi sportcsarnokkal itt és nagyjából ez idő tájt játszották az egy évre meghatározóan sorsdöntő ötödik Szeged-Szekszárd kosármecscset - forró drótos kapcsolatban lévő „fanfárok" a focimeccs szünetében kürtölték szét a hírt: nem várt bravúrgyőzelmet végrehajtva iyra a felsőházba soroltatott a szekszárdi kosárlabda... Idegenben „hoztak" a lányok egy létfontosságú mecscset! „Átírták" a szokásos forgatókönyvet, mert az elmúlt két év perdöntő összecsapásain általában az ő kezük remegett meg, az ő labdájuk csúszott ki a gyűrűből, az ő büntetőjük nem ment be, az ő... Az előjelek - annak ellenére, hogy azért elég biztosan, hátrányt ledolgozva, vesztett állásból fordítva, hozták a két hazai találkozót - valami hasonlót sugalltak. . Az örömbusz érkezése után nem sokkal hozzájuthattam a meccs videofelvételéhez. FF, REW, REW, FF - lázasan kerestem a magnón azt a képet, mely a villanyújságot pásztázza. Ámikor még négy perc négy másodperc volt vissza, s egy pont volt (59-58) az ellenfél előnye. A happy end ismeretében is „minidráma" ez a végjáték. Jöjjön mindjárt a tetőpont, ráér még az örömódába torkolló befejezés, ami után - a cselekmény ismeretében - az expozíció már akár értéktelen is lehet... FF 1. Támadást vezet a KSC. Járatják a labdát - türelmesen, pozícióra várva. Nincs ziccer, de még egy nagy valószínűséggel kosárral kecsegtető középtávoli dobóhelyzet sem. Az ellenfél, ha valamikor, akkor most igen jó lábmunkával ügyel a védekezésére. Valakinek el kell(ene) vállalni, valakinek meg kell csinálni... azt a bizonyos kosarat. Mire kimondom, bejön a képbe mégha „kistotálba" is - Várkonyi Gabi. A többit már sejthetik. Egy mozdulatába - a jóknál így szokott lenni - sűrűsödik a labdától vétel, a csel, a dobás. A sikertelen szegedi akció után a csapatkapitány szinte lekopírozza az előbbi jelenetet. Nem, nem, nem nyomtam meg a REW gombot, ez az eleven valóság, ez a reménybeli végjáték előszele. . (V G.: „Ezen a meccsen a Szegednek volt több vesztenivalója. Nekik jelentett nagyobb kudarcot a bukás. Amire menet közben nem nagyon gondolhattak, s ennek közelsége sokkolhatta őket. Mi viszont a körülményekhez, a lehetőségekhez képest megnyugodtunk, nem spanoltuk magunkat fölöslegesen. A bravúr egyik oka ez, no és a centerek megtáltosodása.") Apropó centerek! Nem látom a drámai percekben s pülanatokban sem Zerényit sem Gontarevát. Zerényit az egyik időkérés alkalmával - bokáig gipszben - megpillantom a kispad környékén, Gontarevát még be-beküldi Németh edző, de ekkor már nem tud főszereplővé előlépni. Akkor kikről is beszél a csapatkapitány? Nem sokáig maradok kétségek között. Régi ismerősként egy időközben asszonnyá lett „coli" lány, Petiik Kati lép be a védők mögé és a képbe. Védőőrizetben oly magabiztosan fordul le és dobja a ziccert, mintha a szülés miatti hoszszú kihagyást követően ez lenne a világ legtermészetesebb dolga. Micsoda fontos lélektani két pont! Övé a védő lepattanó, s ahova még nem érhet oda lábbal, azt eddig tőle nemigen látott harcossággal begyűjti Bihari. (Petrik K.: „Már a félidőben éreztem, van keresnivalónk, jól szedtük a védőlepattanót, megkaparintottuk a szabad labdákat, kellően frissek, agresszívek voltunk. Ennek fontossága kintről nem látszik, de sokszor ezen múlnak dolgok. Nekem ez inkább kenyerem, mint a kosárszerzés, de így ennek a legjobbkor jött duplának nagyon tudtam örülni.) REW. Ha valaki fejet hajt a centerek teljesítménye előtt a csapattársak közül, az mindenképpen Kranyecz Zsuzsa. Hatásvadász módon azt mondja: „Nekik, valamennyiüknek kell „szobrot emelni" a Garay téren. A centerek nagy feltámadása volt ez a nap. A tizedik perc táján, amikor Gontareva már a tizedik pontjánál tartott, átvillant bennem: nyerhetünk. " Visszakapcsolás az első félidőre. Becenterezett labdák, melyekből az orosz hideg vérrel szólja a duplákat. Nem optikai csalódás, ez a maga jellegzetességeivel Gontareva!... fl FF 2. 64-61-nél szegedi triplakísérlet, mely után a fentiek logikus következményeként a Szekszárdé a labda. Tizenöt másodpercre a felsőház kapujától..., ahová a dudaszó pillanatában belépnek. Öröm a köbön... Az elmúlt hetek feszültségei után felszabadult, tomboló mosoly az arcokon. Németh edző - kiszabadulva a hölgykoszorúból - egy indiántáncra emlékeztető magánszámmal rukkol ki. Nézem és elidőzöm Zerényi Szilvin, aki gipszcsizmában csak külső szemlélője lehetett az eseményeknek. A sors igazságtalanságának érzem, hogy ezen a találkozón, ha csak néhány pillanatra is, nem lehetett a pályán. Az addigi epizódista az esélyt megadó negyedik meccsen a maga 15 pontjával és játékával főszereplő volt... Míg ezeri tűnődöm, jön magnón a kárpótló, szimbolikus zárósnitt: a harcképtelen center edzője nyakában teszi meg a csarnokból a buszhoz vezető utat... ' t Rájátszás a nyitó mérkőzésen... Kranyecz arcán a rájátszás összes „gyötrelme"