Szekszárdi Vasárnap 1993 (3. évfolyam, 1-51. szám)

1993-06-13 / 23. szám

10 , SZEKSZÁRDI VASARNAP 1993. JÚNIUS 13. Németországi anziksz 3. Városok és emberek Bietigheim-Bissingen a maga elragadó bájával, lakóinak kedvességével, az élet célszerű megszervezésével kellemes perceket szerzett számunkra. Persze ez a kisváros csak egyike a tartomány hasonlóan szép, hangulatos, történelmi atmoszférájú településeinek. Egy másik ilyen gyöngyszem a Neckar-völgyében Mosbach. A csodá­latos régi favázas polgárházak között járva, a zegzugos kis utcák macskakö­veit koptatva szinte megérinthetővé válik a múlt. S talán ez, ami számunkra különösen varázslatossá teszi: a törté­nelem folyamatossága. Oldás és kötés Neckar-parti város a hajdan a ma­gyar kultúra legjobbjai számára Európa tágasságát jelentő Heidelberg is. Egy­szerre ősi és modern. Egyszerre oldás és kötés. Bár a mai Régi Egyetem épü­letét csak a 18. század elején emelték, Hiedelberg már 1386-tól egyetemi vá­ros. Fakultásain ma is nagy hírű pro­fesszorok tanítanak. Ismerősünk, Neu­bauer professzor Thomas Mann-i mű­veltségű és ihletettségű ember - egyéb­ként a kelet-európai intézet tanára. Be­szélgetéseink során szívesen vált át orosz nyelvre, bár szabadkozik, hogy csak a hadifogságban jól-rosszul elsajá­tított módon használja a nyelvet. Délben benépesül az egyetem ud­vara: a diákok közül nagyon sokan „a zöldben" költik el ebédüket. Egy óra múlva ismét üres a gyep, s legnagyobb meglepetésünkre a több száz fiatal után egyetlen szemétdarab sem marad. A magyar kalóz Pfalz egész más világ. A germán re­gék, a Niebelung-énekek titkokat rejtő világa a Rajna-völgye... s akkor elénk toppant Stefano. Magyar volt ő is, elbe­szélgettünk, és meghívott magához. A tágas legénylakás pillanatok alatt bené­pesült emlékeivel. Szülei 1956-ban hagyták el az országot, amikor ő 13 éves volt. Argentínában találta magát. Régi elsüllyedt hajók kincsei után kutatott, harcolt Che Guevarával, évekig volt kalóz. Feleségét egy kolos­torból szöktette meg. Amikor megszü­letett a kislányuk, hazaköltöztek apó­sáékhoz, Németországba. Feltaláló mérnök egy autógyárban. Barátnője épp a napokban hagyta el, most egye­dül él. Szívesen hord polgárpukkasztó maskarákat, csavarog a világ más tá­jain. Amikor búcsúzunk, leveszi fejéről a piros kendőt, azzal integet. Német célszerűség ­magyar kreativitás? Barátunk, aki ösztöndíjas a karlsru­hei egyetemen, hitetlenkedve csóválja fejét a találkozás után. Kémikusként mindig nagyon pontosan analizál. Fel­méri a helyzetet és alkalmazkodik. Ezért megdöbbentő számára Stefano öntudatos „másságvállalása" a német precizitással kialakított célszerűség­szervezte világban. Éjszakába nyúló vi­ta kezdődik német precizitásról, ma­gyar kreativitásról. Elmondja, hogy né­met professzora évtizedek óta kelet­európai ösztöndíjasokkal dolgoztat, mert az ő problémafelismerő és -meg­oldó képességükre van szüksége, ha változtatni, újítani akar. Stefano „más­kéntgondolkodása" a záloga újításai­nak. Az is szóba kerül, hogy a ragyogó felszín alatt Németországban is egyre gyűlnek a gondok. Az egyesítés terhei, a menekültek nagy száma, a török csa­ládok sajátos szubkultúrája, az ebből adódó ellentétek még az ország leggaz­dagabb területein is érzékelhetők. Thomas Mann nem tananyag A németeknél a szerda a látogatás, a vasárnap a kerékpározás, a múzeumba járás, a szombat a piac, a bolhapiac nap­ja. Frankfurt bolhapiacának színes for­gatagát az útikönyvek is látványosság­ként ajánlják. Kavalkádjába mi is bepil­lantottunk. A bolhapiac a németek szá­mára egyfajta szórakozás. Szülők és gyerekek kiviszik immár szükségtelen­né vált dolgaikat és eladják. Nem is annyira a pénz a lényeg, hanem az, hogy ilyenkor egy kis beszélgetésre is alkalom nyílik. Persze, vannak, akik itt szerzik be a szükséges ruhát, használati tárgyat. A vásárlók egyik nagy csoport­ját a törökök jelentik, a másikat a fiata­lok és a szegényebbek. Egy kedves ma­gyar lány kalauzol a forgatagban. Kezé­ben színes fémdoboz. Régi piaci barát­jától, az „Indián"-tól kapta. A gimnázium negyedik osztályának befejezése után a német nyelvet meg­tanulni jött ki egy Frankfurt környéki középiskolába. Hetente három éjszaka dolgozott, hogy legyen miből megél­nie. Csitriként jött el, s önálló nőkénfl| tér haza. ^^ - Nem volt könnyű végigcsinálni az elmúlt időszakot, de szerencsére a né­met iskolában nem követelnek annyit, mint nálunk. Ha akar, bemegy a diák, ha akar nem. Évente írnak egy dolgoza­tot, az alapján osztályoznak. Mint megdöbbentő esetet mesélte, hogy német irodalomból Thomas Mannt nem tanulják az iskolában. Ter­vei szerint most hazamegy, hogy ké­szüljön a felvételi vizsgára, de néhány napra még visszajön, mert megígérte az osztálytársainak, hogy segít felké­szülni a matematika dolgozatra. - Nagy Janka Teodóra - Szabó Géza ­Drescher J. Attila: Apróhirdetések Szépségszalon Pár hó (szavunknak súlya van!): Ön boldog lesz és súlytalan. Feszül a jeans s a két gerezd, a bőre szép s Ön gondtalan, ha hölgykúránkba belekezd. „Vérnarancs" jeligére. Nyitás I. Holnap nyitunk, elvárjuk ám! Még izgulunk kicsit talán. Hosszú az éj...nézünk az égre. „Rablók kíméljenek" jeligére. Nyitás II. A városvégi tábla majd eligazítja, ha kihajt. Nem kár az útért, benzinéjt, mit is akarna ennyiért? „Térkép nem árt" jeligére. Hollywood kontra Hollywood Az erőszak nem kifizetődő?> Michael Medved tavaly megjelent könyve, a Hollywood kontra Amerika, mely a hollywoodi filmek lélekrombo­ló hatását mintegy belülről, a tapasztalt kritikus szemével mutatja ki, hosszas pezsgést idézett elő a filmvilágban, s ezúttal nemcsak Európában, ahol az amerikai filmek fogyasztása közben amúgyis szívesen szapulják egy kicsit az álomgyárból rémálomgyárrá lezüllő amerikai filmipart. Szépség nélküli halál A filmvásznon folyó vérengzésnek olyan különös ellenfelei támadtak, mint Clint Eastwood, aki hosszú színé­szi és rendezői pályafutása során maga is kevesebbet töltött, mint amennyit lőtt, Jane Fonda, aki emlékezetes sze­repet játszott a vietnami háború elleni mozgalomban, s Richárd Dreyfuss, aki tiltakozásképp egyszerűen kidobta a televíziós készüléket. Az antierőszak mozgalom legfrissebb eseményei közé tartozik, hogy Anthony Hopkins, aki ná­lunk Magyarországon is nagy sikert aratott A bárányok hallgatnak című horrorfilmben, bejelentette: az Oscar­díj ellenére sem szándékszik még egy filmben eljátszani dr. Hannibal Lecter szörnyszerepét, mert nagyon nyugtala­nítja, mekkora sikere volt a 18 éven fe­lülieknek szánt filmnek a 12 éves gye­rekek körében... Eastwood, aki legutóbbi filmjeiben sem tagadta meg önmagát, „magánem­berként" azzal mentegetőzik, hogy megpróbálta „bemutatni, mennyire szépség nélküli a halál. Gene Hack­mann Hannibál szerepét utasította vissza a közelmúltban, gyermekeire hi­vatkozva, akik „kérték, hogy ne csinál­jak ennyi vad filmet". „Anti-hírmagazin" A Time magyarul időt jelent, s a he­tilap legfőbb erényének számított évti­zedeken keresztül az idővel való lépés­tartás képessége. Ennek köszönhette, hogy 1923 óta egyetlen amerikai kiad­vány sem uralta oly mértékben honfi­társainak gondolkodását, s hogy jó ideig meg tudta őrizni népszerűségét a televíziós korszakban is. Egészen a leg­utóbbi évekig, amikor is utólag hibás­nak ítélt koncepcióváltás kövrtkezté­ben tekintélye és példányszáma fo­gyatkozni kezdett. Elparentálni még korai lenne. % Négymillió feletti példányszámával to­vábbra is a Time a legnagyobb az ame­rikai hírmagazinok közül. Csak éppen a kritikusok kezdték „anti-hírmagazin­nak" csúfolni a fentiekhez hasonló idő­zítési hibák, félrefogások miatt. A visszaesést személyi problémák is okozhatták, közrejátszottak. Henry Muller, aki 1987-től tavaly novemberig a hetilap főszerkesztője volt, a tévé konkurenciájára hivatkozva „lassított" az idővel való örök versenyfutásban. Tavaly leváltották. Utódja James Cainoe lett, aki akkor hívta fel magára a figyelmet, amikor 1990-ben, az Öböl-háború idején he­tente jelentette meg az egyébként ha­vonta napvilágot látó Life-magazin kü­lönszámát.

Next

/
Oldalképek
Tartalom