Szekszárdi Vasárnap 1993 (3. évfolyam, 1-51. szám)

1993-02-21 / 7. szám

1993. FEBRUÁR 21. , SZEKSZÁRDI fASARNAP 3 - így infulenzásan a színpadon mit csinál, ha éppen köhögnie kell? - Nem tudom, köhögök. De érdekes, van egy talán pavlovi gátlás, hogy az ember feszült, megismételhetetlen pillanatban nem nagyon tüsszent, vagy köhög. Különben a színpadon sokkal gyorsabban gyógyulunk, ki tudja miért? Most sem vagyok jól, de hogy nézett volna ki, ha „Aradszky László és Kovács Kati előadása nátha miatt elmarad"...? - Mostanában szinte minden régi pályatársa, az egykori nagyok jubileumot tartanak. Nem készül ilyen nagy koncertre? - Nem, én utálok visszanézni, ami megvolt, megvolt. Ajövő foglalkoztat, új lemezeket készítek. Gyerekkoromban is olyan voltam, az izgatott, mi lesz 2489-ben. Kedvenc olvasmányom a Galaktika volt, meg a sci-fi-könyvek. Nem hagyott nyu•

flni a gondolat: mi lesz később, mi z utánam... Épp arról beszélgettünk idejövet az autóban, milyen furcsa, hogy a technika mennyit fejlődött az évezredek alatt, de az emberi lélek ugyanaz maradt. Hallgatjuk a híreket Szerbiából, Boszniából, háború és halál, a gonoszság határtalan. És az ember semmit nem változik. -... és semmit nem tanul. Lehangoló gondolatok, miközben egy könnyed, szórakoztató éneklésre készül. Mert ugye az a megszokott Kovács Kati-karakter? - Nem, most is hoztam dalt, a Szomorú a Éöldet, ami nem közvetlen politika, de azzal, hogy arról énekelek: ne legyen több árva gyerek, egy '93-as életérzést mondok el. Mindig voltak ilyen dalaim, de valahogy elsikkadtak. Nem szoktam hangsú«

izni, nem kérkedtem ezzel. Az ekesnek az a dolga, hogy a maga módján álljon ki, egy bizonyos határig foglalkozzon a hétköznapokkal, de inkább annak gondjait, kegyetlenségeit próbálja kikapcsolni az életekből. - Biztosan tudja, hogy több pályatársa másként vélekedik, vannak, akik aktívan politizálnak. Szoktak erről egymással beszélgetni? - Sajnos már egyáltalán nem beszélgetünk, mert mindenki jáija a maga útját és nincs idő egymással leülni, jóformán nem is találkozunk. De nem értem azokat az embereket, akik szélsőségesen politizálnak, húszéves barátságokat képesek felrúgni azért, mert az egyik MDF-es, a másik SZDSZ-es. A kenyér sem gondolkodik, hogy kihez kerül, a dal sem. Nekünk ez a dolgunk. - Zalatnay Sarolta néhány éve meghirdette a magyar feminista mozgalmat. Hogy viszonyult ehhez, nem akart belépni? - Nem, Isten őrizz! Húsz éve vezetek és az autóstapasztalatom az, hogy a nők nem vezetnek olyan óvatosan, megfontoltan, mint a férfiak. De fiúk között dolgoztam világ életemben, meggyőződésem, hogy a nőnek a férfiak között a helye és fordítva, úgyhogy Isten őrizz a feminizmustól. Szeretek feleség vagy társ lenni. - Most, ebben a percben melyik, van társa? - Nincs. - S^ját szándéka szerint? - Dehogyis. Képtelen vagyok egyedül élni, de pontosan a gazdasági helyzet miatt kénytelen volt a társam Kuvaitba menni. Első féljem, Koncz Tibi, aki huszonhét éve minden koncerten kísér és sok dalom Kovács Kati „Az emberi lélek ugyanaz maradt..." Nevezték állócsillagnak, mindig megújuló popsztárnak, legtöbbünk számára azonban a mai napig ugyanaz a póz nélküli kedves ismerős. Televízióban, lemezborítón, színpadon... Jelenség. „Dinamit Kati", így nevezte valamikor az édesanyja és ő az, aki talán születése pillanatában sem volt Katalin. Megnyerően közvetlen egyéniség, aki színpadra lépése előtt néhány perccel sem tessékel ki az öltözőjéből. Csak a terveiről hajlandó beszélni, mert „akárhányszor elmondtam ismerősöknek, hogy szombaton a tévében leszek, biztos, hogy technikai hibás volt a szalag vagy kivágták. Szóval nem szerepeltem..." Hát ezért. Kovács Kati nemrégiben lépett fel a Babits Mihály Művelődési Ház színpadán. szerzője, csak egy évig volt távol, amikor külföldön dolgozott. De az nem házasság, hogy az egyik akkor fekszik le, amikor a másik fölébred vagy egyszerre indulnak más és már irányba. Soha nem találkoztunk később Lehr Istvánnal sem... - A munkában szüksége van csapatra, állandó zenekar nincs a háta mögött...? - Emberekre van szükségem. Hosszú ideig dolgoztam együtt olyan zenészekkel, akiket talán nem ismer a közönség. De meghatározó volt az Univerzállal eltöltött tíz évem. Az együttesben három mérnök ember volt. Ez is jellemző volt az ország akkori helyzetére, vagy sok mérnököt képeztek, vagy herdálták őket. Közösen jártunk moziba, színházba, olvasmányokat ajánlottunk egymásnak, neveltük egymást. A gazdasági körülmények romlásával borult a helyzet. Nem mi hagytuk el egymást, hanem megszűnt az az idő, hogy egy hattagú zenekart meg tudott fizetni egy kultúrház. A világ hét tája felé szóródtunk. - Mondják, nem is kevesen, hogy hangadottsága, orgánuma alapján világsztár lehetett volna. De... - ...Magyarországról nem lehet senki világsztár. Egyrészt anyanyelvi szinten kellett volna tudnom angolul, és ki kellett volna költözni, amire én nem voltam képes. Ez az anyanyelvem, nem akartam, akkor még úgy mondták, disszidálni a világhírért. Amire többen esélyesek lettek volna, Demjén Ferenc, Vikidál Gyula, zseniális énekesek. Vagy az újak közül Szandi, Malek Andrea, Szulák Andrea, Szinetár Dóri... - De a s^ját generációjában? - Lehet, hogy voltak, de valahogy elsikkadtak. Nem tudjuk... - Miért nem énekelt jazzt? Ez a műfíy - azon kevés énekesnő közé tartozik - akiknek sikert hozhatott volna... - Énekeltem, de nem lehetett belőle megélni. Talán, ha anyagi hátterem van... De itt van például a Koncz Tibi, aki miskolci egyetemi évei alatt jazzklubot vezetet. Az ország legjobb zongoristái között van és az akkordjaiban benne él a jazz. Én pontosan azokat az akkordokat szeretem, amit a jazz-zongoristák játszanak. Persze a dalhoz igazítva, stílusosan. A koncerteken is megpróbálom megtalálni a helyes egyensúlyt, legyen benne rock and roll, romantikus, hard rock, jazz-esebb dal... Az az elvem, hogy egy mérnöknek nemcsak falusi házat kell tervezni, hanem sok más, talán furcsa dolgot. Az énekesnek is sokfélét kell előadnia az életben. Büszkén vállalom, hogy szeretem az Ave Máriát és a Rockendrollert... TAKÁCS ZSUZSA FOTÓ: KAPFINGER ANDRÁS