Szekszárdi Vasárnap 1993 (3. évfolyam, 1-51. szám)

1993-09-26 / 38. szám

12 , SZEKSZÁRDI VASARNAP 1993. SZEPTEMBER 26. Kulissza Tavaly ilyen tájban fordultak az élvonalbeli és a másodosztályú lab­darúgócsapatok az MLSZ-hez, mondván csináljon valamit, meri a játékosukat x összegért megvevő klub nem akarj?), de inkább nem tud(?) fizetni. A szövetségben persze előkaparták a szabályzatot, mely kimondja: x türelmi idő után a fize­tési kötelezettségét nagyvonalúan elmulasztó, arra fittyet hányó csa­patoktól hétről hétre le kell vonni a büntető pontokat - ettől talán ész­hez térnek a „sáros" klubok. A szekszárdi Varga László ügye (akit csak papírón vett meg a Veszprém...) indította el azt a hógo­lyót, ami nagyon könnyen anar­chiát előidéző lavinává terebélye­sedhetett volna, ha... Ha a paragra­fusokat ugyanúgy érvényre juttat­ják, mint azt tőlünk nyugatabbra szokás. A bajnokságokat ugyanis nem lehetett volna befejezni, bizo­nyos csapatok teljesítményét már csak irracionális számokkal lehe­tett volna jelezni a táblázaton. A szabály a mínusz pontokra vo­natkozóan adott. A végső fizetési határidőket - már ha nyári átigazo­lásokról van szó - szeptember végén jelölték meg. Csend van, nagy csend. Szekszárdon is. Remélhető­leg nem vihar előtti... Szlgma-vesszőfutás Ki miben hibázott - idáig? Keserű, mi több, kínos perceket élhet­tek át a Szigma lányai az élvonalban. Ők eddig ugye - igaz egy osztállyal lejjebb ­a győzelmekhez, egy kisváros boldogsá­gát is kiváltó sikerekhez szoktak. Most meg verik őket... Aki ez idáig nem látta a Szigma élvo­nalbeli fellépéseit, pusztán csak ama tényből indul ki, hogy az élmezőnyhöz tartozó csapatok (Szeged, Spartacus, Vasas) ellen senki sem várt csodát, a papírforma igazolódott, annak... Tulaj­donképpen igaza van, de... A csapatot látó szurkoló viszont joggal aggódik. A meglehetősen vékony produkció, az egyes mérkőzéseken belüli, még a megnyert NB I/B-hez is méltatlan szar­vashibák miatt. Tovatűnt az a szerve­zettségjátékbeli fegyelmezettség, ami ennek a gárdának jellemzője volt. Nincs tartás, rengeteg a csapat sorsát megpecsételő elemi hiba. Ez utóbbi­nak egy része betudható a pszichés té­nyezőknek, a még nem megfelelő for­mának, az egység hiányának, melyek pozitív irányban változhatnak, de mi­korra lesz ebből szervezett, tudatos csapatjáték? Olyan, ami egy élvonalbeli csapattól elvárható. Ugyan ha a két „frontember", Tóth Enikő és Elena Sklar hozza magát, ilyen játékkal is nyerhet fontos meccseket a hasonsző­rű bentmaradásért küzdő kicsik ellen a Szigma (ékes példa erre a Szpari meg­szorongatása), de a játékban több kell! Ha a Szigma saját sorsának irányítója kíván lenni... Mivel szódavízzel igen nehéz piros tojást festeni, vagy abból a bizonyos „anyagból" várat építeni, nem vitás: erősíteni kell a csapatot! Ha összeha­sonlítjuk a távozók és az érkezők név­sorát, kitűnik: az élvonalra nem erősö­dött, inkább gyengült a gárda. Nincs a kapus, Gergely Erika (ismerve kvalitá­sait, lehet, ő lenne az első számú), nincs az igen tehetséges, több poszton használható, irányítónak is alkalmas Czirok, nincs a két remek fizikai adott­ságokkal bíró játékos: Geiger Kinga és Tatjana Krementsova. Jött: két szélső (Baunok, Dukai), s egy valóban nagy­szerű, ebben a sivárságban is produká­ló bal átlövő, Tóth Enikő. A távozók hiányát, mindenekelőtt a védőjáték sínyli meg. (Ha úgy tetszik, a vezetés „sora".) A kapus Flick ugyan gyakran kerül kiszolgáltatott helyzetbe, de nem képes bravúrokra, nincs kivel lecserél­ni. A védőfal azon része, ahová Kre­mentsova és Geiger voltak, Hajnal által beépítve, igencsak lyukas, átjáróházzá vált. Igen, tíz-tíz centivel alacsonyabb, ezáltal tíz-tíz kilóval könnyebb lett a csapat. Aligha véletlen, hogy a védeke­zés, illetve annak hiánya a legkritiku­sabb pont. Gorskov edző ezen a téren eléggé kiszolgáltatott helyzetben van. Azért arra valószínűleg felhívta a lá­nyok figyelmét: ha felugrásból lő az el­lenfél, illik - ha másért nem, megszo­kásból - a „mancsokat" felemelni. De ha meg is teszik, az eddig inkább a megadás jele, mintsem az elszánt véde­kezésé. A támadójátékbeli gyengélkedésnek azért nincsenek ennyire egyértelműen objektív okai. A legfőbb vezető - noha Samsonite táskájában nemhogy mil­liók, de még százezrek sem lapultak erősítés célzattal - szerzett három, NB I-be már belekóstolt, úgymond kész já­tékost. Köztük egy olyan átlövőt, Tóth Enikőt, akit nagyon sok csapatban szí­vesen látnának. Az Egy fecske nem csi­nál nyarat szólás ide is érvényes - mjh ami a meghatározó átlövőposztokat^ leti -, de a többi'„fecskejelölt" megle­hetősen szertelenül kóvályog a pályán - inkább a grundkézilabdára, mint az NB I-re emlékeztető módon. (Ha úgy tetszik a vezető edző ,,sorá"n...) Arról pedig a pályaedző, Papp György statisz­tikái árulkodnak: elemi passzolási hi­ba, hűbelebalázs módjára elvégzett, el­lenfelet ziccerbe hozó leindítások miatt hányszor(?) - legalább egy tucat­szor - fal elé sem kerül a csapat. (Ha úgy tetszik a játékosok bűne.) Három forduló utáni helyzetképet próbáltunk felfesteni. Hogy a sötét tó­nusok uralkodnak, erről talán nem a „festő" tehet. Azzal, hogy a lelkesítésre ezúttal ke­vésbé alkalmas cikkét megírta... Kadarka-kupa után Egy San Franciscó-i a szekszárdi teniszben? A tenisz Mekkájának számító helyek­ről érkeztek vendégek a szekszárdiak idén útjára indított nagyszabású amatőr versenyére, a Kadarka-kupára. Közülük az egykori tolnai származású, hosszú ideje San Franciscóban élő Brucker Lászlóval volt alkalmunk szót váltani, akit nagy valószínűséggel más alkalom­mal is viszontláthatunk a szekszárdi sa­lakon. Az ember látatlanban egyfajta tolnai kötődést feltételez a tenisz szeretete mellett, úgy sejti, hogy ez lehet a szek­szárdi vendégszereplés hátterében, de ezúttal „nem jön be" a sztereotípia. Brucker úr ugyan említ néhai tolnai ba­rátokat, de a vasfúggöny évei alatt kizá­rólag' a Balatonra korlátozódtak a ma­gyarországi kapcsolatai. Itt alakultak ki tartósabb barátságok, ismeretségek, itt „szállt be" anyagilag a siófoki teniszbe. S itt futott össze a balatoni kalando­zásokra mindig is hajlandóságot érző szekszárdi teniszezővel, Dobos Zol­tánnal, közismertebben: Zorbával. Akivel párosban megnyerték a balato­ni szállodák bajnokságát, akivel a pá­lyán túl is megmaradt a jó kapcsolata. Lévén, hogy balatoni kapcsolatai lazu­lóban, „Zorba" - aki időközben elásta a csatabárdot a Kórház SE-vel szemben - lecsábította Szekszárdra a San Fran­ciscó-i magyart. - Arról értesültünk, nagyon fontolgat­ja, hogy Siófok helyett inkább a szek­szárdi teniszéletet támogatná?- kérdez­tük. - Nincs még konkrétum, de köny­nyen így lehet. Ez az utolsó év, amikor segítem a siófoki csapatot, kész vagyok segíteni. De ezt még részletesen meg kell tárgyalni. Télen, amikor újra jö­vök, erre is sor kerülhet. - Mutassa be néhány szóval, hogy néz ki a San Fraciscó-i legnagyobb tenisz­klub, melynek tudtommal ön is tagja? - Szívesen. Mintegy ötezer ember a tagja, ennyien szurkolják le a ma már ötezer dollár körüli tagdíjat. Bent és a tetőn 28 pálya áll rendelkezésre. Kö­rös-körül uszodák, éttermek, tornater­mek, kondicionálók sokasága. - Az amatörök mellett a legnagyobb centrumban „előfordulnak" a világhírű nagyok is? - Ők inkább Floridában élnek és ké­szülnek. De természetesen az államo­kon belüli ingázásaik során a mi klu­bunkban is feltűnnek. így előfordult már, hogy mellettem melegített Gil­bert, de hadd említsem legfrisebb él­ményemet. Felöltözve álldogálok a lépcsőn, egyszercsak ellép mellettem Andre Agassi, miközben a lányomtól kapott bőrkabátomra mutatva megje­gyezi: de jó bőr... SZEVASZ-« kupa A Nagykanizsa-Szekszárd (4-0) mérkőzésen tudósítónk 0-tól 6-ig a kö­vetkezőképpen látta az SZPSE játéko­sainak teljesítményét: Mausz (3) - Pili­si (2), Dzsinovics (3), Nagyfalusi (3), Gazdig (2), Szabó P. (1), Kvanduk (2), Mészáros (2), Varga (2), Babai (1). Cse­re: Tóth (3), Rupa (3). Sportműsor Szombat Kosárlabda NB I.: Kecskemét­Szekszárd (17.00 óra) Vasárnap Labdarúgó NB II.: Szekszárd­ESMTK (15.00 óra) Kézilabda NB I.: Szigma-TFSE (17.00 óra) V i

Next

/
Oldalképek
Tartalom