Szekszárdi Vasárnap 1993 (3. évfolyam, 1-51. szám)

1993-12-26 / 51. szám

24 SZEKSZÁRDI 1993. DECEMBER 24. Egy mindmáig egyedülálló győzelem anatómiája A BSE - és Dream Team - Szabó Ödön vezérletével Szabó Ödönnek (balról) dr. Leidecker Jenő alpolgármester gratulál a Sió Kupán Sportműsor December 28. (kedd): Teremlabdarúgó torna: Nemzetközi Zrínyi Kupa gyermek teremlabdarúgó torna 8 órától a II. Sz. Általános Iskola tornacsarnokában. December 30. (csütörtök): Országos karateverseny 8 órától, a megyei testépítő- és erőemelőbajnokság 17 órától a városi sportcsarnokban. A kíméletlen ténykép - a világon a második legnépszerűbb labda-illetve csapatjátékban, a kosárlabdában mind férfi-, mind női vonalon távolodunk a világtól - nosztalgiára serkent. Immáron nyolc éve, hogy magyar kosárlabdacsapat valamelyik kontinentális kupa döntőjébe jutott, azóta már a második, jobb esetben harmadik körben menetrendszerűen buknak ki a mieink. 1983. március 17., csütörtök, Mestre. Ekkor egy magyar női kosárlabdacsapat, a BSE olyan bravúrt hajtott végre, ami sem előtte - pedig a hőskorszakban még nem szűkölködött nemzetközileg is figyelemfe méltó eredményekkel a sportág - sem utána senki. Vajon az olaszországi Mestre

:ben (Velence elővárosa) elért Szabó Ödön vezérelte BSE Európa-kupa (Ronchetti) győzelmére az idők múlásával úgy fogunk majd emlékezni, mint a fociban a 6-3ra, vagy klubszinten a hatvanas évek Albert-féle Fradijának WK-győzelmére? Ahogy körbetekintünk, hát... Jó esélye van a nekünk, szekszárdiaknak különösen kedves Dönci-győzelemnek, hogy 2003-ban is „csúcstartó" legyen. - Milyen gyakran jut eszébe Mestre? - Ha nem is mondom, vagy mutatom, de sokszor. Elég, ha csak otthon téblábolok, s a relikviákat őrző szekrényre pillantok. Vagy ha csak találkozom valamelyik akkori játékosommal. Ez volt és marad is edzői pályafutásom csúcsa. Ezelőtt és ezután összesen még háromszor jutottam el csapatommal valamelyik Európa-kupa döntőjébe, de nyerni csak Olaszországban tudtam. Női szeszély - Értékeli a második helyeket, miként raktározódtak el ezek emlékezetében? - Menjünk időrendi sorrendben! 1979-ben ugye bejutottunk a legrangosabb európai kupa, a BEK döntőjébe. S attól a volt jugoszláv Crna Zvezdától kaptunk ki, mely ellen a finálé előtt legalább kilencszer nyertünk. Nem szokásom a körülményekre hivatkozni, de ezzel a peches vereséggel kapcsolatosan ezt teszem. Lélekvesztő repülés után - a kétmotoros gépben éppenséggel csak 24 hely volt, de mi 28-an utaztunk - érkeztünk meg, de leginkább úgy estünk be spanyol honba, bizonyos La Courne-ba. Á Zvezda már legalább három napja ott volt. Ilyen előzmények után nem tudtuk azt játszani, ami bennünk volt. '84-ben, immáron Pesten újra Ronchetti-döntőben voltunk. Noha a BEK-döntőt is nálunk játszották, a tavalyi nem várt sikerünk miatt mi kerültünk a főműsorba, a Bata Roma ellen. Két olasz volt a két döntőben, a másik az előmérkőzésen kikapott. Ez lélektanilag ránk nézve hátrányos volt, éh mindenképpen amellett voltam, hogy mi játsszuk az előmeccset, de ebbe aztán abszolút nem szólhattam bele. Nevetséges önbecsapás lenne, ha erre fognám a néhány pontos vereséget. Két kulcsemberünk, Tarkovács - ő szülés előtt állt és Németh Ági nem tudott olyan nívón teljesíteni, ami egy ilyen meccs megnyeréséhez kell. Áz Ági azzal, hogy csak öt pontot dobott, tulajdonképpen betlizett. Ötösre vizsgázó ötös - A csodálatos Velence elővárosában 1983-ban miért, hogyan sikerülhetett?A Szpartak Moszkva - a maga világklasszisaival aligha iehetettt sokkal rosszabb csapat, mint a „Szibirszk"? - Azért ne feledjük: '83-ban mi, a csapatom a csúcson vagyunk, 86-ban már túl azon. Ennek ellenére nekünk a világ egy fikarcnyi esélyt sem adott. Kincstári optimizmusommal azt nyilatkoztam a mérkőzés előtt, hogy maximum húszszázalékosra taksáltam a sanszunkat a végső sikerre. A Magyar Televízió is abszolút lefutott dolognak tekintette a döntőt, nem is közvetítette. A siker titka: az ismert ötös fogat (Németh, Nagy, Tarkovács, Sepsei, Fodor) minden egyes tagja élete egyik legjobbját nyújtotta azon a mérkőzésen. Nehéz kiemelni, a premizálásnál sem tudtam egyiket a másik fölé emelni. Talán a „Tarka" (Tarkovács - a szerző)..., máig hihetetlen, miként tudta ilyen teljesítménnyel végigjátszani a mérkőzést, a 17. percben ugyanis már a negyedik faltját szerezte, és nem cseréltem le, végigjátszotta a mérkőzést - a két hosszabbítással együtt. A végkimenetelt illetően döntőnek érzem, hogy az oroszok világklasszis centere mellé Németh Ági személyében mi is egy nemzetközi klasszist tudtunk állítani ezen a poszton. - Ebben a kiegyenlített erők között zajló gigászi küzdelemben ki, mi döntött két ponttal a BSE javára -, ha mára centerek nem dönthettek? - Kósa lett a kulcsfigura, aki egyéb^^ ként a cserék közül a legtöbbször kó^B tolhatott bele a mérkőzés forró légkörébe. S milyen a sors? Tulajdonképpen miatta kényszerültünk a második hosszabbításra, mert ziccerben túldobta a gyűrűn a labdát, aztán a második öt perc végén ő tette fel a fejünkre a koronát. Kijött a Moszkva védekezésben, a „Tarka" azonnal észrevette, hogy Kosáról megfeledkeztek, üvöltve csak ennyit mondott: Dobd be! - másra már nem volt idő... Rangon aluli prémium - Vannak-e a világraszóló diadalnak olyan látszólag jelentéktelen, de valójában szerepet játszható előzményei, összetevői, ha úgy tetszik kulisszatitkai? - Kettő ilyet feltétlenül említenék. Az egyik még jóval a mérkőzés előtti, a másik azt közvetlenül megelőző. A rájátszást - mivel már matematikailag sem lehettünk bajnokok, mivel a Tungsram százszázalékos volt, s vitte magával az eredményeit - a döntő szolgálatába állítottuk. Gyorsan bebiztosíg^ tottuk a második helyünket, majd dé^^ előtt edzőtábor, délután play offmeccs terminusban készültünk a fináléra. A meccs napján érkeztünk meg Velencébe, s ahogy szárazföldet értünk, felvállaltam a „kultúrbarbár" háládatlan szerepét. A lányok mindenáron városnézésre akartak indulni, ami csak rosszat hozhatott volna: teljesen „lejárják a lábukat". Megtiltottam, sőt a szállodai szobában az elalvást is. Amolyan felügyelőbizottságot alakítottunk ki a stábból, aki benyitott a szobába, és ha kellett „felpofozta" az éppen elalvót. Láttam az oroszokat, amint csapzottan visszatérnek a szemmel láthatóan kimerítő gyalogtúrájukból, de ebből még nem gondoltam semmi különösre. - Beszéljünk a kupagyőzelem anyagi elismeréséről. Tényleg csak „bambira valót" kaptak? - Amikor elmondtam a csapatszintű prémium összegét a barátomnak. Dalnoki Jenőnek (ötvenezer forint!! - a szerző), ő ezt egyénileg értette. Keveselvén a pénzt fejcsóválva csodálkozott, s amikor megértette, hogy a komplett csapat edzőstül kapott ennyit, erős felindulásában lekapta fejéről a kalapját és döbbenetét kifejezve rátaposott... Szavazzon a szekszárdi „legekre"! Utoljára jelenik meg az a szavazólap, melyen leadhatják szavazataikat olvasóink az év legnépszerűbb szekszárdi sportolóira. Beküldési határidő január 7. péntek. A szavazólap személyesen vagy postai úton juttatható el a szerkesztőség címére: 7100 Szekszárd, Béla király tér 1. A helyes végső sorrendet eltalálok között egy háromezer forintos vásárlási utalványt sorsolunk ki.